Árpádházi Szent Margit

  Józsa Judit: Árpádházi Szent Margit
  (kerámiaszobor)

Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
Szent Erzsébet testvérének, IV. Béla a „második honalapító” volt az édesapja, míg anyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották fel, hogy segítseőket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók éppen ezért Margit születése utáni szülői felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.
Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona volt és Olimpyades nővér akiktől a belső, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla királyunk leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén (ma: Margitsziget). Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.
A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy életét mire kötelezi az esküvel. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó (cseh, lengyel) házasság miatt, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
Margit számára elsődleges volt, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért volt számára fontos a szigorú szabályok megtartása, a legkeményebb önsanyargatás vagy akár a legnyomorúságosabb betegek ápolása. Nem szerette, hogyha királylányként kezelték, mindenkit leszoktatott erről társai közül. Isten megajándékoztaőt a jövendőmondás tudományával, amellyel állítólag atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, de sem ekkor, sem később nem tudták befejezni. Végül XII. Pius 1943-ban avatta szentté.
Ünnepe: január 18.

Forrás: Magyar szentek és boldogok