Lányi Sarolta: Jajszó a jóság után

Hogy most is, mégis, mindig eljövök
Halálvíz partján hallgatózni halkan
Hol lent halál hulláma hömpölyög;

Hogy most is halálcsókra szomjaz ajkam
S a rabló évek réme újra rémít
És akarom, mit már-már nem akartam:

Azért van ez, mert rajtam rág a rémhit,
Hogy minden évvel rosszabb lesz a lelkem,
Hiába nézem, nem lelem a régit.

Ah ifjan, ifju vágyakkal betelten,
Hogy vitt az élet engem, hős hajósát!
S vihar ha jött, beh bátran énekeltem!

Ma már sziven sebeznek mind a rózsák,
Az illatjuk már nem nekem nevet.
Irigy vagyok. Jaj, elhagyott a jóság!

Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 16. szám