Kukorelly Endre: Országházi divatok - Könyv

Kukorelly, a József Attila-díjas magyar író, költő, publicista két és fél évig országgyűlési képviselő volt a Tisztelt Házban az LMP színeiben. Új könyve, az Országházi divatok roppant érdekes olvasmány még azok számára is, akik nem foglalkoznak politikával. Az író bevallja, hogy nemcsak „csontreakciós ker.kat., szalonzsidózós"  konzervatív családjában, hanem a politikában és az irodalomban is fenegyerekként tartják számon. Tizenkét éves kora óta naplót vezet, amit parlamenti képviselőként sem hagyott abba. Erről a szakaszról szól a könyve.

Kukorelly hangvételéről az olvasónak - nem véletlenül - eszébe juthatnak Mikszáth 1887-es A Tisztelt Ház és az 1891-es Országgyűlési karczolatok című szórakoztató naplói, amelyekben a képviselőkre a „mameluk" szót használta. Kukorelly egyik mottójául is Mikszáth idézetet vett: „Hát az én hivatásom-e a Ház tekintélyét és a képviselők nimbuszát fenntartani? Tartsák fenn az urak maguk!"

E könyvben az író megcsillogtatja fantasztikus olvasottságát az antikoktól a mai szerzőkig, élvezzük humorát és tárgyilagosságát. Utóbbi az ókori agórák stílusától a mai pártok szóvivőinek kevésbé emelkedett beszédeiig terjed, s ebből nem marad ki a kedvenc pártja, az LMP kritikája sem. Megjegyzi, hogy a párt csetepatéiban sem akkor, sem most nem vesz részt. A politikában a hatalomról van szó, nem a hazáról. A képviseleti demokrácia csupán színjáték, aminek az író tanúja volt egy fél cikluson át, mint a kulturális és sportbizottság tagja. A Tisztelt Házat az urak játszótérnek tekintik, holott a játék komoly dolog. A politikus efemer jelenség, tíz év múlva egyiknek a nevére sem emlékezünk majd. Nem úgy Mikszáth korában, amikor Bánffy Miklós és Bartha Miklós, Berzeviczy Albert és Falk Miksa, Mocsáry Lajos és Tisza Lajos, Irányi Dániel és Szontágh Pál, Lánczy Gyula és Podmaniczky Frigyes. Trefort Ágoston. Andrássy Gyula és Apponyi Albert. Jókai és Herczeg. Pulszky Ferenc... képviselte választói érdekeit. A politikus a hatalomért lemond a szabadságról, alkalmazotti helyzetbe hozza magát, majd bosszút áll azokon, akiknek az ügyeit képviselnie kellene. A képviselő ijesztő, olykor unalmas vagy mulatságos cirkuszi alak, aki nem érzékeli, hogyan veri szét a hazát.

„Platón szerint az igazság a filozófiára tartozik, ám a tömegre nem a filozófia, hanem a retorika hat", vagyis az igazságot közvetítő nemes hazugság. A kultúra páriaszerepre kényszerül a hozzá nem értő törvényhozók között. Demokratikus lózungok mellett sorvasztják el a média szabadságát. A képviselő nem olvas, nem jár színházba, de törvényt hoz a kultúráról. Remek tájleírás, ha például az ember a Keletiből vonatra ül. Szétnézni nem szabad, mert „lepusztult ipari táj, betört ablakú bodegák, összefirkált házfalak, embermagasságú gyom, meghökkentő szemétkupacok, oldalára fordított autóroncs-installáció" fogadja a nézelődőt.

Miért „piszkálnak bele" a miniszterek a József Attila-díj kiosztásába, amikor nem értenek hozzá? „A törvényeknek nem azért van hitelük, mert igazságosak, hanem mert törvények" - idézi Montaigne-t. Azután a 2011-es Alaptörvény rémes illusztrációiról olvashatunk, a parlamenti ülések tárgyai között lapozgathatunk, majd sport, foci és irodalmi bemutatók váltakoznak a könyvben. Az irodalmi eseményeken még a meghívott országgyűlési képviselők sem vesznek részt. Az István és Koppány óta tartó kettéosztottság folytatódik. A pártok a büfében sem állnak szóba egymással. Kukorellyben minduntalan felmerül: „nem tudom, miért ülök itt". Idézetek következnek Arisztotelész Rhetorikájából.

2012 januárjában Ángyán József spekuláns oligarchákról beszélt, utána lemondott az államtitkárságról. Leszavazták az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételét. Antall József néhai miniszterelnök is csak zsarolásra használta a 400-as listát. A nép nem járatos a politikában, hiszen az nem az övé, számára csupán „úri huncutság". A szakértő irodalmi társaságok listájáról a József Attila-díjnál már megint hat nevet cseréltek ki, Andew Vajnát pedig kinevezték a magyar filmek felülbírálójának. 2011 júniusában az LMP tiltakoznak a Közgép ellen, de Selmeczi Gabriella szerint a cégnek semmi köze a Fideszhez. „Kerényi kötetenként 22 millióért állít elő prominenseknek ingyen osztogatott könyvsorozatot." A kulturálisan frusztráltak úgy vélik, a ballib kánon, zsidók és bérencek lehengerelték a magyarokat... az uborkafára kapaszkodott, „a kultúrát paravánnak használó első generációs politikai establishnent" tagjai. Tormay Cécile-t ingyen berendezési tárgyként fölpakolhatja koloniál könyvespolcára... a rossz ízlésű pökhendi...

2012 szeptemberében Kukorelly Endre lemond a mandátumáról, mert fárasztó az egyharmadnyi ellenzék tehetetlensége, „az újságírók elöl menekülő mamelukok". Két és fél év után lelépett. Úgy érezte, nem tudott igazán megfelelni az LMP-nek. Érdekes helyzetbe került író marad. 2012 októberében Orbán miniszterelnök Bukarestben nyilatkozta: „a jóléti állam nem versenyképes, helyette a munka alapú társadalmat kell felépíteni..." Munkaalap tudásalap nélkül? A képzetlenek számára marad örökké az éhbérért közmunka. Kukorelly a szabadság érzetével „vette a kalapját", és hagyta ott az országgyűlést. Végül levonta a tanulságot.

A mérleg megvonása: a politikánál lényegesebb dolgok is vannak az életben, például az élet. Isler, sör, sajt, kert, nők, emberek... „Csak a másik oldal a szemét", aki lop, csal, hazudik és emeli az árat. Azután idézetek sora következik Bonfinitől, Kossuth-tól, Tolsztojtól, Mikszáth-tól, Nietzschétől, Kölcseytől. Széchenyi (1823): „nekünk nincs más hátra, mint jajgatni, fizetni és imádkozni". A morbus hungaricus = balsors, mint evidencia. A politikai osztály érdektelen a kultúra ügyében. „A kultúrát a rendszerváltástól elengedték a kormányzatok."  „A görögök kortárs írók darabjait nézték meg a Dionüszosz-színházban."

Kukorelly Endre 2010. január 20-án fogadta el - többszöri rábeszélés után - a képviselőséget. 32 hónapi képviselőség után is van élet. „Az írás tükör, íróját tükrözve egyúttal felajánlja az olvasónak a tükörbe nézést - és ez innentől fogva már közügy."
    A könyv végén lábjegyzetek és idézetek hosszú sorát találjuk. A hátsó borítón szerepel: „A tiszta választások ez előtt is utópia voltak, ez után is utópia lesznek" - Mikszáth Kálmán. „Létezik ilyen, fizetik, karrier, kipróbáltam, olyan, amilyen" - Kukorelly Endre.

A könyv remek olvasmány, a borító viszont elborzaszthatja a vásárlót: sötétkék alapon világoskék fotó, fekete betűk. 

Kukorelly Endre
Országházi divatok
Kiadás helye, éve:  Budapest, 2014
Kiadó:  Libri
Oldalszám:  282
ISBN 978 963 310 3449
Ár:  3490 Ft

 Forrás: Dobi Ildikó - EuroAstra