EQ - Érzelmi intelligencia II.

Értelem és érzelem

Sokáig tartotta magát az a mára megdőlni látszó nézet, hogy a sorsunkat leginkább meghatározó adottság, a szellemi adottság, az IQ. A sikerhez és önmegvalósításhoz vezető út azonban, korántsem csupán a sokban genetikai örökségként kapott intelligenciával van kikövezve. Az erre vonatkozó vizsgálatok alapján a korábban etalonként emlegetett IQ csak gyenge és nem egyedüli megjóslója az életben való boldogulásnak. Többek között az önkontroll, a motiváció, az optimizmus és az empátia hiánya a legbriliánsabb elmék sorsát is zátonyra futtathatja. A boldoguláshoz tehát nem elég a jó vagy akár kivételes szellemi adottság. A sikert befolyásoló tényezőknek a legideálisabb esetben is csupán húsz százalékát teszi ki az IQ. A fennmaradó nyolcvan százalék a gazdasági-társadalmi helyzeten és egyéb tényezőkön kívül elsősorban az érzelmek intelligenciáján múlik. Vagyis az érzelmek intelligens használatának képességén, azon, hogy az adott személy képes legyen az adott szituációnak megfelelő érzelmeit a megfelelő emberre a megfelelő intenzitással, módon és célból irányítani. Az érzelmi intelligencia, EQ képességei közé tartozik többek között a kitartás, az indulatkontroll, a vágykielégítés késleltetése, a hangulatok kiegyensúlyozása, az empátia és az optimizmus. Mindezek kulcsképességek a pozitív érzelmi élet, vagyis a magánéleti és munkahelyi siker szempontjából. Az érzelmi intelligencia tehát alapvető a kedvező életút kialakulásához. Fontos volna, hogy a felnőtté válás idejére megtanuljunk helyesen bánni érzelmeinkkel. Amennyiben ez nem sikerül, szellemi adottságainkhoz képest valószínűleg rosszabbul fogunk teljesíteni az élet minden terültén, vagy akár különböző érzelmi zavarokkal is számolnunk kell, ami még jobban megkeserítheti mindennapjainkat, és ördögi körként még nehezebbé teheti boldogulásunkat. Itt az ideje, hogy a mostani gyerek- és serdülőgeneráció számára elérhetővé, akár iskolai szinten kötelezővé tegyük a teljes személyiség megismerését, fejlesztését és nevelését. A fiatalokat nem csak szellemi, hanem mentális és érzelmi szinten is fel kellene készítenünk az életre, bevonva a tudáson kívül az érzéseket is az iskola falain belülre. Természetesen a felnőttképzések és továbbképzések tárgykörébe is szerepelnie kellene az önismeret, az önkontroll, az empátia, a konfliktuskezelés és az együttműködés művészetének. Ez lehetővé tenné, hogy a ma már felnőtt nemzedék intelligens érzelmi életével példát mutasson az őt követő generációnak, és érzékennyé váljon a helyes érzelmi megnyilvánulások iskolai kereteken belüli vagy akár kívüli oktatásának támogatására. Mindez lehetővé tenné az X-generáció elidegenedett világában egyre gyakoribb érzelmi és magatartászavarok csökkentését. Az egyre hevülő szenvedélyek és zavaraik helyes mederbe terelését. Ehhez azonban végre le kell győznünk a Freud eszméinek megjelenése óta szűnni nem akaró sértett nárcizmusunk sajgását, és be kell látnunk, hogy bármily eszesek és kemények is vagyunk mi homo sapiens sapiensek, nekünk is vannak ösztöneink és érzelmeink! A következő magasztos célunk - életterünk tönkretétele helyett - talán az lehetne, hogy meghódítsuk az érzelmek birodalmát, lényünknek ezt az oly kevéssé ismert territóriumát, és megtanuljuk, hogyan gyakoroljunk hatalmat önnön magunk felett - ha már egyébként is annyira szeretünk hódítani, és hatalmat gyakorolni...

Forrás: TERASZ enciklopédia