Korai reneszánsz ruhák

.

1450-1500

A reneszánsz kor embere már nem akarta elfogadni a korábbi társadalmi és szellemi kötöttségeket; végtelen lehetőségeket látott kitárulni maga előtt. Ezt fejezi ki a test mind szabadabb mozgását biztosító viselet is. A női és férfi ruhákhoz való selymet, bársonyt, arannyal és ezüsttel átszőtt brokátot már nem Keletről hozták, hanem saját, fejlett szövőiparuk látta el a piacot, eleinte inkább világos színű kelmékkel. Az olasz takácsok által szőtt damasztok, brokátok arabeszkes, gránátalmás motívumaikkal határaikon túl is terjesztői lettek az új divatnak, elsősorban Mátyás királyunk udvarában.

A férfiak bő felsőruhájukat redőkbe rendezték, melynek ráncolt ujjait gyakran felhasították, és alóla kibukkant az alsónemű finom fehér vászna. Sokszor az ujjatlan, combközépig érő, esetleg övvel leszorított felsőruha alatt az eltérő színű alsóruha is látszódott. Az idősebbek a bő, prémmel díszített, nagy galléros, széles szájú ujjakkal ellátott, bokáig érő humanista köpenyt részesítették előnyben. A piperkőc fiatalok viszont nemcsak hosszú hajukat szőkítették, bodorították, de felsőruhájukat mind rövidebbre vágva, mellényszerűen fűzéssel szorították össze, így a vászoning elöl is látható volt. Nadrágjuk szorosan combjukra és alsó lábszárukra simult, lábukon szögletes orrú cipő. A kalapok közül a legkedveltebb a lágyan ráncolt barett, vagy egy sima sapka a fejtetőn.

A nők napon szőkített hosszú, hullámos haját a kis kalapkák, hajhálók, gyöngyözött zsinórok, szalagok csak díszítették, de nem takarták el. Szögletesen vagy kereken kivágott ruhájuk dereka lassan a helyére csúszott, s a férfiak mellénykéjéhez hasonlóan, fűzéssel szorították össze. A kivágások mentén, a fűzés alól és a szalagokkal összefogott buggyos ujjak hasítékaiból kikandikáltak a finom vászoningek. A szoknya enyhén ráncolt, alja kerek. Kedvelték a bő, trapéz szabású felsőruhát is, mely ujjatlan, s elől végig nyitott volt.

 
Forrás: F. Dózsa Katalin - Régi viseletek
Mialkovszky Erzsébet - Korok, divatok
Illusztráció: Francesco del Cossa: Április allegóriája
Ferrara, 1476-84