Galego költők

A katalánok és baszkok mellett Spanyolország északnyugati sarkában él egy mifelénk kevésbé ismert nép is, a galegók. (Az általuk lakott tartomány, Galicia nevét rövid i-vel írjuk, eltérően az Északkeleti-Kárpátok előterében fekvő Galíciától – amely a régi Lodoméria, másképp Halics, Gácsország.) Sztrabón és Ptolemaiosz kallaikoi (kiejtése [kalléki]), a római szerzők callaeci néven említik.

Galicia területe 29 575 km2. A tartománynak 1991-ben 2 720 445 lakosa volt. Több mint kilencven százalékuk galego. Az általuk beszélt galego nyelvet Franco idején, akárcsak a katalánt, a kasztíliai nyelvjárásává fokozták le. Egyes nyelvészek szerint a portugál tájszólása. De talán közelebb áll az igazsághoz, hogy a portugál a galego tájszólása. Hasonlattal élve, a galego úgy viszonyul a portugálhoz, mint a csángó nyelvjárás a magyarhoz. A galegók kívül rekedtek a portugál államon – a csángók Magyarországon. A galego ősibb vonásokat őrzött meg, mint a portugál – a magyarhoz viszonyítva a csángók nyelve is. A galego nemességet felszámolták – csángó nemesség nem is létezett. A galego írásbeliség a kezdetek után századokra megszakadt. Hivatalos nyelvvé csak az utóbbi években vált. A 19. század elején még a galego volt a nép legnagyobb részének nyelve, de a század közepétől a városokban a kasztíliai lassan felülkerekedett.

Az 1840-es években létrejött a galego önazonosság visszanyeréséért küzdő első politikai csoportosulás, rövidesen kibontakozott a Rexur-dimento, az ’újjászületés’ mozgalma. Megjelentek az első nyelvtanok, szótárak. Az írók, költők az egységes irodalmi nyelv kidolgozásán fáradoztak. 1905-ben megalakult a Real Academia Galega, a Királyi Galego Akadémia, 1916-ban A Coruñában hozták létre az első „nyelvi szövetséget” (Irmandade da Fala), melyet a nagyobb városokban rövidesen több hasonló követett. Ezek a galegónak az oktatásba, a közigazgatásba való bevezetését követelték. Az 1920-ban megjelent Nós (Mi) című folyóiratnak sikerült a művelődési életet kiemelnie a puszta néprajzi érdekességből és kivonnia a spanyol nyelv hatása alól. A galego teljes irodalmi érettséget ért el. A lap hasábjain közöltek első ízben tudományos értekezéseket. 1923-ban létrejött a nem hivatalos Seminario de Estudios Galegos, a galego tanulmányok intézete.

Mindezek ellenére a közigazgatásból, az egyházi életből való kirekesztettsége, továbbá a kasztíliai nyelven folyó oktatás miatt a galegóul beszélők száma tovább csökkent.

Primo de Rivera parancsuralmi rendszere 1930-ban megbukott, 1931-ben létrejött a második köztársaság. A galego nemzeti mozgalom követelte a nyelvhasználati jog elismerését. Kidolgozták az önkormányzati törvényt, amelyet 1936 júniusában népszavazás erősített meg. Ennek 40. cikkelye szerint: „Galicia hivatalos nyelve a kasztíliai és a galego.” Története folyamán ez volt a galego első törvényes elismerése. De alkalmazását a júliusban kitört polgárháború megakadályozta. A háború után Franco fasiszta diktatúrája az „egységes spanyol nemzetállam” nevében a népművészeten kívül üldözte a tartományok különbözőségére utaló megnyilvánulásokat. A hivatalos propaganda még azt is igyekezett megakadályozni, hogy az emberek a magánéletben saját nyelvüket beszéljék. A rendőrnek joga volt felpofozni azt, aki nyilvános helyen más nyelven mert beszélni, mint spanyolul. Érthető, hogy semmiféle galego nyelvű kiadvány sem jelenhetett meg.

A helyzet az ötvenes évektől kezdődően változni kezdett. Létrejött az első könyvkiadó, a Galaxia. A hatvanas években nyelvvédő egyesületek szerveződtek, törvényen kívüli pártok alakultak. Létrejött a Santiago de Compostela-i galego tanszék, majd az Instituto da Lingua Galega, a Galego Nyelvtudományi Intézet. Franco halála után (1975) hozzáláttak a nyelv és írás szabályozásához, az egységes irodalmi nyelv kidolgozásához. A helyesírási szabályokat a nyelvi rendezés törvénye 1982-ben tette hivatalossá.

A galego nyelv körüli vita ezzel azonban nem szűnt meg. Olykor ellenségesen vagy közömbösen viszonyult hozzá az egyház. De vitatják mások is létjogosultságát. A „luzisták” azon a címen, hogy a galegók igazi nyelve a portugál. Mások szerint fölösleges a galego „erőltetése”, ehelyett inkább „spanyolosítani” kell, vagyis eltörölni a két nyelv közötti különbséget.

„Spanyolok, hagyjatok bennünket békén!” (Españois deixarnos en paz!) Amikor 1994-ben, majd 1998-ban Santiagóban jártam, ilyen feliratokat láttam. A galegók ragaszkodnak nyelvükhöz, sőt a Galego Nemzeti Tömb elnevezésű párt Galicia függetlenségét tűzte zászlajára.

Forrás: Asztalos Lajos Korunk folyóirat