Szent Márk evangélista - április 25.

Márk a négy evangélista egyike, a hagyomány szerint Szent Péter apostol segítője volt. A római hívek megkérték, hogy jegyezze le a Péter által hirdetett örömhírt a hívők örök

emlékezetére. A kereszténység egyiptomi elterjedése is az ő nevéhez fűződik. Alexandria első püspöke lett, ott szenvedett mártírhalált. Ünnepe április 25-ére került a liturgikus naptárban.

Áron főpap nemzetségéből származott, Kirenaika tartományban született. Eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté. Márk, Marcus jelentése nehéz kalapács.

Ifjú volt, amikor Keresztelő János föllépett, és Jeruzsálemben Jézus meghalt, majd föltámadt. A hagyomány szerint Jézus hetvenkét tanítványának egyike volt; más források alapján Jézus Krisztus feltámadása után tért meg. Az Apostolok Cselekedeteiben a következőket olvashatjuk róla: Péter, miután csodálatosan kiszabadult Heródes börtönéből, „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. Márk édesanyja házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert (ApCsel 12,11–17).

Egyes szakértők szerint ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora, és itt készültek az apostolok pünkösd ünnepére is. Így talán a Getszemáni-kert is Márk édesanyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben. Amikor az Urat elfogták, és minden tanítványa elmenekült, „egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott” (Mk 14,51-52) – e részlet a szerzőre, Márkra vall.

Jézus feltámadása után Márk anyjának háza lett Péter szállása. Az ifjú Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek. Péter ezért mondhatja őt a fiának (1Pét 5,13). 44-ben, amikor Júdeában éhínség támadt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, és Pál apostol Barnabás együtt vitt nekik adományt. Márk anyjának házában szálltak meg. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot is, akit alkalmasnak tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában. Barnabással Ciprus szigetére ment.

Később Péter apostollal együtt Rómában tartózkodott. A hagyomány úgy beszél Márkról, mint „Péter tolmácsáról”. A rómaiak, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, hogy jegyezze le Péter tanításait. Mestere hithirdetései alapján 50 és 60 között latin nyelven írta meg az evangéliumot, melyet Péter alaposan átvizsgált, s a teljes igazságot találván benne, minden hívőnek elfogadásra ajánlotta.

Az apostolfejedelmek vértanúsága után Péter tanácsára Egyiptomba ment, hogy az ottani pogányokat a kerésztény hitre térítse. Márk nevéhez fűződik a kereszténység egyiptomi elterjedése; ő az egyiptomi kopt ortodox egyház megalapítója. Alexandria első püspöke lett,  tizenkét éven át szolgált az egyiptomi keresztények közösségében.

A pogányok az életére törtek; liturgia közben az oltárnál támadták meg és fogták el. Nyakára kötelet kötözve, sziklás ösvényeken vonszolták és halálra kínozták. Április 25-én szenvedett mártírhalált, Traianus császár idejében (98–117). A keresztény hívek Bukolesben temették el az apostolt.

Márk ereklyéi Velencébe kerültek a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. A velenceiek mint védőszentjüket tisztelik, és székesegyházuk Szent Márk nevét viseli.

Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a XI. századtól április 25-én üli meg.

Márk evangélista keresztény ikonográfiai attribútuma a szárnyas oroszlán. Ezekiel próféta jövendölése alapján ábrázolják így, mert Keresztelő Szent János sivatagi életével kezdi evangéliumát: „A pusztába kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját!”. E szimbólum román és barokk ábrázolásokon tűnik fel, főként szószékeken.

A latin szertartásban Szent Márk napján, április 25-én történik búzaszentelés (latinul litaniae maiores), a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása. A búzaszentelő körmeneten a keresztutaknál és az ott elhelyezett határkeresztnél a megszentelt búzavetésből minden hívő kitépett egy szálat, melyet a férfiak a kalapjuk mellé tűztek, a nők pedig sok helyütt imádságos könyveikbe rejtettek.

A szentelt búza régóta megbecsült népi szentelmény. Tápén búzaszenteléskor sok koszorút szoktak készíteni a templom zászlóira, keresztjeire. Sok helyütt a kenyérkosárba is tesznek belőle. Csíkszentkirályon az ablak keresztjére kötik. Csíkdelnén minden letépett szentelt búzaszálra egy Miatyánkot kell elmondani. Andrásfalva bukovinai székelysége a búzaszentelést a Márk napját követő vasárnap ünnepelte: szépen felöltözve ott volt az egész falu; a megszentelt búzából zászlókra, keresztekre koszorút kötöttek.

Budaörsi német hagyomány szerint Márk napja után már mezítláb is lehet járni, mert a földet szentelés érte, és így nem kell a fölfázástól tartani.

Márk dunántúli névváltozata Márok, Székelyföldön Márkos. Nevéből képzett helyneveink között szerepel: Márkháza (Nógrád), Kézdimárkosfalva (Marcusa), Márkusháza (Vas, Zemplén), Márok (Bereg), Hercegmárok (Baranya), Németmárok (Baranya), Püspökmárok (Baranya), Márokföld (Zala), Márokháza (Komárom), Marokháza (Marochaza), Márokpuszta (Baranya), Szentmárkúr (Veszprém, elenyészett), Márkó (Veszprém).

A középkori Székesfehérváron kolostor állt (1376) Márk tiszteletére.

Már nem élő szegedi hagyomány szerint a papok Márk napján könyörögnek a teljes búcsú kegyelméért mindazok számára, akik húsvétra gyóntak és áldoztak.

Források: Magyar Kurír, MEK- OSZK