Bejegyzések
Zsolnay Vilmos, a legendás gyáralapító történetét Teréz lánya (1854-1944), Mattyasovszkyné gót betűs kézirata meséli el - Tolvaly Ferenc erős átiratában, sőt, müncheni művészettörténész hallgató húgának szemével. A regényt végigkíséri a 20. századi Vay Ferenc(z?) gróf hatalmas gyűjteményében való kutakodás.
Teréz emlékeiből kiderül, hogy 1860-ban Széchenyi István gyászünnepsége a Magyar Tudományos Akadémián politikai állásfoglalásnak számított. Ezen apja is részt vett. A gyár éves forgalma akkoriban 5-6 ezer forint lehetett, egy gyári munkás évente ezer forintot keresett.
Tolvaly, a szerző ettől kezdve a rejtélyesség érdekében keveri az idősíkokat, Teréz naplójából sok felesleges részletet idéz vagy kitalál. Ilyen a Rudolf trónörökösről és a Vay gróf gyűjteményéről szóló beszámoló. Igaz lehet azonban Vay megállapítása: „Gyűjteményről írni szenvedély nélkül lehet, de szerintem nem érdemes". Vay Bajcsy-Zsilinszky úti lakásában még 1974-ben is legalább ezer darabos Zsolnay-gyűjtemény zsúfolódott össze. Megismerjük ennek hányódásait Erdélytől Budapestig a II. világháború idején.
Újra Teréz naplójában tallózunk: 1869-ben (15 évesen) angol, német, francia és magyar órákat vesz testvéreivel együtt, de zenét is tanul. A szerző feltételezi, hogy Zsolnay Vilmosnak a kiegyezés után „illuminátus" (alkimista) kapcsolatai lehettek. A modern gyáralapítást a fazekasműhelyből 1868-ra tehetjük. 1873-ban a bécsi, majd 1878-ban, a párizsi világkiállításon alapozta meg nemzetközi karrierjét. Aztán a müncheni lány megint Vayhoz látogat el (inkább a szerző fantáziájában), majd Teréz naplója következik 1870-ből, amikor a korongos műhelyt és a körkemencét építették. Tolvaly egyéni ötlete, hogy a „fehér aranyban" (porcelánban) spirituális erők működnek. 1873-ban a bécsi világkiállítás eredményeképpen köszönt a világhír a gyárra, sok külföldi megrendelést kap.
1956-ban Vaynál megjelenik az ÁVH és az Iparművészeti Múzeum. Mindent átvizsgálnak, lefényképeznek. Vay külföldre utazik, de hazatér. Ugyanis egy svájci bankban őrzi műtárgyainak jó részét.
Teréz leveleiből megismerjük a gyártás részleteit, ám a szerzőt csak a kód érdekli... Az ún. Pannonia-készletet a régészeti ásatásokon feltárt mintákkal gazdagítják - sok érthetetlen szakkifejezéssel. (Azt nem említi, hogy a nagyszentmiklósi híres aranykincs figuráival és keleti művészeti formákkal díszítették a motívumokat.) 1874-ben Erdődy gróf számára vázákat, majd porcelán helyett kőből készítenek a gyárban szigeteléseket a kiépülő villanyvezetékekhez. Fellendül a kályhagyártás meg az épületekre szánt kerámiadíszek rendelése. Rudolf trónörökös 18. születésnapjára a császári udvar 24 személyes, címeres étkészletet rendel a Zsolnaytól. Az 1876-os szegedi kiállítást meglátogatja Trefort Ágoston és József főherceg. 1877-ben születik meg a magas fényű zománctechnika - Tolvaly szerint a spirituális erő, holott Zsolnay Vilmos és Wartha Vince vegyészprofesszor együtt kísérletezi ki a fémes fénnyel irizáló, ún. lüszteres máz technikáját. A földpát és kvarc keverékéből magas hőfokon kiégetett cserepet fémoxidokkal színezi. Ybl Miklós megbízza a Várkert Bazár árkádsorának díszítésével. Ide készülnek a nyolcszögletű rozetták (tegyük hozzá: pirogránitból, szintén a gyár találmánya, ami ellenáll az időjárásnak).
Zsolnay Vilmos nem elégedett meg a kifizetődő sorozatgyártással, örökké új anyagokkal és mintákkal kísérletezett. Lányai festették a legszebb kerámiákat, miközben egyáltalán nem az illuminátusok titkát keresték. 1878-ban került védjegy a Zsolnay-márkákra: öt torony és W.Z. Pécs, amit Julie lánya (1856-1970) Bécsben tervezett. Nagy birkózás kezdődött ekkor a herendi porcelángyárral, azaz Fischerékkel, mégis a francia becsületrendet Zsolnay Vilmos kapta meg.
Nagy kár, hogy az amúgy drága könyvben az egyetlen családi fotón kívül nincsenek illusztrációk!
A gyárat Vilmos kibővíti, újabb raktárak, gőzkazánok épülnek, már 50 festő dolgozik. Itt azonban a pesti bálok és Vay kalandjainak unalmas leírása következik...
Teréz Mattyasovszky Jakabbal való esküvője után Pesten lakik, de gyermekeik születése után elhidegül tőle a férje. A gyerekek: Tibor, Terike, Zsolt, László, Margit. 1881-ben költöznek Pécsre. 1883-ban a gyári szabályzat előírja, hogy bérfizetés szombatonként, a munkások reggel 7-től este 7-ig dolgoznak egy órányi ebédidővel. A késést bérlevonással büntetik.
Vay 1967-ben bemutatja az eozinmázas „Rózsaillat" című ritka szerzeményét. Lakásában pedig a telefont lehallgatják.
1883-ban az áruházban fali dísztárgyakat is árulnak. 1886-ban a millenniumi kiállításra készülnek: Ybl, Thék terveivel és a Steindl-massza bevetésével, pirogránit épületdíszekkel, kályhákkal, képekkel, áttört falú dobozokkal. 1884-85-ben Schulek Frigyes a Mátyás-templomhoz rendel díszeket. (Hiba: Schuleck! 297. o.) További megrendelések Schickedanz Alberttől a városligeti Vajdahunyad-várához és a Műcsarnok épületéhez, óriási kerti vázákhoz és más terrakotta díszekhez. Teréz szerint: „atyám állandóan új masszákkal kísérletezett", amire a szerző hozzáfűzi: „ez az illuminátusok alapeszméje... a fehér arany előállítása..." - Innen már nem hihető egyetlen szava sem. Zsolnay főleg pécsi alapanyagokból dolgozik a tűzálló téglák és a csövek kivitelezésekor. Tanonciskolát és betegsegélyezést alapít. A herendi porcelángyár eközben külföldi anyagokat szállíttat magának, lefizeti az újságírókat, ebben segítségére van Hüttl Tivadar, a negédes figurák tervezője is.
„Zsolnay 9 nagy kemencében, 17 muffolában égeti áruit... a munkások létszáma 700, s ezek majd' mind pécsi eredetűek..." A gyár nemzeti közkincs. Vilmos 1900-ban meghal. Szeretett volna még Pécs környékén petróleumot is találni. Elkészül Herkulesfürdőre a szökőkút, a Magyar Állami Operaház díszei, Lechner és Pártos építészek Iparművészeti Múzeuma, valamint a bécsi Del Medico palota.
A Vayt kérdező müncheni hölgy szerelme Friedrich, és Teréz írásaiból remél kitartást a választottja mellett. Zsolnay Vilmos egykor meg akarta vásárolni a herendi porcelángyárat, de nem jött létre az üzlet. Miklós fia 1889-ben Kostantinápolyban jár, ott akar gyárat alapítani, meg is egyezik II. Hamid szultánnal, de az feltételül szabja, hogy hajlandó legyen fezt viselni. Miklós azonban önfejű, elkényeztetett gyermek, hiába van ott elég kaolin. Itthon is zsarnokként viselkedik. Megbízást kap a Jézus Szíve-templom és a Lechner Ödön féle, Váci utcai Thonet-ház díszítésére.
Az itt következő részletek nem magyarázzák meg, miről van szó, a szerző ugrál az időpontok között - Teréz naplóját sem követi!
A cseh Haas és Czjek cégtől hozat szigetelőket, majd 1890-től ezeket is a Zsolnay gyártja. Miklós mérőhelyiséget rendez be hozzá. Steindl Imre tervei alapján elkészül a Belvárosi Templom 13 m magas oltára, azután a Mátyás-templom tetőfedése. A Zsolnay 1880-as rózsaszínű termékei ekkor a legdivatosabbak. 1892-ben létesül az üszögi iparvágány a csövek és a nyersanyagok szállításához. 1891-92-ben gyártanak altwien és sévres-i modorban csészéket, tálakat, szobrocskákat. 1891-ben Wartha Vince vegyész riolit porcelánnak, nem fajansznak nevezi a tárgyakat. Szerinte a lüszteres fény a rézkovának köszönhető.
A következő fejezetben a müncheni lánynak haza kell térnie, hogy leadja a diplomamunkáját. Az eozin Wartha és Zsolnay Vimos közös találmánya, bár Wartha Pesten élt. A perzsák középkori terrakottái már ilyen lüszteres fényűek voltak. Zsolnay a piros eozin technika felfedezése után is fazekasmesternek mondta magát. 1893-as lüszteres vázáit elsősorban a külföldi közvetítők vásárolják. Megrendelésekkel halmozzák el a gyárat: a kőbányai Szent László-templom, az Országház, a bécsi Rotschild-ház, a kisföldalatti vasút állomásainak csempéit vagy épületdíszeit gyártják. 1895-től főleg a szaniteráru és a felburkolás megrendelései gyarapodnak. Pirogránit burkolással látják el a kecskeméti Városházát és bécsi Hotel Krantz Majolika Kellerjét (utóbbi már nincs meg).
1896-ban Rippl-Rónai József Párizsból Pécsre látogat, ugyanis megrendelést kap gróf Andrássy Tivadar Margit-rakparton lévő palotájának ebédlő díszítésére. A mahagoni bútorokat Thék Endre, az üvegablakokat Róth Miksa, a szecessziós porcelánokat Zsolnay Vilmos készíti (vázák, tányérok, étkészletek). A palota a II. világháborúban elpusztult.
A Vayt látogató lánynak megint vissza kellene mennie Münchenbe, de amikor megpillantja a legféltettebb kincset, apáti Abt Sándor pesti szobrász Rózsaillat című, Zsolnay kivitelezésű szobrát, újra elhalasztja az utazást.
A Rózsaillat-szobor leírását később ismét részletesen olvashatjuk.
És végre itt következik a szerző által keresett kód: számok 1-9-ig, plusz nulla. Ezt tartja a szerző a rejtély számának Fura következtetés, hogy ha összeadjuk a számjegyeket, az eozinmáz 45 féle receptje jön ki, bár Vilmos csak 44-et használt.
1907-ben felállítják Horvay János szobrász alkotását Zsolnay Vilmosról. Talapzatát Schulek Frigyes tervezi (állítólag új anyagból: plutonitból). A mellékalakok Abt Sándor munkái. 1913-ban készül el a Zsolnay Mauzóleum. Kerek pirogránit kupolája szintén Abt Sándor műve. A II. világháború után a mauzóleum megsemmisült, a sírokat kirabolták, csak Zsolnay Vilmos ezüstözött ónkoporsóját nem sikerült feltörni - pedig szerzőnk szerint a titok máig ott lapul.
Vilmos halála után a gyár Teréz testvéréé, Miklósé (1857-1922) lett. Ő gyártja a marosvásárhelyi Kultúrpalota és Városháza kerámia díszeit, több magánépületet (pl. Anker-köz) - Lechner Ödön megbízásából. 1915 után a háború miatt vége lett a szecessziónak. Háromszor égetett, egyszerűbb formák következtek. A fiúkat ráadásul elvitték harcolni. 1916-ban elhunyt Ferenc József császár, 1917-ben a szerb csapatok megszállták Pécset. A szerbek rendeltek, de nem fizettek, csak a csőgyártás maradt gazdaságos. A pesti gyár igazgatója is meghalt. 1924-ben a gazdasági nehézségek miatt 200 munkást el kellett bocsátani. Pécsett a Mattyasovszky-Zsolnay ágról Zsolt, Teréz fia igazgatta a gyárat. Szinte már csak a magasfeszültségű szigetelőkre szakosodtak, a pirogránit rendelések az építkezésekkel együtt megszűntek.
Teréz megemlékezik egy csodálatos Bartók-hangversenyről. „Hőn szeretett barátomnak" írja tovább a naplót, azaz férjének, Mattyasovszky Jakabnak, majd az unokáinak.
A frankhamisítási botrány megbénította az ország gazdasági életét. A budapesti gyár veszteséges lett. Pécsett sziléziai szén helyett olcsóbb tataival fűtötték a kemencéket. A szén minősége miatt sok áru használhatatlanná vált. 1928-ban létesítették a Zsolnay Múzeumot Sikorski-Zsolnay Mártával. A hat helyiségből álló múzeumi térben helyet kapott: eozin terem, Stróbl-szobrok, Széchenyi emlékszoba. 1928-ban csatornázták Pécs városát Zsolnay-csövekkel, s ismét megindulhatott az eozin- és a porcelántermelés. 1929-ben tovább korszerűsítették a gyárat, de a New York-i „fekete csütörtök" miatt pangott az üzleti élet. Újabb gazdasági válság érkezett. 1930-ban az üzletfelek is tönkrementek, száz munkást megint elbocsátottak. Akkor épült a Budapest-Komárom-Hegyeshalom vasútvonal, amihez a MÁV szigetelőket rendelt tőlük. Teréz megnézte Pesten az első magyar hangosfilmet a Royal Apolló moziban (Kék bálvány - Jávor Pállal a főszerepben). A pestiek Zeppelin gróf léghajóját várták (amit a magyar Schwarz Dávid tervezett - erről nincs szó itt). 1930-tól devizazárlatot rendeltek el, nem jöhetett áru (szén) külföldről. 1933-ra válhatott a cég újra nyereségessé Sikorski-Zsolnay Márta okos irányításával. Az ötödik Zsolnay-nemzedék megint sikeres lett. Pécsre korszerű gépeket vásároltak, és a növekvő forgalom után munkásjóléti intézkedéseket vezettek be. Az első dunai tengerjáró hajón húsz vagon csempét szállítottak Palesztinába.
1940-ben (a 428. oldalon tévedésből itt 1840 áll - nem csoda, hiszen a szerző is kevergeti az évszámokat!) Erdély visszacsatolásával újabb gyárat alapíthattak, közben megkezdődtek a zsidóüldözések. A 430. oldalon Tolvaly Ferenc megtalálta a Zsolnay-kódot: GOTHILFUNS 1234567890. Hosszas magyarázat után a Gott hilf uns jön ki belőle (azaz: Isten segíts minket!). Az egy t betűt persze nem értjük..., sem a fejtegetést, hogy a számok a Teremtés és a porcelán viszonylatát jelentenék. Ennyit szűrt le Teréz 2400 oldalas kéziratából.
A II. világháború után az új munkásigazgató kisemmizte a tulajdonosokat, kidobta az eredeti recepteket. A mauzóleumot kirabolták. 1944-ben a budapesti gyárat teljesen lebombázták. Az 1947-es utolsó közgyűlési jegyzőkönyvben a gyárnak nem volt vagyona. 1946-tól csak csempegyár, ahol Gorka Géza is dolgozott a saját kedvére. 1950-ben a Zsolnay-család zöme külföldre távozott. A gyárat a dolgozók „vették a kezükbe", Nemzeti Vállalat lett, a tulajdonosokat kirúgták, s mivel a gyárban laktak, társbérletekbe költöztek vagy kitelepítették őket, nyugdíjat nem kaptak. 1956-ban a Zsolnay-gyerekek disszidáltak. Az újmódi történetben 1962-ben a gyár „Vörös zászló" érdemrendet kapott.
Vay 1980-ban meghalt. A müncheni lány 1988-ban látogatott Budapestre. Vay szomszédja, Medek Anna operaénekesnő lerongyolódott állapotban fogadta, és az Iparművészeti Múzeumba irányította, ha kíváncsi a Vay-gyűjteményre. Arra senki nem számított, hogy Vay és házvezetőnője, Márta összeházasodnak. Márta feleség minőségében Kapolcson, egy öreg malomban őrizte a hagyatékot. (Erre nincs bizonyíték.)
2010-ben Pécset választották Európa Kulturális Fővárosává, amikor a müncheni lány újból Budapestre és Pécsre látogatott. Nem is enyhén szépíti a történetet, hogy Budapest mennyire ragyogott, Pécs teljesen újjáépült. (Az igazság az, hogy Pécsett 2010-ben még az év közepére sem készült el a Főtér burkolata! Bukdácsolni kellett a félig kész városban.) Mivel Teréz irataiban szerepel a december 21., a müncheni lány elhatározza az újbóli látogatást, ugyanis olyankor süt be a nap a kriptába úgy, hogy nyilvánvaló lesz a kód jelentése. Decemberre aztán valóban elkészült a város legtöbb létesítménye, megépült a Zsolnay-negyed a Gyugyi-gyűjteménnyel, a Sikorski-ház, megújult a mauzóleum és a gyár, csak a Nádor Szálló maradt lepusztult. Állítólag Vay külföldön élő fia Pécsnek adományozta apja gyűjteményét.
Bizonyára csupán az írói fantázia terméke, hogy a Zsolnay Mauzóleum felülről a Szent Grált szimbolizálja, úgyszintén feltételezés Vilmos illuminátus-rendi tagsága, a bagoly és a Minerva-ábrázolás, meg a számsor jelentése. Az igazi kód azonban Zsolnay Vilmos szarkofágjában van örökre elrejtve! Akinek még kedve van játszadozni, a betűk jelentéséből kibontakozhat számára: Generosa, Operasitas, Talentum + quibuscum omnia creare possum.
Tolvaly Ferenc Marosvásárhelyen született, ahol bőven találkozhatott Zsolnay épületdíszekkel. Amikor az uradalmi kastélyokat széthordták, apját börtönbe zárták, családja még a 60-as években is egy padlásszobában húzódott meg. A húga Münchenben végzett művészettörténészként. Ő kérte bátyját, hogy a „lélekkaland" sorozat után írja meg ezt a könyvet.
A téma csöppet sem eredeti: a szerző bizonyára látta Pozsgay Zsolt rendezésében a hasonlóan túlvilági figurákat sejtető, de igen gyenge tévéfilmet, amelyet a kiváló operatőr, Nádorfi Lajos mentett meg valahogy. A film a valóságos történet meghamisításával szintén fiktív víziókat mutat be a Zsolnay-gyár végképp elmúlt sikereiről.
A Tolvaly-könyv bemutatójának sajtótájékoztatóján Törő István és az Alexandra Kiadó igazgatója, Matyi Dezső beszélt a saját Zsolnay-gyűjteményéről. Mint mondták, a könyv emelheti Pécs város régi történetének rangját.
Tolvaly Ferenc
A Zsolnay-kód
Alexandra Könyvesház Kft., Pécs, 2016.
479 oldal
ISBN 978 963 357 934 3
ára: 3999.- forint
Dobi Ildikó - EuroAstra
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése