Egy őrült naplója a Jurányiban

Orlai Tibor produkciójában, Bodó Viktor rendezésében látható 2016 őszétől Budán, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban Gogol 1834-ben írt Egy őrült naplója.  A monodráma szereplője, a Popriscsint játszó Keresztes Tamás fantasztikus, emlékezetes alakítást nyújtott a maga tervezte, remekül kitalált díszletben. Merészségnek tűnik az őrült újraformálása sok-sok évvel Darvas Iván feledhetetlen játéka után. A darabot hajdan Makai Imre, most Czimer József újabb fordításában láthatjuk.

drámája:
Külön szót érdemel a díszlet: szegényes körülményeket, lehetetlenül kopott, festékhiányos szobát látunk egyetlen székkel, asztallal. A ritkás deszkapadló kiszedhető, majd felfordítva rácsként működik. Csálé az ajtó, a nyithatatlan ablak, a szoba pillanatok alatt az oldalára dönthető, ahogy a címszereplő világában minden felfordul.
Keresztes Tamás monológjának első perceiben kiderül, hogy az orosz kishivatalnok nem bír beletörődni a hajbókolók világába. Nemesi származása miatt - úgy hiszi - többet érdemelne. Az első jelenetben leveti frakkját, mellényét, kioldja a nadrágját tartó madzagot. Fokozatosan válik szürreálissá. Aztán „kihallgatja" az előkelők kutyáinak párbeszédét, megeszi olcsó konzervjét. Erőre kapva spanyol királlyá változik, hogy mindenki őt tisztelje. Kanálból, villából fon koronát a fejére. Köpenyként a függönyt borítja mezítelen testére. Csodák halmozódnak a képzeletében, amikor a korabeli bolondok háza szörnyű körülményei közé kerül. Itt lesz a deszkapadlóból rács, Popriscsin a földön vagy a kádban hever. A kapott ütéseket királlyá avatása szertartásának véli. Újabb verés, megkötözés után sem érti a környezetét. Ez a vég.
A darab súlyos kérdése: jól értjük-e mi a mai világot? Hová igyekszünk? Elgondolkodhatunk rajta...
Keresztes Tamás meggyőzött bennünket arról, hogy helye van a legnagyobb színészek között. Egyedi művészi alkotást nyújt e majdnem két évszázados remekműben.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) az első orosz realista író volt, akinél elmosódnak a valóság határai, akinek humora A revizor, A köpeny, Az orr, Holt lelkek című műveiben örökké él. Nem véletlen, hogy gyakran újítják fel darabjait a színházak. Az ukrán-kozák ősökkel rendelkező orosz kisnemes, Dosztojevszkij és Tolsztoj előfutára volt. Állítólag Dosztojevszkij mondása: „mindannyian Gogol Köpönyegéből bújtunk ki". Komoly hatása nyomon követhető a 20. századi irodalomban is: Ilf, Petrov, Bulgakov munkáiban. Mindegyikük a kiszolgáltatott kisember groteszk, reális-irreális világába kalauzol. A nagy orosz festőket is megihlette, mint Rjepint, aki az őrült Popriscsint ábrázolta.
A darab kiemelkedő színvonalú a 21. századi színházi élet forgatagában is. Feltétlenül ajánljuk minden korosztálynak!


Dobi Ildikó - EuroAstra