Szimonidesz Lajos: Hitregék

Az istenek egyéniségét tulajdonképpen nem a képzőművészet, hanem a hitrege alakítja ki, melynek lényeges alkotó eleme a költészet. Néhány az istenek szellemét, egyre felségessé a világukat. A hitrege mennyországokat és és poklokat alkot, apróra elbeszéli, hogyan teremtették a világot s előresiető képzelete az összeomló vagy elöregedő világokra a szemfödelet is ráteríti. A hitrege rendszert hoz a vallások anyagába. Szanaszét heverő köveiket egységes világképpé rója össze, amelyek egész új jelleget adnak az egyes vallásoknak. Legfőként azonban az isteneit alakítja át: titokzatosan felszínre bukkanó erőkből, természeti valóságokból leginkább emberi formára formált, de mindenesetre teljesen teljesen egyénivé személyeket teremt. Elsőbbet alakítja, leválasztja és elkülöníti őket természeti adottságaiktól, azoktól független egyéniségekké teszi őket, később, amikor eléri a tökéletesség legmagasabb fokát, elbeszéléseinek minden változatában megint áttetszik az istenségek eredeti termszeti jellege. A hitrege új hiteket teremt, színesebbé, dramatikuszabbá teszi az istenek világát, az isteneket -- ha szabad ezt mondani húsból-vérből való alakokká formálja ki, de tud hű is maradni tárgyához s ilyenkor nem tesz egyebet, minthogy költői formában fejezi ki a hit tartalmát anélkül, hogy azon változtatna.

A hitrege teremti meg a rokonságot az istenek között. Megállapítja eredetüket, egymás mellé vagy egymás alá rendeli őket, összeházasítja vagy szembeállítja az isteneket egymással. A természeti erők egymással való viaskodásából istenharcot csinál, letűnt vallások nyomán keletkező vallási meóújhodást, isteni dinasztiák isteni trónjuktól való megfosztása, új isten isten diadalra jutása képében fejezi ki.

A hitrege természeti jelenségeket tükröz vissza, leírja a nap viaskodását a téllel, vagy a vegetáció diadalát mindent kiégető szárazságon, megeleveníti a természeti jelenségeket, hátteret fest nekik és magyarázatukat adja: a mennydörgés istenek isteneinek szekereinek a dübörgése, a villámlás mennykő valamelyik isten kezéből elhajított dárda, sülytó és gyújtó mennyei tűz, a tejút mennyei országút, a tűzhányók óriási műhelye, a földrengés a földet tartó mitikus állat megmozdulása és hasonlók.

Elbeszélései szólnak isteni kinyilatkoztatásokról, vallási parancsok közelebbi körülményeiről, leírják vallási szokások keletkezését, szertartások és változások eredetét.

Nagy szeretettel rajzolja a hitrege mind emberfölöttié a vallás hőseinek és szentjeinek az alakját, míg egyenlőbbé nem teszi őket istenekkel. Elmondja viselt dolgaikat, kiszínezi életüket megtoldva égből való leszállásuk és mennybemenetelük elbeszélésével.

Vannak hitregék, amelyekben az elbeszélés és a költészet öncéllá válik: az istenek viselt dolgairól kusza és fantasztikus történeteket mondanak el, vagy költői meglátásokat és művészi ötleteket kényszerítenek belele a mítosz formáiba.

A régi hitregék rangja a vallási vallási igazságokéival egyenlő, az újabbak, melyekről eredetük nem kopott le teljesen, erre a rangra nehezen emelkednek. Vannak azonban olyanh vallások amelyek a hitregékkel szemben különösen csekély ellenálló képességet fejtenek ki. Ilyen például a buddhizmus, amely a Buddha-legenda legfantasztikusabb változatait is befogadta. Ezzel szemben az iszlám nagyon vigyázott arra, hogy a hagyomány forrását tisztán tartsa, de éppen ezek az intézkedések mutatják, hogy a hitregeköltészet itt is megtett mindent, hogy az iszlám eredetét minél idealizáltabb formában tüntesse fel.


Forrás: Szimonidesz Lajos: A világ vallásai I. (12-13. oldal) Dante Kiadás Budapest (ISBN 963 7455 93 0)

Folytatása következik: Szimonidesz Lajos: A hitregék istenei

Azt ezt megelőző részeket keresse a weboldalon! (Szimonidesz névre keresve! ) Hálásan köszönöm! Webmester