Sümeg város története

Sümeg város címere

A Bakony délnyugati csücskén, a Keszthelyi-hegységet a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben fekszik Sümeg. A várost könnyen meg lehet közelíteni úgy a Balaton északi partjáról, mint Zalaegerszeg, Győr, Veszprém irányából.
Sümeg határában őskori kovakőbányát (ma természetvédelmi terület és múzeum), római kori települést és ókeresztény bazilikát tártak fel. Országosan ismert várát a tatárjárást követően IV. Béla király kezdte el építtetni, amelyet a következő évszázadokban a veszprémi püspökök egészítették ki. A XVI.század folyamán, Fehérvár és Veszprém török kézre kerülésével Sümeg vára Dunántúl egyik legfontosabb központjává vált. A Rákóczi vezette szabadságharc leverése után az osztrákok felgyújtották és részben lerombolták. 1656 és 1658 között Széchenyi György püspök kőfalakkal kerítette be Sümeg városát. Az egykor 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfalak egy része ma is látható. E falakon belül, a XVIII. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített és 1724-1733 között jelentősen kibővített ferences templom és kolostor, valamint az 1748-1753 között Padányi Bíró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. Ezt övezi félkör formájában a belváros, mindössze két kis utcából és három térből álló területe. Itt áll Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő szülőháza, amely ma a Városi Múzeumnak ad otthont. A belvárostól keletre, a XVI. század folyamán alakult ki az akkori jobbágyság városrésze, a Tokaj. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a XVIII. században épített váristálló, területén egy idegenforgalmi lovas központ működik. Egyik helyiségében Huszármúzeum látható. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. TizenháromVáros városrészben áll a Padányi püskök által 1756 és 1759 között építtetett és az osztrák származású Franz Anton Maulbertsch freskóival díszített plébániatemplom, a hazai barokk művészet egyik legisme
rtebb alkotása. Sümeg festői pontján találjuk a város temetőjét. Az 1816-ban épült temetőkápolna körül késő barokk, empire, copf és klasszicista síremlékek sora őrzi a Kisfaludyak, Darnayak, Eitnerek, Ramasetterek, Bogyaikak, Csehek stb. nemesek, mesteremberek és egyszerű polgárok emlékét.
Sümeg város címerének leírása és értelmezése: A csaknem négyzet alakú, az alsó talpán csücskös pajzsmező alsó közepét kitöltő szív rajzából két viráglevél és három négyszirmú virág ágazik ki. A címerpajzs felső részét
az oldalaira is lenyúló sisaktartó stilizált virágleveleinek díszei takarják. A címerpajzs felső közepén vállrészes sisakos koronadísz van. A korona középső ágán könyökével nyugvó páncélozott kar a tenyerében markolt kardot vágásra emeli. Előtte balra a hold sarlós képe, melynek belső ívén emberarc vonalai, a kar mögött jobbra pedig három hatágú csillag rajza látható. A címerkép színeinek – a bíbor szín a vitézség erényét jelzi -
és az égi jegyeknek is jelképes értelmük van. A címerpajzs nagy mezője ezüst, az alsó csücskéből kiinduló nagyobb szív bíborpiros-színű. Ez utóbbiból a jobbra és balra kiágazó két levél zöld. Az ugyaninnen kiágazó három kinyílt szirom viráglevelei bíborpirosak, a középen lévő virágporzók pedig aranyszínűek és fekete pontozásúak. A címerpajzs felett levő páncélozott nyakrészt aranylánc díszíti éremmel. A címertartó egymásba fonódó levelei arany, piros és ezüstös színezésűek. A címerkorona feletti páncélozott kar arany, ezüstös csíkozású. A vágásra emelt kard markolati része arany, a kard pengéje ezüst. A karddal szemben levő sarlós hold ezüst, a korona jobb oldalán a három hatágú csillag ugyanígy ezüstös színezésű, amelyek mezőiben fekete pontok láthatók. Sümeg címere azonos a kihalt Hany család címerével. A család tagjai közül Hany Mátyás a 16. sz. elején Zólyom várkapitánya volt. A Sümeghez közel fekvő Nemeshany község bizonyára ennek a családnak a nevét őrzi. Tisztázatlan, hogy a két címer azonossága között milyen összefüggés van.

 (Dr. Hőgyész László: Sümeg évszázadai c. könyvéből)