Kerényi Frigyes költő emlékére

E napon született Kerényi Frigyes költő (1822)

KERÉNYI FRIGYES
(1822-1852)

Ha nem születtem volna is magyarnak,
e néphez állanék ezennel én... -

írja és vallja Petőfi Élet vagy halál című költeményében. Petőfi egyik legjobb barátja, eszmetársa, költészetének és emberi nagyságának szinte áhítatos tisztelője. Emil Friedrich Christmann igazán nem született magyarnak, sőt tizenkét-tizenhárom éves koráig egy szót sem tudott magyarul, de a reformkor politikai és költői mámorában, szabadságért és irodalomért lelkesedő iskolatársak körében ráébredt arra a sajátságos igazságra, hogy a Habsburgok birodalmában még a magyar nemesi törekvések is a haladást, a polgárosító liberalizmust szolgálják: egy magyarországi német polgárfiúnak tehát, ha eltelt a polgári szabadság eszméivel, magyarrá kell lennie. Az eperjesi Emil Friedrich Christmann barátai körében nemcsak megtanult magyarul, hanem már-már szerelmes vágyhoz hasonló alázatos elragadtatással beleszeretett a magyarságba, és gyönyörűséggel töltötte el, hogy magyar, aki a német kultúrától örökölt szentimentalizmussal magyarul írja szerelmi vallomásait a megszólítani is alig mert lányokhoz, a hangulatvilágát titokzatos erővel vidító vagy komorító természethez és az istennőként elébe rémlő szabadsághoz. Kezdetben Vidor Emil néven írja verseit, ezeket elküldi a tekintélyes folyóirathoz, az Athanaeumhoz, ahol Bajza, a szerkesztő, a szigorú kritikus, aki azonban maga is szentimentális hangú költő, tetszéssel fogadja a még diákifjú első költeményeit, és egynéhányat közre is ad. Egyszerre egyenrangú költőtársa nem kevésbé érzelmes ifjú magyar költő barátainak, Lisznyai Kálmánnak, Vachott Sándornak, Sárosi Gyulának. Ezek később sem lesznek különösképpen jelentékeny poéták, bár mindegyiküknek adatik néhány évnyi népszerűség. Németből magyarrá vált barátjuk finomabb, mélyebb érzésű, kulturáltabb, még a formabiztos magyar verselés is könnyen a kezéhez áll. Ráadásul a legtöbb alkalma is van elmélyedni a költészetben, mert kifejezetten gazdag fiú; apja igen régi kereskedőcsalád leszármazottja, és kezében még nagyobb jövedelmet hoz az üzlet. Semmi kifogása fiának művészi-költői hajlamai ellen, nyilván úgy gondolta, hogy majd benő a feje lágya és idővel ugyanolyan komoly, szorgalmas eperjesi német polgár lesz, mint elődei hosszú nemzedékek óta. Az apa azonban hamarosan meghal, és olyan nagy vagyont hagy fiára, amelyből az józan beosztással vagy akár egy bécsi bankba elhelyezve, a kamataiból is gondtalanul elélhet haláláig. Ilyen körülmények közt egy érzékeny lelkű fiatalember életét betöltheti a szentimentális költészet, az elvont szabadságeszmény imádata, a magáénak fogadott magyar nép szeretete. Fel is rándulhat Pestre, ahol már versei jelentek meg, összeismerkedhet írókkal, költőkkel, újságírókkal, politizáló jogászokkal. Barátai közül Vachott Sándor és öccse, aki a nevét magyarosan Vahot Imrének írja, Pesten jogászkodik, benne élnek a politikai életben, és hamarosan már lapot is szerkesztenek. Az ő révükön ismeri meg az egyelőre még Vidor Emil néven író tizennyolc éves költő Irányi Dánielt, a későbbi harcos demokrata politikust. Irányi beszéli rá, hogy tegyenek közös utazást Lengyelországban.

Ez a lengyel út döntő az életében. Nemrég fulladt vérbe a lengyel nép szabadságharca. A turisták az elnyomatás, a reménytelenség, a kétségbeesés országos körképével találkoznak. Az elvont szabadságeszme itt válik bennük harcos politikai programmá. A lengyelországi benyomások költői megfogalmazása lesz majd első verseskönyvének tárgya. Ez az első verseskönyv 1844-ben jelenik meg. Ezen a könyvön már Kerényi Frigyes a neve. Ezzel a névvel lép be az irodalomba, ezt használja ettől fogva mindhalálig. Ugyanebben az időben ismerkedik meg Petőfivel. A már hirtelenül híressé vált, minden szavával, mozdulatával, egész költészetével lángoló, lendületes Petőfi és a halk, kicsit félszeg, de szakadatlanul a lelkesültség állapotában élő Kerényi szinte azonnal lelkes barátságra gyullad egymás iránt. A szelíd, szentimentális poéta példaképet és útmutatót lát új barátjában, felismeri benne a kor lángelméjét; Petőfi pedig egy igen nagy kultúrájú eszmetársat talál a magyar költővé lett német fiúban.

Az első kötetet a kritika hidegen fogadja, és a két évvel később megjelenő következő verseskönyvének sincs irodalmi sikere. Igaz, színvonalban alatta marad a kor ünnepelt romantikusainak, nemhogy Vörösmartynak, de Czuczornak vagy Garaynak is: halk szentimentalizmusának mélysége pedig nem éri el Bajza elegáns érzelmességét. Az új, a programszerűen népies hangú költők, Petőfi vagy a hamarosan csaknem annyira népszerű Tompa Mihály mellett túl csöndes ez a hang. Kerényi el is keseredik, hazamegy Eperjesre, egy ideig mintha fel is hagyna a költészettel. De ezt éppen Petőfi nem engedi. Utána utazik. Meglátogatja Eperjesen. És ez időben történetesen ott nevelősködik Tompa is. Együtt tesznek hitet Kerényi igaz költő volta mellett, sőt Petőfi játékos költői versenyre szólítja fel őket: írjanak verset ugyanarról a témáról: Az erdei lak címen. Ez a költemény hozza vissza Kerényit az irodalomba. A három azonos című és témájú költemény megjelenik, és az irodalom, amely ekkor Petőfiben már irodalmi vezért lát, most már befogadja azt, akit ő méltó költőtársnak talál. Érdemes újra Pestre jönni, újra írni. Tagja lesz a Pilvax kávéház forradalmat előkészítő körének, a Tízek Társaságának. 1848-ban mint a forradalom vezérkarának tudomásul vett tagja siet haza Eperjesre, hogy megszervezze az ottani ifjúságot. Innét vissza Pestre, ahol nemzetőr lesz. Nemzetőrként, fegyverrel a kezében harcolja végig a szabadságharcot.

A bukás után otthon, Eperjesen próbálna meghúzódni, de a háborúban otthonát feldúlták és kirabolták. Vagyonából alig hogy roncsok maradtak. Petőfi barátjának élete sincs biztonságban. Zavart lélekkel menekül. Meg sem áll Amerikáig.

Az emigránsok java része Clevelandben vagy környékén telepszik meg. Egy magyar csoport azon a tájon megalapítja New Buda városát. (Ez az Újbuda elképzelésük szerint magyar nyelvű szabad amerikai kolónia lenne, a forradalmi eszméket gyakorlatban megvalósító, demokratikus közösség.) Ide költözik Kerényi is. Itt vásárol magának farmot, ahol gazdálkodni akar. Otthon csak azt tudják, hogy Amerikába vándorolt ki. Hozzá írja Tompa Levél egy kibujdosott barátom után című híres elégiáját. Nem tudjuk, hogy ez a költői levél elérkezett-e valaha is hozzá. Aligha, hiszen Kerényi az Amerikából írt költői levelét, a nagy vallomást a hazátlanságról, nem Tompának, hanem egy másik barátjuknak, Pákh Albertnek írja. Alighanem ez a költői levél volt az utolsó műve.

Lelke nem talált otthont a hontalanságban. Nagyon is igaznak bizonyult a Tompa-költemény oly sokat idézett sora: "Szívet cseréljen az, aki hazát cserél" - Kerényi képtelen szívet cserélni, illetve képtelen még egyszer szívet cserélni, hiszen egyszer már németből magyarrá vált. Ehhez a magyarsághoz azután úgy ragaszkodik, mint szerelmes az elvesztett szeretőhöz. Lelki egyensúlya egyre bizonytalanabb. De ez a hazátlan honvágy emeli költészetét addig el nem ért színvonalra. Persze sohasem éri el nemhogy Petőfi, de Tompa költői nagyságát sem, de zavart lelkű szomorúsággal messze fölébe emeli a Petőfi halála után felburjánzó epigonköltészetnek. Most már valóban mögötte maradtak a régi barátok, a vadul petőfieskedő Lisznyai, a harsogó közhelyekkel és fültépő kínrímekkel hazafiaskodó Sárosi vagy a mindig is nagyon közepes Vachott-Vahot fivérek. Kerényi ezeknél sokkal több, egyénibb, és főleg végső verseivel sokkal lélekhez szólóbb. A reménytelen honvágy jelentékeny költője lesz. Illetve kezd éppen azzá lenni, amikor harmincéves korában minden befejeződik. - És még azt sem tudjuk, hogyan. Van olyan hír felőle, hogy megőrült, és öngyilkos lett. De van olyan hír is, hogy rablógyilkosság áldozatául esett. Annyi bizonyos, hogy farmján holtan találták.

Versei közül még Az erdei laknak is csak a címe került az irodalmi köztudatba, hiszen ez köti őt Petőfi és Tompa emlékéhez. Pedig néhány költeményének indokolt helye volna antológiáinkban.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár /OSzK