Dorian Gray és arcképe - színpadi látomás Oscar Wilde regényéből a Spirit Színházban

.

Különös világ tárul fel előttünk a színpadon Ceizel Gábor rendezésében. Oscar Wilde (1854-1900) jókora botrányt kiváltó műve (The Picture of Dorian Gray) 1890-ben jelent meg. Főhőse erősen hasonlít az íróra, aki maga is csinos, elegáns dandy lehetett. Maga mögött tudott már börtönt (A readingi fegyház balladája) és néhány homoszexuális kapcsolatot, miközben családapa és férj volt. E regénye dekadens filozófiai kísérletnek és egyben a 19. század nagy irodalmi fordulatának számított. A történet kissé emlékeztet Goethe Faustjára, ugyanis a szép, gazdag és fiatal fiú szintén eladja a lelkét az ördögnek, akárcsak az öreg Faust Mefisztónak. Annyiban fordított a történet, hogy itt az ifjú mindig olyan kívánatos akar maradni, mint a megfestett arcmása, de az idős Faust a tudása és a kora helyett ifjúságot kap cserébe. A viktoriánus kor hedonista angol arisztokráciáját nem volt szokás bírálni. Őket sem érdekelte, mivé válhatnak majd.


A testbe zárt lélek drámája, hogy a test öregszik, az arcára idővel kiül a kegyetlenség és a bűn, amíg a portré gyönyörű és naiv marad. Dorian Gray azt kívánja, hogy a kép öregedjen, és ő maradjon fiatal. Ekkor belép az életébe az ő Mefisztója, az idősebb, tapasztaltabb, nihilista barát, Lord Henry Wolton, akit eleinte ártatlan, gyermeki hittel követ „Lelkiismeret és gyávaság tulajdonképpen egy és ugyanaz” – hirdeti. Dorian szerelemre csábul, esküvőt ígér Sibyl Vane külvárosi színésznőnek, sőt megvenné neki a londoni West-End legjobb színházát, de a cinikus Lord Henry megakadályozza. A színésznő öngyilkos lesz. Dorian még bűnbánatot sem érez, helyette élvhajhásszá, majd lelkiismeretlen gyilkossá válik. Amikor a képre tekint, visszanéz rá a kegyetlen gyilkos. A képet akkor bezárja háza egyik lezárt szobájába. Amint elege lett a sok gaztettből, összetöri a saját portréját, hogy ne mutassa neki többé az általa elkövetett szörnyűségeket. Eljut addig, hogy saját narcizmusán kívül semmi sem érdekli: „Nem bírom elviselni, hogy a lelkem csúnya”.
A remek rendezés, az ügyes, de egyszerű díszlet, a korabelieket utánzó kárpit megteszi a hatását. Persze, nem beszélve Oscar Wilde zsenialitásáról. A színészek viszont modern ruhákba öltöznek, hogy a darab a mának is szóljon. Itt azért kissé furcsán fest a fiúk karjának nyakig való tetoválása. Meglepetésre a bemutató előtt közölték, hogy a szereposztás hirtelen megváltozott, csupán a színésznők maradtak a színlap szerintiek, a fiúszerepeket újabbak játsszák. A regény eredeti fordítója Kosztolányi Dezső volt, ebből készültek a modernebb változatok is.
A Spirit Színház új produkcióját feltétlenül látnunk kell! A nagyszerű játékban résztvevőket érdemes felsorolnunk: Dorian Gray alakítója Pribolszki Norbert, Basil Hollward festőművész Tóth Alex, Lord Henry Wolton Perjés János, Sibyl Vane Bakonyi Alexandra, Mrs. Vane anya, házvezetőnő (egyéb) Perjési Hilda, James Vane (báty, szolga stb.) Dénes Viktor. A további előadások: szeptember 20, 27-én, valamint október 11, 14, 29-én lesznek.

Dobi Ildikó - EuroAstra