2016. november 17., csütörtök

1869. november 17-én született Ignotus





"Poéta, gondolkodó, magyar és bölcs. Az eleven megértés és biztatás ő." (Ady Endre)

"Eszméinek megfelelően irodalommal, társadalommal foglalkozó írásai sokszempontúak, szubjektívek, műfajilag pedig sokszor igen nehezen meghatározhatók: a novella, a publicisztika, a vitairat stb. elemei keverednek bennük.
Szellemi szabadsága és nyitottsága, a kritikusi intuícióra alapozott impresszionista műbírálati módszere rendkívül népszerűvé tette a városi polgári olvasók táborában, de szinte folyamatosan vitákba sodorta őt az irodalom és a politika berkeiben. Nem ritkán a saját eszméihez közelállókkal is szembekerült (Ady, Babits stb.). Ugyanakkor e tulajdonságai tették képessé arra is, hogy hamar ismerjen fel és támogasson új tehetségeket a magyar irodalomban (Ady Endre, József Attila stb.)."
Több mint két évtizedes írói múlttal lett egyik alapítója a Nyugat című folyóiratnak. A század első éveire A Hét és a Magyar Hírlap munkatársaként országszerte ismertté váltak progresszív nézetei. 1906–07-ben a Nyugat egyik elődjeként számon tartott Szerda című folyóiratot szerkesztette.
1908–1929 között a Nyugat főszerkesztője. Az első szám az ő cikkével indult, melynek programadó szójátékként a Kelet népe címet adta. Ady művészetének legelső méltatói közé tartozott.
A költőként indult Ignotus a Nyugatban húsznál kevesebb verset, összesen két novellát közölt, de háromszáznál is több kritikája, a művészi liberalizmus elveit hirdető esszéi, a társadalmi egyenlőségért küzdő vitacikkei meghatározó módon járultak hozzá a Nyugat arculatának kialakításához.
1919-ben emigrációba szorult, többnyire Bécsben és Berlinben élt, neve azonban főszerkesztőként továbbra is szerepelt a címlapon. Írói jubileuma alkalmából (1924) a Nyugat egy külön Ignotus-számot állított össze.
1929-ben, Osvát halála után fájdalmasan érintette, hogy nevét levették a folyóiratról. 1930-ban A Nyugat útja című vitairatában fogalmazta meg álláspontját, mely hosszú vitát eredményezett a későbbi szerkesztőkkel, Móriczcal és legfőképp Babitscsal.
A harmincas évek végén Amerikába emigrált, 1948 végén tért haza, már nagybetegen.

Nincsenek megjegyzések: