A dalai lámák intézménye és történetük

"Házépítő, nehéz munkánk
ha a szent Tant szolgálná mind,
még az élő testben élve
elérnénk a szent Nirvánát."

Tibeti népdal

A dalai lámák intézménye az európaiak szemében úgy tűnhet, mintha az Tibet ősi hagyománya lenne, pedig nem így van. Ahhoz képest, hogy a tibetiek honfoglalása és államalapítása jóval megelőzte a magyarokét és sok más európai nemzetét - hiszen a VII. század első felében zajlott - e cím 1578-as megjelenése későinek nevezhető. Ebben az évben Altan kán /m: Altan qan/, a mongolok egyik vezére adományozta a "dalai" /m: dalai, t: ta-la'i/ címet Gjalva Szönam Gjacónak /t: rGyal-ba bSod-nams rGya-mtso/, a gelukpa /t: dge-lugs-pa/ rend vezetőjének. E rang viselője azonban ennél is később, 1642-ben kapta meg a Tibet feletti uralmat. Ekkortól beszélhetünk a dalai lámáról, mint istenkirályról, aki a tibeti nép teljhatalmú ura, ha ezt nem is tudta mindig gyakorolni. A gelukpa rend vezető szerepe is az V. Dalai Láma (1617-1706) idejében alapozódott meg Tibetben. A dalai lámák székhelyeként ismert Potala /t: Po-ta-la/ palota 1645-tõl 1692-ig, szintén az õ idejében épült, és korában a világ legnagyobb épülete volt. A dalai lámák intézményének az európaiak által a XX. században megismert formája pedig a mandzsu Csing /k: Qing/ dinasztia idején (1644-1911) formálódott ki.
A dalai lámák intézményének alapját a tulkuság /t: spruk-sku/ rendszere képezi, mellyel a buddhista hagyomány szerint Gjalva Gedun Gjacónál /t: rGyal-ba dGe-'dun rGya-mtsho/, a II. Dalai Lámánál találkozunk, akit Gedun Trupa /t: dGe-'dun grub-pa/ inkarnációjaként találtak meg. Ezt a gyakorlatot legkorábban a karama-kagyü /t: kar-ma bka'-brgyud/ rendnél figyelhetjük meg, ahol az első tulku láma Düszum Kjenpa /t: Dus-gsum mKhyen-pa/, az I. Karmapa volt, aki utólagosan Karma Paksitól /t: Kar-ma Pag-shi/ (1204-1283), a kagyü vonalvezető lámájától kapta meg ezt a címet, mivel õ meditációs praxisa révén eljutott egy olyan különleges tulajdonsághoz, amellyel képes volt befolyásolni azt, hogy hol, és milyen formában szülessen újra. Ez is, mint a legtöbb buddhista-tanítás Indiából került át Tibetbe. Indiából Tilopa /t: Ti-lo-pa/ (988-1069), a nagy mahásziddha /t: grub-thob chen-po) és buddhista-tanító tanítványa Naropa /t: Na'-ro-pa/ (1016-1100) hozta át ezt a gyakorlatsort, mely később Naropa hat jógája néven vált ismertté Tibetben. Ebben a jóga rendszerben van egy olyan technika, amely a tudatátvitel gyakorlata. A tulkuság intézményét a karma-kagyü hagyományból sorra átvették a különböző tibeti buddhista iskolák.
A buddhista hagyomány szerint a dalai lámák Csenrézinek /t: sPyan-ras-gzigs, sz: Avalokiteœhvara = Könyörületes szemű, Nagy Irgalmú Úr/, az együttérzés és szeretet bódhiszattvájának /t: byang-chub sems-dpa'/ a megtestesülései. Csenrézi egyben Tibet védőistensége, és a buddhista legendák szerint a tibeti nép ősatyja, aki Trölma /t: sGrol-ma, sz: Tara/ istennővel nemzette a hat letelepedő tibeti törzs vezetőit. A dalai lámák oltalmazó istensége Dordzse Drokden /t: rDo-rje Brog-ldan/.
A dalai lámák történetét a gelukpa rend kialakulásával kell kezdeni. Amikor Congkapa Loszang Drakpa láma /t: Tsong-kha-pa bLlo-bzang Grags-pa/ (1357-1419) Tibet-szerte úgy tapasztalta, hogy a szerzetesi élet teljesen elvilágiasodott, sőt helyenként súlyos kilengések is előfordulnak, elhatározta, hogy megreformálja a szerzetesi szabályokat. A fegyelem megszigorítása mellett a mágikus praktikákat is szabályozta, és a vallási gyakorlat középpontjába a meditációt állította. Az új rendszert a kadampa /t: bka'-gdams-pa/ rend szabályaira alapozta, amelyet Atísa /sz: Atiœa, t: Mar-me-mdzad/, a nagy indiai pandit teremtett meg, ezért az szigorúan követi az észak-indiai kolostori hagyományokat. Az új közösség tagjai a többi, régebbi rendtől való megkülönböztetés végett sárga süveget kezdtek használni. Ez az új buddhista rend gyors sikereket ért el Tibetben, aminek egyik oka a hatalommal szembeni közömbösség elve volt. Tibet elmúlt évszázadaiban ugyanis a szakjapa /t: sa-skya-pa/ és kagyüpa /t: bka'-brgyud-pa/ iskola a hatalmi viszályokban aktívan részt vállalva veszített népszerűségéből. Congkapa és a későbbiekben gelukpának (erényes rend) nevezett szerzetesi közösség sok kolostort építtetett, mint a Rivo Ganden /t: Ri-bo dGa'-ldan = Örömteli Hegy/ 1409-ben, a Drepung /t: 'Bras-sprungs/ 1414-ben, a Szera /t: Se-rva/ 1417-ben, a Csamdo /t: Chab-mdo/ 1437-ben és a Tasilhünpo /t: bKra-shis-lhun-po/ 1447 és 1453 között. A későbbiekben a dalai lámák a gelukpa rend szellemi vezetői lettek.
Congkapa kedvenc tanítványai között találjuk Gedun Trupát (1391-1475), aki egy Cangbeli /t: gCang/ nomád pásztor fiaként született, Padma Dordzse /t: Pad-ma rDo-rje/ néven. Születése éjszakáján rablók támadták meg a táborukat, ezért anyja egy pokrócba csavarta fiát, és egy sziklahasadékba rejtette. Másnap visszatérve rémülten látta, hogy sakálok és varjak veszik körül a kérdéses helyet. Amikor közelebb ért a hasadékhoz, megnyugodva nézte az újszülöttre vigyázó nagy fekete madarat, amit a buddhista hagyomány Nagpo Csenpóval /t: Nag-po chen-po, sz: Mahakala/ azonosított. A tibeti kisfiú hat évesen, amikor apja meghalt, kolostorba került novíciusnak. 1405-ben letette az első szerzetesi esküjét, és ekkor kapta a Gedun Trupa nevet. Tíz év múlva találkozott Congkapával, és a láma legkiválóbb tanítványa lett. 1447-ben megkezdte a Tasilhünpo kolostor építtetését, amelynek azután õ lett a vezetője. Tanításainak középpontjába mestere nyomán a szerzetesi fegyelemmel foglalkozó szútrákat állította. Gedun Trupa a szerzetesek számára mindennél fontosabbnak tartotta a könyörületesség eszméjének gyakorlását. "Törekednünk kell, hogy eljussunk a megvilágosodásra, de csakis mindenek legfőbb javára"- írta Gedun Trupa. A XV. században utólagosan kapta meg a dalai láma címet.
1476-ban szintén Cangban találták meg Gedun Trupa reinkarnációját, Gjalva Gedun Gjaco (1475-1542/43) személyében. Az ilyen újjászülető lámákat tulkuknak nevezik. Gedun Gjaco 1486-ban tette le az első esküjét, majd a Tashilhünpóban és a Drepungban tanult. 1509-ben megalapította a Csökhorgjal /t: Chos-'khor-rgyal/ kolostort, amelyben ezután hosszú ideig dolgozott. Élete utolsó éveit a Drepung gompában töltötte.
Gedun Gjaco reinkarnációját halála után egy évvel, egy Lhasza mellett született kisfiúban vélték felfedezni, akit Gjalva Szönam Gjacónak hívtak. Kiváló képességû tanuló volt, majd hamarosan messze földön híres mester lett, ezért megválasztották a Drepung kolostor fõnökévé. 1559-ben a nedongi gongma /t: sNe'u-gdong gong-ma/ tanítója lett. (Ezt az uralkodói rangot a XIV. században a szakják hatalmát háttérbe szorító Lang család teremtette meg.) Amikor 1560-ban Lhaszában a gelukpa rend és a kagyüpa rend támogatói harcba bocsátkoztak, akkor az ő személyes fellépésére csendesedtek el a zavargások. Két évre rá, amikor a Kjicsu /t: sKhyid-chu/ folyó kiáradt és elöntötte Lhaszát, a főapát szerzeteseivel együtt sokat segített a károsultakon. Ekkor vezette be, hogy az újévi mönlam /t: smon-lam/ ünnep utolsó napján a résztvevõ szerzeteseknek kötelező a Kjicsu gátjain dolgozni. A dalai láma intézménye 1578-ban jött létre, amikor a tümed mongolok vezére, Altan kán (1507-1582) meghívta udvarába Gjalva Szönam Gjacót, a gelugpa rend vezetõjét. Ekkor szövetséget kötöttek, és a tibeti láma /t: bLa-ma/ tanításaiért a mongol kántól megkapta a "dalai láma" (mongolul = tengernyi, óceánnyi bölcsesség) címet. A dalai megfelelője a tibetiben a gjaco kifejezés. A láma viszonzásként a "Hívő Király, az Istenek Brahmája" címmel tisztelte meg a nagykánt. Altan kán a következő szavakat mondta a tibeti lámának: 
"Mi mongolok erősek vagyunk, mert őseink az égből szálltak alá, és Dzsingisz kán még Kínát és Tibetet is uralma alá hajtotta. A buddhista vallás már a régi időkben eljutott országunkba, amikor támogatást nyújtottunk Szakja Panditának De Te most ellátogattál hozzánk, és segítettél nekünk feléleszteni buddhista hitünket. Te és Mi, azaz láma és patrónusa úgy tartozunk össze, akár a Nap és a Hold. A vértenger így válik majd tejtengerré."
Az így létrejött hatalommegosztás a kojar josun /m: qoyar yosun/ elvére épül, amely szétválasztotta a nagykáni és a szellemi vezetői hatalmat. Ezzel a gesztusával a tümet mongol vezér Kubiláj kánnak /m: Qubilai qan/, a Jüan /k: Yuan/ dinasztia megalapítójának egykori intézkedését újította fel, aki a XIII. században a szakják vezető lámáját ruházta fel ilyen spirituális hatalommal. Szönam Gjaco lett a III. Dalai Láma, mivel ezt a címet visszamenőlegesen megkapta Gjalva Gedun Gjaco II. Dalai Láma, és Gedun Trupa az I. Dalai Láma. Ezt a gyakorlatot, ami a már említett tibeti tulkuságot jelenti, mongol kifejezéssel kubilgán /m: qubilgan = átváltozás, utódlás/ öröklés-rendszernek nevezik. Szönam Gjacót meglátogatta a Ming /k: Ming/ udvar küldöttsége, és ajándékok kíséretében meghívta a császárhoz. A tibeti láma azonban udvariasan elhárította a meghívást, mondván, hazájában is sok tennivalója van. Szönam Gjaco Khamba /t: Khams/ utazott, és 1580-ban megalapította a Lithang /t: Li-thang/ kolostort. 1582-ben a kán halála után fia, Dhüring kán /m: Dhüri? qan/ is meghívta a tibeti lámát Mongóliába. A III. Dalai Láma áthaladva a Kuku-nór vidékén Congkapa szülőhelyén felépítette a Kumbum /t: sKu-'bum/ kolostort. Kétévi mongóliai tartózkodás után útban hazafelé megbetegedett és meghalt, hamvait Lhaszába szállították, és a Drepung kolostorába helyezték.
A következő reinkarnációt a dalai láma udvarának emberei egy mongol kisfiúban, Altan kán unokájában vélték felfedezni. A szülik azonban nem engedték a gelukpa szerzeteseknek, hogy fiukat, Jönten Gjacót /t: Yon-tan rGya-mtsho/ (1589-1617) idegen földre vigyék, így Mongóliában kezdték tanítani. Amikor elérte a 12 éves kort, a tibetiek ragaszkodtak hozzá, hogy jöjjön Lhasszába. Esküjét a Ganden kolostorban tette le, majd a Drepungban folytatta tanulmányait, ahol Loszang Csögyen /t: Blo-bzang chos-rgyan/, a Tasilhünpo bölcs mestere oktatta a Dharmára. Loszang Csögyen utólagosan nyerte el a pancsen láma címet. A karmapa egyház dalai lámához szóló verses levele, majd feliratos ajándékkendője /t: kha-btags/ vitát váltott ki a sárga süveges egyházban, akik ezeket sértésként értelmezték. A karmapák azt terjesztették a dalai láma hívei nem értik a költészetet. Ezért Jönten Gjaco mongol lovasai lerohanták a karmapákat, aminek hatására újra fellángolt a két rend közötti hatalmi harc. 1615-ben Sen-Cung /k: Shenzung/ császár egy buddhista templom avatására Kínába hívta a dalai lámát, aki otthoni kötelezettségei miatt elhárította az invitációt. A IV. Dalai Láma fiatalon, 27 évesen halt meg Drepungban.
1619-ben az elhunyt dalai láma emberei Csongye /t: 'Phyongs-rgyas/ területén megtalálták az új inkarnációt. Miután a kisfiú felismerte az előző láma tárgyait, a vizsgálóbizottság tagjai hitelesítették az V. Dalai Lámát, aki a Ngavang Loszang Gjaco /t: Ngag-dbang bLo-bzang rGya-mtsho/ (1617-1682) nevet kapta. A karmapa egyház seregei elüldözték Jöten Gjaco mongol lovasait, majd blokád alá vették a Szera, a Drepung és a Tasilhünpo kolostorát, valamint sok sárga süveges szerzetest arra kényszerítettek, hogy térjen meg a karmapa rendhez, így e belső viszályok miatt nem hozták nyilvánosságra az ifjú dalai láma hollétét. 1620-ban a mongol csapatok újabb támadást indítottak a cangi karmapa seregek ellen. 1622-ben hivatalosan is bejelentették az V. Dalai Láma megtalálását, és a Drepungba vitték tanulni. 1635-ben a majdani pancsen lámánál tette le szerzetesi fogadalmát. A három nagy gelukpa kolostor segítségért fordult a három, sárga süvegesek által megtérített mongol törzshöz, a dzsungárokhoz, az orjátokhoz, és a csaharokhoz. A helyzetet megnehezítette, hogy a karmapák világi támogatói a mongol csogtu törzsfőnökhöz fordultak katonai támogatásért. 1638-ban Güsri kán /m: Güi qan/ néhány fő emberével, mint buddhista zarándok elment Lhaszába. Güsri kán Loszang Gjacótól megkapta a Hívő Király, a Buddhista Hit Megtartója /t: rTen-'dzin Chos-kyi rGyal-po/ nevet, és felülhetett a trónjára is. A kán ezután meghívta a dalai lámát Mongóliába, aki ezt halaszthatatlan teendőire hivatkozva elhárította, és egy állandó követet küldött az országába. Az ifjú V. Dalai Láma felismervén a belviszály tarthatatlanságát, a különböző tibeti törzsek és egyházak kibékítését tûzte ki célul, és arra kérték Güsrit, hogy tegye ártalmatlanná a buddhizmust veszélyeztető bön-hívő Beri /t: Be-ri/ törzsfőnököt. A mongol kán egy éven át tartó harc után, 1640-ben kivégezte a veszélyes lázadót, és Kham egészét uralma alá vonta.
1642-ben Ngavang Loszang Gjaco Güsri kántól megkapta a Tibet feletti uralmat, ettõl kezdve lett a mindenkori dalai láma Tibet elsõszámú világi és vallási vezetõje. 1645-ben Lhaszában elkezdte építtetni a Potala palotát. Az V. Dalai Láma a Tasilhünpo fõapátjának, Loszang Csötyi Gjalcennek /t: bLo-bzang Chos-kyi aGyal-mtshan/ (1570-1662) adományozta a Pancsen Láma (= nagy tanító) címet. Ettõl fogva mindig a két egyházi fõméltóság választja ki - a tudós lámák segítségével - a másik inkarnációját annak halála esetén. 1679-ben a fiatal Szangye Gjaco /t: Sangs-rgyas rGya-mtsho/ lett az új deszi /t: sde-srid/, akirõl egyes források, mint Loszang Gjaco fiáról tesznek említést, ezt azonban bizonnyal csupán tiszteletbõl tették. Amikor 1683-ban meghalt a "Nagy Ötödik", a tibeti uralkodó halálhírét Szangye Gjaco 15 évig eltitkolta. A világ számára annyit közöltek, hogy Õszentsége meghatározatlan idõre visszavonult meditálni. Ennek a titoknak fõként a külpolitikai színtéren volt nagy jelentõsége.

Forrás: Mantra Magyarországi Buddhista Egyházközösség