A regölés

Regölés ( felújított szokás) Zalaszentgyörgy (Zala vm.), 2000 Karácsony Molnár Erika felvétele

A regölés a télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában általában ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak is házról házra menve bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre.^* A szokás tehát igen általános, de már sajátosan magyar a szokás neve. Nyelvészeink szerint a regölés név éppúgy, mint a regösének, „hej, regö rejtem…” refrénje, finnugor eredetű, s etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak révülésével, eksztázisba esésével is. Középkori okleveleink már név szerint emlegetnek „regösöket”, akik – mint kitűnik – mulattatók, királyi együttivók, latin szóval combibatorok voltak. A XVI–XVIII. században a kalendáriumok a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a XVI. században a regelő hetet emlegeti, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. A történeti adatok tehát szólnak regösökről és regölésről, de regösénekszöveget nem sikerült a régebbi korokból találni.

Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a

A regösök köcsögdudája

regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket. Ennek egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. Hogy ezt milyen komolyan vették, annak az emlékét még most is felfedezhetjük. 1968 decemberében két idősebb embert kértem meg Egyházasfaluban (Győr-Sopron m.), hogy énekeljék magnetofonra a regöséneket. Szívesen megtették, de előzőleg tanakodtak, hogy milyen leány- és legénynevet említsenek az énekben, nehogy véletlenül össze nem illő párt regöljenek, vagyis varázsoljanak össze.

E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.

A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is. Az ének szerint tiszta folyóvíz keletkezik, melyet pázsit fog körül, ezen csodafiúszarvas legelészik. Szarvának ezer ága-bogán a gyertyák gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak. Más énekben a holdat, a napot és a csillagokat viseli testén a szarvas.

A csodaszarvas titkát sok tudós igyekezett megfejteni. Annyi bizonyos, hogy a szarvas sok európai, ázsiai, sőt észak-amerikai indián népnél is a csillagos ég, főként a téli égbolt jelképe. Ez az ének mitikus képben a téli napfordulóra s az évszakok megújulására utal:

Szerencsés jó estét adjon Isten! Regösök vagyunk.

Amoda is keletkezik egy sebes patak, Legeltetem juhaimat, csodaszarvas. Csodaféle szarvasnak Ezer ága-boga, Ezer ága-bogán Ezer misegyertya Gyulladván gyulladjék. Oltatván aludjék. Ej regö-rejtem, Regö-regö-regö-rejtem! Itt is mondanának Egy szép leányt, Kinek neve volna, Német Franciska volna, Ej regö-rejtem, Regö-regö-regö-rejtem! Amoda is mondanának Egy szép legényt, Kinek neve volna: Varga Mihály volna, Ej, regö-rejtem, Regö-regö-regö-rejtem! Regöljük a gazdát, Vele az asszonyát; Ej regö-rejtem, Regö-regö-regö-rejtem! Sarokban a zacskó, Tele van százassal; Fele a gazdáé, Fele a regösöké, Ej, regö-rejtem, Regö-regö-regö-rejtem! Cserfa a köntösünk, zöldfa a bocskorunk. Tovább is kell menni, dohányt is kell venni; jó éjszakát!

(Győr-Sopron m., Egyházasfalu)

Forrás: Dömötör Tekla: Magyar népszokások (oszk.hu)