A katolikus egyház kialakulása

.

Péter apostol

Jézus Krisztus tanításából kiolvasni is, abba belemagyarázni is nehéz a későbbi katolicizmust. Az ütközőpont az, hogy Jézus -- szemben áll egy szervezett egyházzal s annak kialakult intézményeivel. Jézus nem szertartásokat alkot, hanem ceremóniákat kritizál, az az új tartalom pedig, amit ő ad az evangéliumban, nemcsak a zsidó vallás formáit robbantja szét, hanem minden másét is. Pál apostol már egész más jellegű működést fejt ki. Az ő élete művében az egyházi gondolat, a szervezés gondolata sokkal inkább előtérbe nyomul. Az általa hirdetett új evangélium már alkalmasabb volt arra, hogy egyházi bázis legyen s az első zsidó zsinagógai mintára szervezett keresztény egyházak az ő működése nyomán sarjadtak. Ezek az egyházak azonban alig hasonlítottak a későbbi keresztény egyházra. Szerény, szinte mondhatni: földalatti gyülekezetek voltak, melyek közt kevés és laza kapcsolat volt, vezetőik egyszerű kézműves és egyéb emberek, szertartásaik belső hittől átfűtött egyszerű cselekmények (keresztelés, agapé = szeretetvendégség és úrvacsora), istentiszteleteiket a zsidó zsinagógai istentiszteletben megszokott s onnan átvett formák közt tartották, bibliamagyarázatokból és imádságokból állottak, szervezetük nem volt kiépítve. Az első keresztény gyülekezetek episzkoposai (= vezető, felügyelő) és a későbbi katolikus püspökök között édes kevés a hasonlóság, az apostolokat meg éppen nehéz a mai egyházfejedelmek mintájára elképzelni. Az egyházi fejlődésnek nem az a legnagyobb érdeme, hogy híven és töretlenül megőrizte Jézus Krisztus tanítását és az őskeresztény egyház szokásait, hanem az, hogy ezen szerény alapon olyan hatalmas épületet emelt ...!

A monarchisztikus gondolat

 A hatalmas katolikus egyház kiépülését Róma történeti helyzetének és az igen korán hozzákapcsolódott monarchisztikus gondolatnak köszönheti. A kereszténység a római birodalom perifériáján keletkezett. Hagyományai a birodalom keleti részén levő nagy városokhoz kapcsolódnak. Jézus Krisztus közvetlen tanítványai Antiochián, Alexandrián,Caesarián, Epheuson és Smyrnán túl túl nem igen jutottak. Az egyetlen Pál apostol látott nagyobb világot. De azért a római gyülekezet kiváltságos helyzete a keresztény egyházban már megalakulásakor (40-50 körül) biztosítva volt. A birodalom fővárosának a keresztény egyháza puszta keletkezésével kimagaslott a többiek közül. Kezdetben Rómában is több gyülekezet alakult, amelyek egységes vezetés alá csak a 2. század közepén kerültek.
Az egységes vezetés szükséges követelmény lett abban a pillanatban, mikor Máté evangéliuma révén gyökeret vert az a legenda, hogy Jézus Krisztus az egyház vezetését Péter apostolra bízta s mikor a római gyülekezet eredetének kiemelésére és tekintélyének növelésére egyre meggyőzőbben hangoztatta, hogy Rómát nem csak Pál apostol szentelte meg vére hullásával, hanem Péter apostol is, akinek Rómában természetesen az egyház fejének kellett lennie. Péter római püspöksége nagyon vitás. A róla szóló legenda azonban megtette hatását. Az a gondolat, hogy Jézus Krisztus Pétert tette meg utódjának, bele került az újszövetségbe. Az a másik, hogy Péter Róma első püspöke volt s hogy ez alapon a keresztény egyházban Rómát elsőség illeti, a római püspök pedig Péter utóda, végeredményben tehát Krisztus isteni jogán hivatott az egyház kormányzására, a keresztény egyházi fejlődés egyik leghatalmasabb irányító eszméje lett.

Írta: Szimonidesz Lajos - A Világ Vallásai (530-531. oldal)
Illusztráció: Fenyvesi András ikonfestő alkotása