Isten szellem

• Ki Isten?

- Isten a világ szellemi lényege.
Keresztényibben: Isten személyes létező valóság.
• Mi az Isten név?
- Az Isten név - mint vallási szimbólum - közös értékeinket és vallásos életünk céljait egyesítő fogalom.
• Hány Isten van?
- Egy, aki számtalan szinten és formában nyilvánul meg. Egységét tanítja a Biblia is, de az értelem és a vallásos tapasztalás is ezt igazolja.
• Bizonyítható-e Isten létezése?
- Nem, de nem is szükséges. Aki nem hisz Istenben, azt úgysem győznék meg az észérvek. Nemléte sem bizonyítható. Isten lényegéhez tartozik ez a bizonyíthatóság-fölöttiség.
• Milyen Isten?
- Minden vallás megpróbálja megfogalmazni Isten tulajdonságait, jellemzőit. Ezek emberi kategóriák, de emberként csak ezekkel írhatjuk körül azt, akiről hiteles ismerettel csak a belső megtapasztalás után rendelkezhetünk. Íme néhány megállapítás, amely Jézus tanításából leszűrhető:
• Isten létezése önmagából ered, önmagának az oka és a célja;
• Isten szellemi, lelki valóság, nem anyagi (Jn 4,24). Ezért láthatatlan és kiábrázolhatatlan, tökéletes, szent, öntudatos, élő személy;
• Isten szeretet (1Jn 4,16);
• Isten Atya, ezért minden ember egymásnak testvére.

• Beszélj róla!
- Isten a gondolat és a szeretet tengere, Aki úgy foglal magába minket, mint a tenger a hullámait. Ő nem a világon kívülálló uralkodó, nem elmélet, száraz dogma, hanem élő valóság. Az isteni szellem jelenvalóságát tapasztaljuk mindenütt, a természetben, a történelemben, a gondolatban. Isten testet ölt bennünk. Ezért mi "benne élünk, mozgunk és vagyunk". (ApCsel 17,28) Minden az isteni szellem kifejeződése, s így a fizikai törvényeknek is erkölcsi értéke van (Emerson). Isten nemcsak a múltban jelentette ki magát, hanem Ő ma is szól hozzánk, aktivitása egy pillanatra sem szűnik meg.
Éppen ezért helyesebb, ha nem azt mondjuk, hogy Isten van, hanem inkább valamely aktivitást kifejező igét kell használnunk: pl. Isten történik, Isten teremt(ődik)...
• Isten aktivitása miben nyilvánul meg?
- A teremtésben, gondviselésben, a mindenséget megtöltő szentlelkében. Hitünk szerint ezek feltételezik egymást. Isten teremtett minden létezőt, de teremtése inkább tekinthető egy útraindításnak, kezdetnek, mintsem megérkezésnek, befejezettségnek. Isten nem egyszerre, nem késznek, tökéletesnek teremtette a világot, hanem fejlődőképesnek, s így az gondviselése (lelki jelenléte) mellett szüntelen tökéletesedésre hivatott.
• Mi a gondviselés?
- Istennek azt a szeretetteljes törődését, gondoskodását értjük ezen, amellyel az állandó fejlődésben levő világ összhangos működését fenntartja. Isten nem hagyta magára a megteremtett világot, hanem szüntelenül gondoskodik róla. A gondviselés tulajdonképpen Isten jelenbeli teremtő munkájának a megnevezése.
• Mire visel gondot Isten?
- Mindenre és mindenkire. A legparányibb teremtménytől a legértékesebbig, hisz Isten gondviselése egyetemes és egyéni egyszerre.
• Megszűnhet-e Isten gondviselése irántunk?
- Jóllehet az ember úgy érzi, hogy Isten némely pillanatban közelebb van hozzá, máskor meg elviselhetetlenül távol, mégis fel kell adnunk a vallások különös gondoskodásról szóló gondolatát. Isten nincs közelebb hozzám az örömben, mint a sötétségben... Isten mindenkor tökéletesen gondot visel minden teremtményére. Nincs arra szükség, hogy irányítsuk, miképpen bánjon velünk. Csak arra a tudásra van szükségünk, hogy miképpen éljünk az örökkévaló erővel, hogyan hangoljuk rá arra önmagunkat.
• Mi a mi feladatunk?
- A teremtett világban mindennek megvan a maga szerepe, célja és hivatása. Ez fokozottan érvényes az emberre. Az ember hivatása, hogy a világ tökéletesedésében, fejlődésében aktív szerepet vállaljon, Isten munkatársává nemesedjék. Ezért elítélünk minden olyan megnyilvánulást, amely a világ, az élet rombolását, pusztítását eredményezi.
Ha bármely vallás életellenes, akkor elkerülhetetlenül életellenes az általa hirdetett isten is.
• Ha Isten mindenre gondot visel, az ember munkájára nincs szükség?!
- A munka az ember emberré válásának eszköze, amellyel részt vehet a világot szüntelenül teremtő, tökéletesítő isteni aktivitásban.
Isten gondviselése nem helyettesíti az ember öngondoskodását. Mi több, Isten azzal az ember szabadságát biztosítja, amelyet Jézus is kihangsúlyozott: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom". (Jn 5,17) Ebben a meggyőződésben nyer értelmet az ősi népi életbölcsesség is: segíts magadon s az Isten is megsegít.
• Valóban a szenvedés helye ez a világ, ahogy azt sokan gondolják?
- Mivel a világ az Istentől származik, a jóság jegyeit hordozza magán. Így az hivatásunk megélésének áldott helye, és nem büntetésünk lerovásának színtere.
• Miért van mégis a rossz, a szenvedés?
- Gyakran kérdezzük, hogy ha Isten jó, miért engedi meg a rosszat, miért nem szünteti meg a szenvedést? Meggyőződésünk, hogy nem Isten adja a rosszat, a szenvedést gyermekének, az embernek. Azoknak érzete sokkal inkább helytelen életvitelünk, téves szabadakarati választásunk eredménye, valamint a növekedés, a fejlődés velejárója.
Éppen ezért, ha a világ rosszaságát meg akarjuk változtatni, mindenekelőtt saját magunkat kell megváltoztatnunk, s a világban egyszerre mindennek helye és értelme lesz, megszűnik a rossz.
• Tehát nem a beletörődés az, amit tennünk kell?
- Nem, fokozott tudatosságra kell törekednünk. Minden pillanatban - s így a megpróbáló élethelyzetekben is - unitárius szellemiség szerint arra kell figyelünk, hogy miként van velünk Isten! Átéljük, hogy a nehéz helyzetekben is velünk van, hisz megsokszorozza lelki erőnket, növeli türelmünket, kitartásunkat, segítő társakat rendel mellénk, s így szeretettel övez, valamint növeli tudásvágyunkat, hogy felszámolhassuk a szenvedés forrását.
• Istennel való kapcsolatunknak milyen formái vannak?
- Istennel való kapcsolatunk formák felett áll, Ő mindig velünk van úgy, ahogy nappal a fény, éjszaka a sötétség.
Ha mégis részletezésre törekszünk, azt mondhatjuk, hogy Őt a gondolat és érzés szintjén tetten érhetjük az értelemben és a lelkiismeretben - belső tekintélyünk két forrásában - érvényre jutó isteni kijelentésben. A szavak szintjén Istennel az imádkozás köthet össze.
• Mit kell érteni az isteni kijelentésen?
- Isten szüntelen teremtő/gondviselő tevékenységének azt a megnyilvánulását, amely által egyre jobban megismerteti magát az emberrel, s ezáltal az ember tökéletesedését segíti. A kijelentést az ember vallási élmény formájában éli át.
• Egyedül Krisztusban jelentette ki magát Isten?
- Akik azt állítják, hogy Jézusban Isten a maga teljességében megjelent a földön, s hogy Jézus Istennek egyetlen fia, magát Istent szorítják korlátok közé. Ez nem állítása, hanem tagadása Isten gondviselő atyaságának. E szerint a "Mi Atyánk" megszólítás csupán tényleges tartalom nélküli üres szó. Csak egyetlen pont (Jézus) volna, ahol Isten találkozik és érintkezik az emberrel?
• Mit tanítanak hát az unitáriusok a kijelentésről?
- Isten minden pillanatban és minden gyermeke számára szüntelenül kijelenti magát. Az ember azonban a valláserkölcsi igazságokat csak fokozatosan, az alacsonyabb fokról a magasabb fele haladva tudja felfogni. Így azt mondhatjuk, hogy Isten kijelentéseiben nem kész igazságokat közöl, hanem olyanokat, amelyek az ember belső növekedésének, önmegvalósításának arányában tudatosulnak. Az isteni igazságok felismerése történhet közvetlenül a szentlélek munkája által és közvetetten a Szentírás(ok), a természet, a történelem, a művészi alkotások által.
• Mi a szentlélek?
- Istennek azon tevékenységét jelöljük e fogalommal, amikor teremtményeivel közvetlen kapcsolatot teremt. "A szentlélek Istennek reánk ható, bennünk működő, minket felemelő és hatásaiban megszentelő ereje." (Varga Béla)
• Ki lehet részese?
- Mindenki, hisz Isten tevékenysége (= szentlélek) állandó, egyetemes. Tehát bárhol, bármikor, bárki részese lehet ajándékának, olyan mértékben, amilyen mértékben azt megvalósítja. "Isten bennünk lakozó erejét valóban akkor tapasztaljuk és érezzük, ha Istennek fiai vagyunk." (Dávid Ferenc)
• Hogyan segítheti ezt az ember?
- Ha igyekszik akaratát összhangba hozni, ráhangolni Isten akaratára. Isten akaratának megismerését - s így az azzal való azonosulást - segíti a tanulás, az elmélkedés és a vallásos gyakorlatok, mint az imádkozás, a jócselekedetek gyakorlása és a böjtölés (!).
• Mi az imádkozás?
- Hagyományos értelemben: beszélgetés Istennel, mennyei Atyánkkal. Istennel való legszemélyesebb kapcsolatunk megnyilvánulása. "Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." (Mt 6,6) Jézus tanítása alapján az unitáriusok elutasítanak minden közbenjárót Isten és ember között.
Isten mindent tud, még mielőtt kimondanánk (Mt 6,32), ezért imánkkal nem Istent kívánjuk megváltoztatni, befolyásolni, hanem önmagunkat. Imádkozásunktól nem a feladatok lesznek könnyebbek, hanem mi leszünk erősebbek azok teljesítéséhez. Tágabb értelemben: imádkozás minden olyan emberi megnyilvánulás (gondolat, szó és tett), amely az Örökkévaló jelenvalóságának tudatából fakad.

Forrás: Unitárius ösvény

Az Isten Országa

Lukács 13-19. "hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjébe, és fel is nőtt, és (élő) fává lett, és az ég madarai fészket raktak az ágai közé," Lukács evangéliumában a 13-19-es igerészt bevezetően kérdezi Jézus, mintegy önmagától: "mihez hasonlít az Isten Királysága, (és) mihez hasonlítsam?" Jézus e világban nem tud önmagán kívül semmire és senkire sem rámutatni, hogy lássátok, ez az Isten Királysága. Nincs e világban semmi és senki, ami, aki pontosan leképezné, hordozná, ábrázolná azt. Nem, mert az Isten Királyságának e világban nincs pontos mása. Az Isten Királysága e világban rejtve van! Jézus így beszél erről: "felnyitom példabeszédekre a szám, elmondom, ami a világ levettetése (alapítsa) óta rejtve volt." (Mt. 13-35.) Az Isten Szellem és Igazság! "Szellem az Isten, és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és való (igaz)ságban kell imádniuk." (Jn. 4-24.) Az Isten Királysága sem lehet más, mint az a Szellemi Királyság, amely az Igazság (Valóság) hordozója. Annak a Valóságnak, amelyben a Szeretet kezdet nélküli, valóságos, megszüntethetetlen teremtő erő. A Római Birodalom leigázottságában vergődő Izrael népe saját földi országát gondolta a Messiás megjelenésével, győzelmével az Isten Királyságának. Izrael népe a Törvény betartása által kapott földi hatalmát gondolta az Isten Királyságának. Ebben a Királyságban - amit a Messiás hoz létre - az az Igazság uralkodik majd, amelyikben a világ összes pogány népe meghódol a Messiás vezette Izrael népe előtt. Izrael népe a Messiás által győzedelmeskedő ország lakóiban - önmagukban - az Isten Királyságának lakóit látták. Így nem voltak képesek meglátni a másik országot! A valódit! Azt, amelyikről Jézus ezt mondta: "mert nézzétek, Isten Királysága bennetek van." (Lk. 17-21.) Az Isten Királysága akkor is bennünk van, ha Jézus helyenként úgy beszél róla, mintha rajtunk kívül is megtalálható lenne: "Ámen, mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be az Egek (Istenének) Királyságába." (Mt. 19-23.) "Neked adom majd az Egek (Istene) Királyságának a kulcsait." (Mt. 16-19.) Ha alapmegállapításként elfogadjuk Jézus Lk. 17-21-ben mondott Ország azonosítását, akkor ennek tartalmához hozzá tudunk igazítani minden más megállapítást, hasonlatot, példát, kibontást, ami az Isten Királyságával kapcsolatos. Ez az alapmegállapítás így hangzik: "mert nézzétek, Isten Királysága bennetek van." (Lk. 17-21.) Pontosan ez az igazság maradt rejtve a világ alapjainak levettetése óta az ember elől. Az az igazság, hogy az Istent ne kívül keressük, hanem belül, önmagunkban. Az Isten számára ennél rejtettebb hely nem is létezhetne e világban. Hogyan juthatott volna el bármely természeti, totem, bálványt vagy sok istent imádó nép a valóság eme látására? Sehogy! Az Igének kellett testet öltenie, anyagtestbe öltöznie, hogy elmondhassa, megismertethesse a hihetetlent, a felfoghatatlant, azt, hogy az Isten Királysága bennünk van! Hogyan magyarázható ez a bennünk levő Isten Királysága? Hogyan mutatható, érthető, látható, hallható? Ez az Isten Királysága e világban semmilyen területtel nem azonosítható, nem felvehető és nem letehető, csak példázható. Csak hasonlítható, mert az Isten Királysága Szellemi - Lelki - Királyság. Jézus sem talál e világban az Isten Királysága bemutatásához közvetlen megfelelést. Nem is találhat, mert nincs! Az Isten Szellemének Királysága csak működésében ragadható meg. Csak alakulásában fogalmazható meg! Ugyanúgy, ahogy a szellem is csak munkájában, működésében, alakulásában, hatásában tapasztalható meg. Ha nem működik, ha nem hat, ha nem alakul és alakít az értelem és a gondolkodás, akkor nincs is! Ez a Szeretet felé alakító, mozdító, ható, működő, értelmes és bölcs, mindent átfogó és örökkévaló szellemi erő az Isten Királysága. Az Isten Királysága: a szeretetben született gondolat, akarat és cselekvés! Minden ember, mint szellemi lény, az Isten szerető gondolatából lett teremtve, ezért szükségszerűen szívében hordozza önmaga eredeti, lényegi mivoltját: a szeretetből született szeretetet. Hordozza akkor is, ha önmagától elfordulva nem képes ezt meglátni. Jézus példázatában az Isten Királysága nem a mustármag. Az Isten Királysága csak olyan, mint a mustármag, amely a neki legmegfelelőbb helyre kerülve, gondozva és ápolva, elkezd növekedni. Belülről kifelé! Ahhoz, hogy a növekedési képességei megvalósuljanak, bizonyos feltételek teljesítése szükségeltetik: az Igének jó földbe kell kerülnie. A jó földbe került Igét ápolni, gondozni kell, hogy a benne levő növekedési lehetőség, képesség valósággá váljon. Az Isten Királysága maga a növekedés. Az Ige szellemünkben való munkálkodása: növekedés a szeretetben! Ez a növekvési képesség, lehetőség, erő nem bennünk van, hanem a belénk került és befogadott Igében. Ez az Ige nem más, mint maga az Isten. Az Isten Királysága! Az Isten Királyságának befogadása, a bennünk való növekedési lehetősége csak tőlünk, a látásunktól, a szívünk szeretetétől függ. Annyiban képes az Isten Királysága alakulni, alakítani minket, amennyire képesek vagyunk befogadni Jézust, mert: "Bizony igaz, hogy te, amennyire Értem élsz, annyiban létezek a számodra." (Hang 39/4189.) Szellemország az Isten Királysága. A Lélek országa az Isten Királysága. A szerető gondolat, akarat és cselekvés országa az Isten Királysága. Minden földi királyságnak van királya. Minden földi király úr a saját királyságában, ahol minden alattvaló azt teszi, amit a király parancsol. Az Isten Szellemi Királyságában a szeretet gondolata az ÚR! Íly módon a szeretet határozza meg az ember cselekvését is. Ebben a szeretetkirályságban folyamatos a növekedés, a szeretetben való gazdagodás, mert ha a szerető gondolat megállna, megpihenne, úgy meg is semmisülne. Lüktető, vibráló, lázas tevékenység a szeretet, amely a bölcsesség higgadtságával munkálkodik a világban. Ennek a szerető gondolkodásnak és tevékenységnek az országa, birodalma az Isten Királysága. A világ sötétsége külső sötétség. Az Isten Királysága belső világosság. Olyan belső világosság, amely képes bevilágítani a külső sötétséget is! Szabó János

Vajon milyen?

Milyen lehet Otthon lenni?
Hol görcs a gyomorba nem ül,
Hol sötét ívű meg nem értés
A lélekben fájdalmat nem szül.

Milyen lehet Otthon lenni?
Hol nem gyűlölnek szüntelen,
Szétszaggatva eget, földet
Karmos kezek kíméletlen.

Milyen lehet Otthon lenni?
Hol béke lelke értelemmel
Érted élne érzelemmel,
Szólna szívvel szép szólammal,
Énekelve víg dallammal,
Csilingelve kék csengővel,
Csalogánynak énekével.

Árok partján zsenge hajtás,
Hajnal reggel napsugárzás,
Hulló hónak friss illata,
Csöndes szónak bölcs mosolya.

Borjú meleg lehelete,
Édesanyám fáradt keze,
Tágas mező szélén erdő,
Széllel játszik a Teremtő.

Istállóban tejet fejni,
Bántó szókat felejteni,
Esti tűznél Melléd ülni,
Vajon milyen lehet,
Milyen lehet Otthon lenni?


Szabó János

Forrás: Web-hang.hu