Alfred, Lord Tennyson - Anglia egyik legnépszerűbb költője

 
Született 1809-ben Sommersbyben (Lincolnshire)
Atyja lelkész. 1850-ben poeta laureatus lesz. A Wright-szigeten telepedik le és nyugodt, előkelő életet él. 1884-ben Lord Tennyson lesz. Meghal 1892-ben.

A Viktória-kor legünnepeltebb és legjellegzetesebb költője Tennyson. Szerencsés, harmonikus és személyisége is a kor derűjét, kiegyensúlyozottságát fejezi ki. Aranykori ember, stílusa, valamint alakja és helye korának életében legfőbb mesterére, Vergiliusra emlékeztet. Ő is poeta laureatus, úgy emeli költészetté Viktória uralkodói eszményeit, mint

Vergilius Augustus császáréit.

A kor költője

 Tennyson a Viktória-kori kompromisszum, az arisztokrata-nagypolgári  nyugalom költője. Kezdettől fogva jómód és siker veszi körül; azt írja, ösztönösen, önmagának megtagadása, vagy felhígulása nélkül, amit pártfogói és közönsége várnak tőle. Eszméi azonosak osztályának eszméivel: átérzi a kor bensőséges, csendes erkölcsi megújulását és verseivel nyomon követi az angol imperializmus lassú kibontakozását; a királynőben és férjében, Albert hercegben csakugyan eszményi alakokat lát. Nem érzéketlen a kor fájó társadalmi sebei iránt sem, de azok hangfogón át jutnak el költészetébe, éppúgy mint a személyes fájdalom. Örökli a romantika gyönyörű fegyvertárát. de lázadás és anarchia nélkül, megszelídült, viktoriánus áttételben, -- nem a vihart, csak a vihar utáni szép naplementét.

Tárgyai

Csak igazán "költői" témákról "énekelt": fiatal lányok játszi szeszélyéről, hamvas szépségéről és megható hervadásáról; az angol táj örökzöld mélabújáról, és főképp a dekoratív mese-középkorról, amelyet a romantikától kapott a századközép polgára. A Scott és Byron által teremtett elbeszélő költemény nagy mestere. Remekműve az Idylls of the King (1859); a halott Albert herceg emlékére és a királynő vigasztalására írta. A kelta mondák emberfölöttien tiszta és nemes és mégis emberi szenvedélyekkel felszántott mesevilágába veezet. A történetek közül legszebb az Elaine, az angol Szép Ilonka.Az Idylls of of the King népszerűségét is felülmúlta az Enoch Arden (1864) , szentimentális történet a halottnak hitt aki visszatér, de csendben elvonul ismét, nehogy megzavarja övéinek boldogságát. A The Princess (1847) a Shakespeare-vígjáték mese-reneissance-ában játszódik és egy nők számára való egyetem történetét mondja el;Tennyson az egyetemre járó nőt még annyira fantasztikumnak tartjahogy csak a mesében tudja elképzelni. Maud (1855) kísérlet egy meghasonlott lélek ábrázolására;nem nagyon sikerült és a közönség nem vette jó néven ezt a kilengést. Személyes lírai költeményt keveset írt; fiatalon meghalt barátját gyászoló ciklusa, In Memoriam, kissé hideg és merev.


Írta Szerb Antal - A Világirodalom Története