Az évszak műtárgya - 2014/15 tél

.

A Szépművészeti Múzeum Barokk Csarnokában minden évszakban kiállít az Antik Gyűjteményből egy-egy értékes, de kiállításon ritkán látható darabot. Most 2015. február 15-ig, a Múzeum hosszú időre való bezárásáig tekinthetjük meg egy római kislány sírszobrát.  


A szépséges torzót a Múzeum még 1908-ban vásárolta meg Paul Arndt gyűjteményéből. A serdülőkor elején lévő kislány feje és jobb karja tőből hiányzik. A szobor állítólag Rómából származik, bár pontos lelőhelye nem ismert. Újkori restaurálás nyomát viseli a térdénél egy kiegészített résszel. Jobb kezével a válláról lecsúszó ruháját igazgatja. A ruha vékony anyagán áttetszik a gyerekes, kissé kövérkés test körvonala. Igazán komoly művészi alkotás.
Amennyiben nem görög szobrász műve, akkor is a görög hagyományokat követi a csípőn megkötött, hosszú ruha (a chitón), amely a Kr. e. 5. századi Aphrodité jellegzetes ábrázolására utal. Rómában Vénusz istennőt vagy a nimfákat formázták meg hasonló módon. A görög nyelvben a nymphé vízi istennőket vagy a 14 évesen házasság előtt álló lányokat nevez meg. A Vénusz istennő- vagy a nimfa-ábrázolással egyaránt az elhunyt fiatal lányokat ruházták fel. A család halott lányának szobra bizonyára mauzóleumba vagy fülkébe készült, mert a ruha hátsó része kevésbé megmunkált. Az ábrázolásmód alapján ez a szobor feltehetően a Kr. u. 1. és 3. század közötti időszakra jellemző.
Az Antonius-korban (140-190) volt szokás a magánemberek mitológiai stílusú megjelenítése, amit szintén a görögöktől vettek át. Az előkelő családok elhunyt gyermekeit a kis Cupido vagy Herkules alakjára formázták, a lánygyerekeket pedig Diána képmására alakították. A görög uralkodók szintén szívesen ábrázoltatták magukat istenek képében. A szerelem istennőjével, Vénusszal való azonosítás a szűzként meghalt kislányokra volt jellemző - idézzük Lakatos Szilvia kurátor írásából.
A csodálatos szobor megér egy látogatást a Szépművészeti Múzeumban!
Dobi Ildikó - EuroAstra