A körmenet
Virágvasárnap emlékező
szertartással felidézzük az Úr Jézus szamáron való diadalmas bevonulását a
szent városba, Jeruzsálembe. A virágvasárnapi istentisztelet az egyik
leggazdagabban kiépített vasárnapi liturgia. Nagyhétről attól a perctől
beszélhetünk,
amikor Virágvasárnapot megünnepelték.
Ezt a
vasárnapot az emlékező körmenettel Jeruzsálemben kezdték el. Nagyon ősi eredetű
ünnep, s napjainkig is a jeruzsálemi püspök személyében magának az Úrnak
bevonulását ünneplik jelképesen a szent városba. Volt idő, mikor a püspök szamárháton
vonult be, a hívek pedig ruhájukat terítették elébe. Ilyen körmenetről a magyar
liturgiában is tudunk, például a pécsi egyházmegyében a hívek ruhájukat
leterítették az útra. A körmenet monasztikus leírásában, a Pray-kódexben
találunk egy igen kedves mozzanatot: a „Percutiam Pastorem”-et. A papot
barkaággal megveregették, a Szentírás szavára emlékezve, hogy „megverem a
pásztort, szétszéled a nyáj.”
A VIII.
századtól szokásos az ún. missa
sicca, szárazmise. Ennek liturgikus felépítése ugyanis a szentmisével
azonos: van introitusa, orátiója, olvasmánya; a graduale helyett van két
responzórium, azután pedig a Jézus bevonulásáról szóló evangélium. A kenyér és
bor felajánlása helyett a pálmaágak felajánlása következik, majd elhangzik a
prefáció és a Sanctus. A mise átváltoztatása helyett a szentelési imák
következnek, majd a pap szenteltvízzel meghinti és megtömjénezi az ágakat. A
misében most következne a szentáldozás, amit itt az ágak kiosztása helyettesít.
Az Éneklő Egyház egy
ünnepélyes, négy stációból álló bevonulás lehetőségét állítja elénk. A
gyülekezés helyére kereszttel és gyertyával kivonul az asszisztencia, közben a
körmeneti éneket énekeljük: „Üdvünknek boldog ünnepe” (Magnum salutis
gaudium-himnusz; 801. szám).
Az első stáció az ágak
megszentelése egy könyörgéssel, szenteltvízzel, tömjénnel. Itt éneklik a
„Hozsanna Dávid Fiának” antifonát (Hosanna Filio David; 802. szám), és itt
hangzik el a Virágvasárnapról szóló evangélium (Mt 21,1-9), mert a misének az
evangéliuma maga a Passió lesz. Tovább indul a menet a körmeneti énekkel (801.
szám).
A második stáció az
ágak leterítése. A körmenet megáll egy alkalmas helyen, a pap átveszi a
keresztet a keresztvivőtől, gyermekek lépnek elébe, ágakat terítenek a földre,
amelyeken a pap áthalad, míg ezt éneklik: „Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak
ágait hozván” (Pueri Hebraeorum tollentes; 803. szám).
Harmadik stáció a ruhák leterítése. Gyermekek
díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, a „Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén
ruháit” antifonát éneklik (Pueri Hebraeorum vestimenta; 804. szám), miközben a
nép azt megismétli, a ruhákat leterítik az útra, a pap ismét kereszttel kezében
áthalad rajta. Ismét körmeneti énekkel folytatjuk a menetet.
Negyedik stáció már a szentély diadalíve alatt,
a szentély előtt lehet: hódolat Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja
az ünnepi himnusz éneklése, elsősorban a gyermekek hódolata: „Dicsőség és
dicséret Tenéked” (Gloria laus et honor; 805. szám). Ennek verzusait lehetőleg
gyermekcsoportok énekeljék a kereszt elé lépve, s a refrén alatt mély
meghajlással hódolva. Egy befejező könyörgéssel zárul a körmenet. A pap eddig
piros palástot hordott, most piros miseruhát (kazulát) ölt magára, és kezdődik
az introitus: „Mi pedig dicsekedjünk” (Nos autem gloriari; 541. szám).
A II. vatikáni zsinat utáni reformok igen
leegyszerűsítették a szertartást. Alkalmas helyen röviden megtörténik az ágak
megáldása (melyeket már kezükben tartanak a hívek, tehát elmarad az ágak
kiosztása), majd énekes körmenet után azonnal az orációval kezdődik a mise. Sőt
az egész szertartást helyettesítheti egy ünnepélyes bevonulás (introitus), mely
közben mindenki ágat tart a kezében. Az új szertartáskönyvek egyáltalán nem
szabályozzák az énekrendet, de a régi kis antifonákat és a „Gloria laus”-t
választhatóként felsorolják.
A mise
Ennek a szentmisének különlegessége a passió
éneklése. Az újabb előírások is lehetővé teszik, hogy maradjunk a régi
szokásnál, amely szerint ezen a napon minden évben Szent Máté evangéliumából énekeljük
a szenvedés evangéliumát, vagyis a Passiót dramatizálva (tehát szereplőkre és
kórus - turbára felosztva).
Az önállóságra
emelkedett olvasó-tónusok közül legfontosabb a passió. Jézus szenvedéstörténetét ősi
idők óta a nagyhét négy napján olvasták a misében: Virágvasárnap Máté,
nagykedden Márk, nagyszerdán Lukács, nagypénteken János evangéliuma szerint. A
passió-tónus kvintambitusú recitációs modell, melyhez azonban utólag két
további szakaszt fűztek: egy mélyebbet a Jézus szavait idéző mondatokhoz, és
egy magasabbat az összes többi bibliai szereplő szavaihoz. A második évezredben
szokásba jött, hogy a három szakaszt három személy között megosszák. Az eredeti
olvasmány-tónus tehát az elbeszélő részeket olvasó „evangélista” szólamában
látható. Az európai passiódallamok többsége a „dúr” olvasmánytónus fejleménye.
A magyar hagyomány a „moll” olvasmánytónusból létrejött passiót tartott fenn.
Jézus szavait itt nem mélyebb ambitusban éneklik, hanem a túba kerül mélyebbre,
a moll pentachord második fokára. A harmadik formula itt is a túbahang és annak
felső kvartja között helyezkedik el.
Nagycsütörtök
A Nagyhét
három utolsó napját: nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot (a húsvéti
vigíliával) triduum
sacrum-nak, szent három napnak nevezzük.
Nagycsütörtök
ősi neve in Coena Domini
(az Úr vacsorájának napja), ezzel a névvel a latin liturgia kiemeli az
Oltáriszentség illetve a szentmise alapítását. Az ősegyházban e nap volt a
felnőtt hittanulók keresztségre való előkészületének befejezése, a
megkeresztelendőket megkenték szent olajjal. Ma erre emlékeztet a délelőtti
püspöki misében történő krizmaszentelés.
A régi liturgiában igen nagy ünnepélyességgel történt az olajszentelés, 12
áldozópap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus részvételével. Ma is a papság minél
nagyobb részvételével történik az olajszentelés, amely egyben a papság
egységének, az egyházi rend alapításának az ünneplése is. A papok megújítják
papi fogadalmaikat. A krizmaszentelési mise szertartás- és énekrendjét a
hivatalos könyvekből megismerhetik, akik ezen szolgálnak.
Ezen a napon
fogadták vissza az Egyház közösségébe a nyilvános vezeklőket is. A vezeklők visszafogadása
a római pontificaléban (püspöki szertartások könyve) a II. vatikáni zsinat
utáni liturgikus reformig szerepelt. A bűnbánati liturgiának (mely a vezeklők
visszafogadásának szertartásából keletkezett) rendjét lásd az Éneklő Egyház
1026. oldalától. Igyekezzünk beiktatni a templomi szertartásrendbe csütörtök
délelőtt vagy kora délután. (Esetleg szerda estére elővételezhető.)
Nagycsütörtök szentmiséje nem egyszerűen az
Oltáriszentség alapításának ünnepe (erre Úrnapja szolgál), hanem Krisztus
kínszenvedésének szent három napját kezdi. Introitusa, gradualéja, offertoriuma
az ősi énekrend szerint erre vonatkozik.
Nagypéntek
A liturgiában
a nagypénteket Feria
sexta in Parasceve-nek azaz az előkészület pénteki napjának
nevezik. Más elnevezése a Missa
praesanctificatorum, az előre megszentelt adományok ünnepe, tudniillik
ezen a napon nincs felajánlás, mert ma maga az Üdvözítő az, aki feláldozza
magát. A pap a tegnapról konszekrált ostyával áldozik, innen származik a magyar
csonka-mise
név.
Zsolozsma. Ha esetleg nem is volt rá módunk a csütörtöki zsolozsmát
közösen elvégezni, a pénteki már mindenképpen hozzátartozik a triduum sacrum
ünnepléséhez. Alkalmas időpontja csütörtök késő este (az esti mise és
oltásfosztás után, vagy pedig egy későbbi időpontban), vagy péntek hajnal.
Zsoltározás: -
mint nagycsütörtökön
Nagyszombat
Eredetileg a
zsolozsmán kívül ezen a napon nem volt semmi más szertartás. A liturgia csak
szombat este kezdődött, és akkor egész éjjel tartott, ami tulajdonképpen már a Húsvét
vigíliája volt. Ekkor szolgáltatták ki a keresztség szentségét is a felnőtt
hittanulóknak. A keresztelés után a keresztelőkápolnából a főtemplomba
vonultak, ahol ünnepélyes éjféli szentmisét tartottak Allelujával. A IX.
században már nagyobbrészt gyermekeket kereszteltek. A szertartás délutánra
került, s a mise után elmondták a vecsernyét is.
Liturgia
nélküli nap lévén feladatunk az esti szertartás gondos előkészítése.
Megjegyezzük azonban, hogy szép és felújítható középkori magyar szokás, hogy a
Szentsír előtt egész nap, egymást váltogatva fiatalok, diákok imádkozzák a
zsoltároskönyvet, folyamatosan elejétől végéig. Elvégezhetők a kishórák is.
Összeállította: Kovács Andrea
Forrás: http://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/gregorian3.htm
Forrás: http://penta.hcbc.hu/kantorkepzo/jegyzet/gregorian3.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése