Gyógyfüvek testnek és léleknek - Naptár 2015

Az Alexandra Könyvesház Kft. bájos kis, zsebbe való naptárat bocsátott közre a 2015-ös évre. A kötet a szépségén túl hasznos is, mert minden hétre ajánl egy alkalmas gyógynövényt, ami gondoskodik testünk-lelkünk ápolásáról, általános jóérzéséről.

A januári első héten a mentát és a belőle készíthető teát mutatja be. Éppen akkor, amikor a karácsonyi és újévi ünnepkör bizonyára megterhelte a gyomrunkat, a mentatea pedig éppen emésztésjavító hatással rendelkezik. Január második hetében igyunk meg a főétkezések előtt 1-2 csésze citromfű forrázatot! A csipkerózsa termését ne főzzük, csak meleg vízben áztassunk, ha élvezni akarjuk a C-vitaminját. A kamillateát étkezések után igyuk, ám jobb, ha édesköménymagot, citromfű levelet, mentát és borókabogyót is keverünk bele, de ezt sem forrázzuk, csupán meleg vízben áztatjuk. A hónap végén a csalánlevél forrázata a cukorbetegség ellenszere.
Februárban a pitypang és társainak (legyezőfű, csillagánizs, kukoricabajusz) forrázatát a cellulitiszre ajánlják, nem külsőleg, hanem ivásra. Azután jöhet a zsálya kakukkfűvel és levendulával hét percig forró vízben áztatva, ha a pattanásokat óhajtjuk eltüntetni. A levendula mályvával, majoránnával együtt a bélgyulladásokon segít. A következő héten a körömvirág gyógyteája serkenti az emésztést.
Márciusban macskagyökérből készíthetünk borogatást a zúzódásainkra. A télvégi depressziót a rozmaringos tea enyhíti. A mályva főzete alkalmas a hólyaghurut és az ínybetegségek ellen. A hársfatea vesekő kihajtására és fejfájás ellen is jó.
Áprilisban lázcsillapításra és hörghurut ellen használ az eukaliptusz levele. A bojtorján főzetével a pattanásokat dörzsöljük be. A borágó a herpeszt gyógyítja. A szárított lampionvirág főzete teának elkészítve a köszvény fájdalmait szünteti. A leforrázott útifűvel a viszketést enyhíthetjük.
Májusban a hasmenést és a változókori panaszokat a vadgesztenyehéj főzete semlegesíti. Bélrenyheségre használ a katáng forrázata. Az árnika főzetével az emésztést serkentjük, de csak külsőleg, ezt ne igyuk meg! A májusi gyomorhurutra angelika-forrázatot készítsünk.
Júniusban a tárkony használ az emésztési zavarokra. A bazsalikom az álmatlanságot szünteti. A bélgyulladást az áfonyabogyó forrázatával gyógyíthatjuk. Az erdei fenyő magját hólyaghurutra ajánlják.
A júliusi megfázás és hörghurut ellenszere a kankalinfőzet. A bodzavirág teáját szintén megfázásra használjuk. Az oregánó főzetéből kiváló asztma- és hörghurut elleni szer készíthető. A pásztortáska a szabálytalan menstruáción segít. Az édeskömény főzete a változókori panaszokat enyhíti.
Az augusztusi verbéna az illatán kívül a hányás ellenszere is. Az ibolya köhögéscsillapító. A gilisztaűző varádics, mint a neve mutatja, kiűzi a bélférgeket. A réti legyezőfű méregtelenít akkor is, ha gyógybort állítunk elő belőle (vagyis borban áztatjuk).
Szeptember a piros ribizli ideje, forrázatával megoldódnak a húgyúti problémák. A jázmin virágát fejfájás ellen főzzük meg. A magas vérnyomás megelőzésére alkalmas a csere-galagonya forrázata. A szagos müge puffadás és gyomorfájás ellen használ.
Októberben a szárított füge főzetéből napi 3-4 csészényi a székrekedés ellenszere. A kígyógyökerű keserűfűből készítsünk teát a vizelettartási problémák fellépésekor. A kakukkfű friss virágos hajtásaiból főtt tea semlegesíti a szájszagot, ha öblögetünk vele. A mirtuszlevelet (ha kapható) ugyancsak a kellemetlen szájszag és a hörghurut ellen alkalmazzuk. Az októberi kökény terméséből főtt teából naponta egy liternyit igyunk meg a fáradtság leküzdéséhez.
Novemberben az articsóka leveleiből készült tinktúra méregtelenít, külsőleg pedig a cellulitiszre van jó hatással. A fehér fűz kérgét porítva lábfürdőnek használjuk alvásproblémák ellen. A fehér üröm forrázata lázat csillapít. A mezei zsurló szárát csontritkulás ellen főzzük meg.
Decemberben a babérlevél forrázatát este igyuk álmatlanság ellen. A fokhagyma kiváló szer az érelmeszesedés elleni küzdelemben akár nyersen, akár tejjel összefőzött változatával. A dió levelének főzete csökkenti a vérszegénységre való hajlamot. A réti perje forrázata a karácsonyi túlterhelt időszakban méregtelenít, de a teája vizelethajtó is. Az évet pedig a hajnalka forrázatával fejezzük be, ugyanis külsőleg a gyulladt, irritált bőrfelületre kenhetjük.
A gyógyteák használatának pontos receptjeit szintén megtaláljuk itt hétről-hétre. Akad elég hely a jegyzetelésre, nem hiányzik belőle a napi feladatokra való felkészülés és az összesített naptár sem. Vicces, hogy az eleje az újévi fogadalmaimmal kezdődik.
A kellemes kötet vidám rajzokkal, a gyógynövények színes áráival üdíti fel az embert. Az olasz Edizioni del Baldo kiadó eredeti illusztrációit és grafikáit vette át az Alexandra Kiadó, a szövegeket Túri Zsuzsanna fordította.
Talán az a kifogás merülhet fel a könyv forgalomba hozatalával, hogy az olasz vidékeken például nyers babér- és mirtuszlevelet használnak, amíg nálunk legfeljebb a szárított kapható - lényegesen hosszabb főzési idővel; decemberben már nem találunk a fákon diólevelet, addigra lehullottak; a hajnalkának sokféle változata van, vajon melyiket ajánlják bőrgyulladásokra? A szagos müge neve magyarul illatos galaj. A magyar növénynevek között nem szerepel a lampionvirág, hanem az észak-amerikai földi cseresznye; az angelika magyarul angyalgyökér. A legnagyobb gond a kankalin több mint 40 fajtájával van, tehát melyikről van szó? Akad közöttük ugyanis súlyosan mérgező fajta is  Talán jobb lett volna közölni a növények latin neveit, hogy könnyen visszakereshető legyen a magyar név hivatalos változata. Persze, ha az eredeti szöveg erre nem adott alkalmat...
A kedves könyvecske - ilyen megfontolásokkal, hiszen a szakboltokban ismertetik és tanácsolják felhasználásukat - mégis kiváló karácsonyi vagy újévi ajándék lehet!

Gyógyfüvek testnek és léleknek - Naptár 2015
Pécs, Alexandra Könyvesház Kft., [lapszám nélkül], 2014.
ISBN 5999556205579

Dobi Ildikó - EuroAstra

Verdi: Requiem

.

Giuseppe Verdi gyászmiséje, a Requiem a zeneirodalom egyik legismertebb és legkedveltebb kompozíciója hangzik el október 31-én a Szent István Bazilikában. Verdi e kései alkotása viszonylag ritkán hallható, mert előadása nagy létszámú, professzionális előadói apparátust és kiváló szólistákat igényel.


Az október 31-i hangversenyen a Magyar Örökség-díjas Budapesti Kórus, a Budapesti Ifjúsági Kórus és a Monarchia Szimfonikus Zenekar működik közre, vezényel: Virágh András. Az est szólistáinak személyében a generációk találkozásának lehetünk tanúi. A fényes karrier előtt álló Szakács Ildikó szoprán és Gion Zsuzsanna mezzoszoprán szólisták a fiatal, tehetséges énekesek élvonalát képviselik, Molnár András tenor és Kováts Kolos basszus szólisták pedig azok a legendás személyiségek, akik művészetükkel meghatározták a magyar operaéneklés irányvonalát.

Budapest egyik legjelentősebb zenei eseményeként az október 31-i Verdi: Requiem előadása magában hordozza a november 2-i Halottak Napját, a koncerten a közönség a Szent István Bazilika felemelő környezetében méltó módon érezheti át a szerző gyászmiséjének gondolatait.

Közreműködnek:
Szakács Ildikó - szoprán
Gion Zsuzsanna - mezzoszoprán
Molnár András - tenor
Kováts Kolos - basszus
Budapesti Kórus
Budapesti Ifjúsági Kórus
Monarchia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Virágh András

2014. október 31. (péntek), 20.00
Verdi: Requiem
Szent István Bazilika

www.organconcert.hu

Lantai József - EuroAstra

Termetes emberek

közgondolkodásban a magasság a hatalom jelképe, és ez a szóhasználatban is megmutatkozik: hatalmasságokról beszélünk, vannak nagy emberek, nagyfőnökök, és voltak „nagyságos” urak. Érdekes, hogy a testmagasság és a hatalom valóban összefügg: kimutatták, hogy a magasabb embereknek nagyobb a fizetésük, mint az alacsonyabbaknak, nagyobb valószínűséggel nyernek el vezetői állásokat. 
 

Két amerikai kutató, Michelle M. Duguid, a Washington University és Jack A. Goncalo, a Cornell University munkatársa szokatlan kérdést tett fel: lehetséges, hogy a magasság és a hatalom viszonyára vonatkozó összefüggés két irányban is utat enged a következtetésnek? Vagyis nemcsak az igaz, hogy a magasabb embert nagyobb hatalommal bírónak gondoljuk, hanem talán az is, hogy a nagyobb hatalom a testmagasság túlbecsülésével jár együtt.

Kőhajításnyira - Szűcs Édua rajza

 

 

 

 

 

A kutatók több kísérletet is végeztek feltételezésük vizsgálatára; ezekről a Psychological Science című folyóiratban közöltek beszámolót. Az egyik kísérletben 68 húsz év körüli fiatal – 35 nő és 33 férfi – vett részt. Duguid és Goncalo először is mindenkinek pontosan megmérte a magasságát. Azután a kutatók a résztvevők egy részét arra kérték, hogy részletesen írjanak le egy olyan esetet, amikor hatalmuk volt mások felett – ez a feladat a hatalom birtoklásának érzését hozta felszínre a résztvevőkben. A fiatalok egy másik csoportját arra kérték, írjanak egy olyan esetről, amikor alá voltak rendelve valaki másnak – ez a hatalom hiányának érzését állította előtérbe. A többieknek – a kontrollcsoport tagjainak – pedig azt kellett leírniuk, hogy mit csináltak előző nap. Amíg egy-egy résztvevő írt, addig a kísérletvezető egy állítható magasságú póznát úgy igazított be, hogy az pontosan 50,8 centiméterrel (20 hüvelykkel) legyen magasabb, mint a kísérlet alanya. A fogalmazás befejezése után minden résztvevőnek meg kellett becsülnie, hogy a pózna mennyivel magasabb, mint ő maga. Akik a „hatalombirtokos” csoportba tartoztak, úgy tippelték, hogy a pózna 48,5 centivel magasabb náluk, viszont, akik rövid idővel azelőtt saját alárendeltségükkel foglalkoztak, a póznát önmaguknál 64 centiméterrel magasabbnak látták. Vagyis, aki hatalmasnak, erősnek érezte magát, az túlbecsülte a saját testmagasságát, az alárendeltség gondolata viszont az érzékelt testmagasság csökkenését idézte elő.

Egy másik kísérletben, amelyben 98 fiatal – 43 nő és 55 férfi – vett részt, ugyanezzel az emlékeket felidéző módszerrel hozták felszínre a hatalom birtoklásának vagy hiányának élményét. Ezután pedig azt mondták a résztvevőknek, hogy egy videójátékot fognak játszani, s ehhez választaniuk kell egy figurát, ami majd őket jelképezi a játékban. A kísérlet alanyai 7 méretből választhatták ki azt az „avatart”, amelyik a legjobban jelképezi őket. Akik kevéssel azelőtt a hatalom birtoklásáról írtak fogalmazást, sokkal nagyobb, átlagosan 5,16-os fokozatú figurát éreztek megfelelőnek önmaguk megjelenítésére, mint az „alárendelt” csoport tagjai, akik átlagosan 4,14-es méretű babát választottak.

A feltételezés tehát beigazolódott: ha úgy érezzük, hatalom birtokosai vagyunk, nagyot növünk a saját szemünkben is.

Mannhardt András - Élet és Tudomány

Global Awards for Excellence díjat kapott a Corvin Sétány

Madárlátta Corvin Sétány

A Corvin Sétány Európa egyik legkiemelkedőbb városmegújítási projektje újabb nemzetközi jelentőségű szakmai díjat érdemelt ki: elnyerte az Urban Land Institute 2014 Global Awards for Excellence díját.
 

A Corvin Sétány nagyvonalú koncepciója egyedülálló városmegújítást eredményezett, melyet számos szakmai szervezet díjazott az évek során. Elnyerte többek között az International Property Award „Európa legjobb vegyes funkciójú ingatlanfejlesztési projektje" díjat, a FIABCI nemzetközi Nívódíját és az itt található Corvin Plaza már a megnyitás évében megkapta a CIJ Award legjobb hazai kereskedelmi ingatlanfejlesztésért járó díját.
A Corvin Sétány Budapest legnagyobb belváros-megújítási programja, a jövő gondosan megtervezett városnegyede a Főváros szívében. Ilyen léptékű változás nem történt Budapest belső kerületeiben az 1896-ban befejezett Andrássy út építése óta. A teljes infrastrukturális, építészeti és környezeti megújuláson átesett városrész közel 22 hektárján magas színvonalú lakó- és irodaházak, valamint kereskedelmi és szolgáltató és sport funkciójú területek kerültek kialakításra a 100 %-ban magyar tulajdonú Futureal és Józsefváros példaértékű összefogásában.
„A Corvin Sétány projekt volt az első városmegújító program a kerületben, a Corvin negyed megújulása Józsefváros újjáépítésének egyik szimbóluma. A program Közép-Európa egyik legnagyobb, komplex város-rehabilitációs programja, amivel egy új, modern és színvonalas városközpont jött létre. Az Önkormányzat és a Futureal Csoport között kialakított kiváló együttműködéssel elkészült közel 1200 lakás, 50.000 m² iroda, több mint 100 üzlethelyiség, a belváros legnagyobb sportközpontja és megújultak a környező utcák is. A projekt erősíti Józsefváros vonzerejét és javítja megítélését is, így méltán kapott újabb szakmai díjat." - nyilatkozta dr. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere.
„Büszkék vagyunk arra, hogy a Corvin Sétány elnyerte a nemzetközi ingatlanszakma talán legnevesebb díját.. 2004-ben egy élhető városnegyed vízióját alkottuk meg a kerületi önkormányzattal közösen, melyben kiváló tömegközlekedés és a szolgáltatások legszélesebb skálája szolgálja az ott lakók, az ott dolgozók és az oda látogatók igényeit. E hatalmas léptékű projekt sikeresen indult és dacolt a nemzetközi gazdasági és ingatlanválsággal. Napjainkra az egyedülálló városmegújító koncepciónknak köszönhetően megszületett a Corvin Sétány, mely a projekten túl egy egész városrész fejlődésének katalizátorává vált. Ezeket ismerte el a nagy múltú Urban Land Institute, az 1979-ben alapított díjjal." - mondta el Futó Gábor, a Futureal alapítója.   
„Számunkra a szakmai elismerés is sokat számít, pozícionál bennünket a piacon, de ettől többet jelent a bizalom, amit az itt lakók, dolgozók és kikapcsolódók szavaztak meg nekünk. Elégedettséggel tölt el, amikor kinézek az irodám ablakán és látom, hogy a Corvin Sétány koncepciója nem csak a tervező asztalon mutatott jól, hanem a valóságban is működik. A világszínvonalú design, a tágas zöld terek és a modern építészeti kialakítás adnak korszerű keretet a stílusos belvárosi élethez." - mondta el Radványi Gábor a Futureal főépítésze.
Az ULI Global Awards for Excellence díjátadó gálájára 2014. október 22-én, New York-ban került sor. A Corvin Sétánynak járó elismerést Radványi Gábor és Kovács Gábor a Futureal főépítészei, valamint a projekt szellemi szülőatyja, Alföldi György (RÉV8 Zrt.) urbanista vették át.
Az 1936-ban alapított, washingtoni székhelyű Urban Land Institute non-profit, oktatással és kutatással foglalkozó, 32.000 tagot számláló nemzetközi civil szervezet, melynek célja a felelős területhasználat és ingatlanfejlesztés ügyének felkarolása és egy erős, nemzetközi szakmai közösség összefogása. A szervezet 11 tagú zsűrije idén 36. alkalommal jutalmazta a legjobbakat az ULI Global Awards for Excellence díjával. A győztes projektek elbírálásánál a felelős terület-használaton túl figyelembe vették a létrejött fejlesztés építészeti minőségét, környezetre gyakorolt hatását, valamint azt, hogy a fejlesztők hogyan működtek együtt a helyi szervezetekkel, s milyen alternatív finanszírozási megoldásokat alkalmaztak. 

Forrás: EuroAstra

Norvégia és a kávé

Norvégiáról kevés embernek jutna eszébe a kávé. E tény azonban csupán a többség tudatlanságáról beszél. A norvégokat ugyanis különleges szerelmi viszony köti a kávéhoz.

A skandináv ország egy főre eső kávéfogyasztása a világon az egyik legmagasabb. A Norvég Kávészövetség 2001-es felmérése szerint minden norvég évi 9,9 kg kávét fogyaszt. 2002-ben Norvégia adott otthont az Európai Kávékülönlegességek Szövetsége (EKSZ) konferenciájának és kiállításának, majd ugyanabban az évben a barista világbajnokságnak.   
       
Talán ad némi magyarázatot a norvégok és a kávé benőséges viszonyára annak a Solberg & Hansen cégnek az ügyködése, amely a minőségi kávéfogyasztás lehetőségének megteremtése céljából jött létre, 1879-ben. Az eredetileg két ember elhatározásából létrejött cég ma a kávékülönlegességek piacának 85%-át, a teljes norvég kávépiacnak pedig közel 2%-át fedi le. A piacvezető kiskereskedések pedig mind üzleti kapcsolatban állnak az S&H-val.

A cég vezetője, Trygve Klingenberg, a kávék megszállott rajongója, amellett, hogy az EKSZ elnöke, saját kávépörkölő üzemmel is büszkélkedhet. 1986-ban egyébként a Solberg & Hansen volt az első európai cég, amely belépett az Amerikai Kávékülönlegességek Szövetségébe (AKSZ) is.

Klingenberg cége különleges hangsúlyt fektet a kávéfeldolgozás teljes folyamatának végigkísérésére. Egy külön csapat folyamatosan pásztázza a kávétermő vidékeket a legjobb kávébabokért. A cég az évek folyamán erős bizalmi kapcsolatot épített ki a termelőkkel. Ez azért is fontos, mivel a minőségi kávénak címkézett csomagok gyakran valójában silányabb terményt rejtenek. Ennek elkerülése végett az S&H egyedi módon arra törekszik, hogy a feldolgozási folyamat minden szintjének képviselőivel a lehető legjobb kapcsolatokat ápolja.

   
A norvégok kávészeretetéhez valószínűleg sok köze lehet annak a ténynek, hogy legalább részben néhány ember erőfeszítésének köszönhetően sikerült megteremteni a minőségi kávéfogyasztás hagyományát. Ma Norvégiában már az ipari termelésű, és széles tömegek által fogyasztott kávék is magas minőségi elvárásoknak felelnek meg. A norvég kávéfőzési standardot már az amerikai AKSZ is magáévá tette.

Elgondolkodtató tény az is, hogy a 2000 óta tartó barista-világbajnokságok győztesei közül nem egy Norvégiában tanult vagy maga is norvég volt.

kávéházak.hu

Az Oszmán Birodalom feloszlása

 91 évvel ezelőtt feloszlott a Török Birodalom, Törökország köztársaság lett.

Az Oszmán Birodalom a 17. században

Az Oszmán birodalom szultánjai

A tulajdonképpeni török történelem (a szeldzsuk-török korszak) a XI. században, a rumi szultánság virágzásával kezdődött. A belső-ázsiai törökök oguz törzsszövetsége a X-XI. században nyugatra vándorolt, s a szeldzsuk nevű csoportjuk Iránból kiindulva hatalmas birodalmat épített ki. Anatóliába azután hatoltak be, hogy Manzikertnél 1071-ben legyőzték a bizánciakat. Az egyik itteni oguz fejedelem, I. Oszmán meghódította a környező területeket, és 1300 körül megalapította az oszmán-török államot.

Az oszmán-török történelem első szakasza állandó terjeszkedéssel telt, háborúk, szövetségkötések és területvásárlások útján. Oszmán és utódai, Orhan; (ur. 1324-60), I. Murád (1360-89) és I. Bajazid (Bayezid; 1389-1402) alatt szinte egész Anatólia területét meghódították. A Bizánci Birodalmon belüli különféle frakciókkal kötött szövetségek folytán az oszmán-törökök 1346 körül hídfőállást létesítettek Európában, majd betörtek Trákiába, Macedóniába, Bulgáriába és Szerbiába. Murád 1361-ben Trákiában elfoglalta Drinápolyt (ma Edirne), s a birodalom új fővárosává tette. 1389-ben Rigómezőn (Koszovo Polje) szétverte a szövetséges balkáni államok hadseregét, és ezzel véglegesítette a térség fölötti oszmán uralmat. Bajazid a kairói kalifától megkapta a szultáni címet. 1390-re úrrá lett az összes megmaradt nyugat-anatóliai türkmén fejedelemségen, és birodalmához csatolta őket. 1391-ben bekebelezett több kelet-anatóliai türkmén államocskát, majd visszatért Európába, s 1393-ra leverte balkáni vazallusai lázadását. Megszállta Bulgáriát, és először vezetett be ezen a területen közvetlen oszmán ellenőrzést. Ezután Konstantinápolyt kezdte ostromolni, de válaszképpen a magyarok összeurópai keresztes hadjáratot szerveztek az oszmán-török állam ellen. 1396-ban a törökök Nikápoly (Ninbolu) mellett, a Dunánál szétverték a támadó kereszteseket. Európán úrrá lett a rettegés, s a Dunától délre fekvő területek szilárdan török kézbe kerültek. 1397-ben az utolsó anatóliai türkmén állam, Karamán oszmán-török meghódítására is sor került.

Az oszmánok terjeszkedésének egy időre gátat vetett a korszak nagy hódítója, a csagatáj török hátterű Timur. 1402-ben Ankaránál könnyűszerrel szétverte az oszmán-török hadsereget. Timur halála (1405) után birodalma testvérviszályba hanyatlott, mégis hosszú évek teltek el, mire az oszmánok visszaszerezték régi birtokaikat.

A Timur fogságába esett Bajazid halála után örökösödési harc nyomta rá bélyegét az oszmán államra is. Végül 1413-ban I. Mehmed kerekedett felül. II. Murád (1421-44, 1446-51) és II. Mehmed (1444-46, 1451-81) alatt a birodalom visszaszerezte a Dunától délre fekvő európai területek fölötti uralmat, miután 1444. november 10-én Várnánál vereséget mértek a támadó keresztes hadseregre. Az oszmánok előrenyomulásának a Balkánon már csak Albánia volt képes ellenállni Kasztrióta György (Szkander bég) vezetésével. Szkander bég és Hunyadi János szövetségét azonban 1448-ban, a második rigómezei csatában legyőzték a törökök. 1453. április 6-án megkezdődött Konstantinápoly ostroma, s a város május 29-én jutott török kézre; a rá következő években pedig a birodalomhoz csatolták Moreát (a Peloponnészoszt), Trapezuntot, Boszniát, Albániát, a Krím-félszigetet és más egyéb területeket.

Konstantinápoly meghódításával új korszak kezdődött az oszmán történelemben. A hódítás során a szultán megkímélte a várost a nagyobb pusztítástól. Adókönnyítéseket vezetett be, hogy Isztambulba vonzza a kereskedőket és kézműveseket, így sok ezer keresztény, zsidó és muszlim telepedett le a fővárosban. Az oszmán-török uralom alatt a főbb vallási csoportok létrehozhatták autonóm közösségeiket (millet), amelyeken belül a szultán védelmét élvezve megőrizhették saját vallási törvényeiket, hagyományaikat és nyelvüket.

A növekvő Oszmán Birodalom intézményrendszerének kialakulásában éppúgy szerepet játszottak a nomád török hagyományok, mint Bizánc, a balkáni államok és az Abbászida iszlám civilizáció mintái. Az iszlám közigazgatási és pénzügyi struktúra alapvető intézményét, a mukátaa-rendszert a szeldzsuk-török hagyományból örökölték. E rendszer keretében az uralkodó osztály tagjai jogot kaptak a szultáni jövedelmek egy-egy meghatározott töredékének begyűjtésére és arra, hogy e jövedelmet a szultán által kijelölt célokra maga használhassa föl. A mukátaa-birtokoknak három típusa létezett: a timár, az emánet és az iltizám. A timárt hagyományosan hűbérbirtoknak szokás fordítani, de csak felületesen hasonlít az európai feudalizmus ezen intézményére. A timár-birtokos a jövedelem egészét saját használatára tarthatta meg - fizetség vagy zsold helyett -, s cserébe békeidőben igazgatnia kellett a birtokterület ügyeit, háború idején pedig katonai szolgálatra kötelezték. Az emánet esetében a birtokot megkapó személy (emín, „megbízott”) a teljes adóbevételt átadta a kincstárnak, s cserében az államtól állandó fizetést kapott. Az emín egyedüli kötelessége az emánet ügyeinek intézése volt. Az iltizám - a mukátaa leggyakoribb típusa - félúton állt a timár és az emánet között: a birtokos (mültezim) a begyűjtött adóbevételnek csak egy részét tarthatta meg saját használatára, a másik részt át kellett adnia a kincstárnak. A mültezimnek sem volt más feladata a birtok ügyeinek intézésén kívül, de fizetést nem kapott, ezt helyettesítette az adó nála maradó része. Anatólia és az arab tartományok nagy részét iltizám formájában osztották ki a birtokosoknak.©.

Meghatározó szerepe volt a devsirme-rendszernek: a Balkánról keresztény gyermekeket gyűjtöttek össze, és az iszlámra térítették őket, majd egész életükben katonáskodniuk kellett. A rendszert II. Murád alakította ki, hogy letörje a régi oszmán-török arisztokrácia erejét; egyre több hatalmat adott az idegen eredetű - főleg keresztény rabszolgákból és renegátokból álló - réteg kezébe. A birodalmi hadsereg új elitalakulata (lásd janicsár) közvetlenül a szultánnak volt alárendelve, és Murád azzal is erősítette a janicsárok befolyását, hogy az újonnan meghódított területek nagy részét nekik juttatta birtokul. II. Mehmed szilárdította meg azt az elvet, hogy viszonylag kis létszámú uralkodó osztály - a kormányzat és a hadsereg valamennyi tagja - köteles elfogadni a szultán személyes rabszolgájának státusát. Az oszmán elmélet szerint a szultán - úgy is, mint az állam megtestesítője - rendelkezhetett a birodalom minden javával és a kiaknázásukhoz szükséges hatalommal, az uralkodó osztály kötelessége az volt, hogy ezeket a javakat gyarapítsa és megvédje, az alávetetteké, azaz a rájáké (reaya) pedig az, hogy ezeket a javakat létrehozzák, és egy részüket adók formájában az uralkodó osztálynak juttassák.

I. Szelim (Selim) idején (1512-20) az oszmán-török terjeszkedés megint lendületet vett. 1516-17-ben Szelim legyőzte a mamlúkokat, s ezzel egy csapásra megkétszerezte a birodalom területét, bekebelezve Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot és Algériát. Iránt azonban nem tudta véglegesen alávetni hatalmának, bár 1514-ben Csaldiránnál szétverte az iráni Szafavida-dinasztia hadseregét. Fia, I. (Nagy) Szulejmán (Süleyman; ur. 1520-66) idején élte fénykorát a birodalom. Ekkor az európai oszmán terjeszkedés fő hadszíntere Magyarország és a Földközi-tenger térsége, a törökök legfőbb európai szövetségese pedig a Habsburgok nagy ellenlábasa, Franciaország volt. A szultán elhódította a Habsburgoktól Magyarország nagy részét, elfoglalta Tripolit, délkeleti irányban Mezopotámián át egészen a Perzsa-öbölig terjesztette ki a birodalom határait, s az oszmán hadiflottát a Földközi-tenger keleti medencéjének vezető erejévé tette. 1521-ben elfoglalta Nándorfehérvárt (Belgrád), s ezzel megnyílt számára az út Magyarország belseje felé. Mohácsnál 1526-ban döntő győzelmet arattak, majd 1541-ben bevették Budát. Megszállták Magyarország déli és középső részét, Erdélyt pedig vazallus fejedelemséggé tették (lásd török hódoltság; Erdélyi Fejedelemség).

A következő csaknem másfélszáz évben a magyarországi végvárak kulcsszerepet játszottak a török feltartóztatásában, de állandósultak a török-lengyel összecsapások is. A lepantói ütközetben (1571) a keresztény szövetség szétzúzta a török flottát, de a következő évtizedekben a birodalom visszanyerte hegemóniáját a Földközi-tenger keleti medencéje fölött. 1574-ben elfoglalták Tuniszt, 1578-ban a marokkói Fezt, 1669-ben pedig a velenceiektől Krétát. III. Murád (1574-95) elfoglalta a Kaukázust, és elszakította a meggyengült Irántól Azerbajdzsánt. A birodalom ekkoriban ért terjeszkedésének végső határára - a további hódításokat egyebek közt az utánpótlási útvonalak hosszúsága is lehetetlenné tette -, miközben egyre nyilvánvalóbbá lettek a közigazgatás és a társadalom válságtünetei.

A királyi Magyarországgal folytatott tizenöt éves háború (1593-1606) utáni béke ugyan még szentesítette a status quót, de a konfliktusban már megmutatkoztak a törökök gyengülésének jelei. Szulejmán utódai nem bizonyultak tehetséges uralkodónak; egyre nőtt a birtokos réteg hatalma; megtorpant az ipar és kereskedelem fejlődése. A gazdaságot súlyos infláció sújtotta: Európába a felfedezések és hódítások nyomán Amerikából került be az arany és ezüst, s a kelet-nyugati kereskedelem haszna is egyre inkább a Nyugatot gazdagította. A XVII. században bevezetett reformok sem tudták megfékezni a hanyatlást.

Kara Musztafa nagyvezír (Kara Mustafa pasa), aki újra Közép-Európa ellen vonult, és 1683-ban megostromolta Bécset, vereséget szenvedett a III. (Sobieski) János lengyel király vezette felmentő seregtől. A törökellenes Szent Szövetség csapatai 1686-ban elfoglalták Budát, majd 1699-ig Magyarország csaknem teljes területét. A következő évszázadban az Oszmán Birodalom több háborút vívott Oroszország, Ausztria és Velence ellen; végül a törökök Európában visszaszorultak XVI. század eleji határaik mögé, azaz a Dunán túlra, 1812-re pedig elveszítették a Fekete-tengertől északra fekvő birtokaikat is.

A XVIII. században a birodalom közigazgatásilag apró államokra esett szét; a városokban nőtt a nyugtalanság, akadozott az élelmiszer-ellátás, mind gyakoribbá vált az éhínség. Az Európába gazdasági fellendülést hozó technikai újítások közül kevés honosodott meg a birodalomban. A XVIII. század elején az arisztokrácia egyes tagjai ugyan átvettek bizonyos európai szokásokat („tulipánkorszak”), és a század végén III. Szelim szultán (ur. 1789-1807) a kormányzat megreformálásával kísérletezett, ám utódja, IV. Musztafa (ur. 1807-08) visszatért a régi módszerekhez. II. Mahmud (ur. 1808-39) trónra lépésekor kilátástalannak tűnt a török állam helyzete, amely egyszerre állt háborúban Angliával és Oroszországgal. A következő évtizedekben a szultán azonban nyugatosító reformjaival - a hadsereg és a kormányzat újjászervezésével - a területveszteségek ellenére valamelyest megerősítette a birodalom helyzetét. Fiai, I. Abdülmecid (ur. 1839-61) és Abdul-Aziz (Abdülaziz; ur. 1861-76) több liberális reformot vezettek be a modernizálás érdekében: létrehozták az első török közoktatási rendszert, továbbá nyugati mintára átalakították a kereskedelmi, a hajózási és a büntetőjogot. II. Abdülhamid (ur. 1876-1909) 1876-ban elfogadta a legelső alkotmányt, amely iszlám országban valaha megszületett: az így létrehozott kétkamarás parlament alsóháza választással, felsőháza pedig szultáni kinevezéssel állt össze. Az uralkodó és az alattvalók jogait világosan megfogalmazta az alkotmány, a létrejött politikai rendszer azonban nem volt több egyfajta mérsékelt önkényuralomnál. Az 1877 márciusában összeült parlamentet egy éven belül föloszlatták, és 1908-ig nem is hívták össze. 1877. április 24-én Oroszország hadat üzent az Oszmán Birodalomnak, és az orosz-török háborút lezáró San Stefanó-i béke, valamint az azt módosító berlini kongresszuson (lásd ott) elfogadott szerződés (1878) értelmében a birodalomnak fel kellett adnia szinte minden európai területét.

Mindeközben az állam eladósodása miatt tovább nőttek az irdatlan adóterhek. Abdülhamid uralkodásának utolsó éveiben több felkelés is kitört, amelyek közül a legfontosabb az ifjútörökök (lásd ott) forradalma volt 1908-ban. Az ifjútörökök alkotmányos kormányt alakítottak ugyan, de nem tudtak eredményesen kormányozni; a belpolitika pozitív változásai nem ellensúlyozhatták a külpolitikai döntések katasztrofális következményeit. Az 1912-13-as balkáni háborúk nyomán az Oszmán Birodalom lényegében kiszorult Európából.

Az I. világháborúban a központi hatalmak oldalán elszenvedett vereséget követő sčvres-i békeszerződés megpecsételte az Oszmán Birodalom felbomlását, a lausanne-i békeszerződés (lásd ott) pedig elismerte Törökország tényleges határait. Felszámolták a szultánságot (1922), és kikiáltották a Török Köztársaságot (1923). Az állam első elnöke, Kemal Atatürk, aki az új fővárosból, Ankarából irányította az országot, radikális politikai, gazdasági és társadalmi reformokat hajtott végre; visszaszorította az iszlám vezető szerepét; a török nyelv jelölésére bevezette a latin betűs írást az arab helyett; a gazdaságot állami ellenőrzés alá vonta. Atatürk 1938-ban bekövetkezett halála után fokozatosan alakult ki Törökországban a többpártrendszer és a parlamenti demokrácia, olykor a katonai uralom rövid periódusaival.

Celler Tibor: Az Oszmán-dinasztia

Koreai Kulturális Est a MOM Kulturális Központban

.

A Koreai Kulturális Központ szervezésében 2014. október 31-én 19 órakor a Koreai Köztársaság és a Nemzetközi Visegrádi Alap között megrendezésre került konferencia alkalmából Magyarországon fellép a Pocheon Folk Art Company a MOM Kulturális Központban.


Az előadás egyszerre ünnepli Magyarország európai uniós tagságának 10. évfordulóját, Magyarország NATO tagságának 15. évfordulóját, a Visegrádi Négyek országaiban bekövetkezett politikai átalakulás 25. évfordulóját és a Koreai Köztársaság és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatfelvételének 25. évfordulóját.
A programon való részvétel ingyenes, azonban előzetes regisztrációt igényel, amelyet a koreaikultura@koreaikultura.hu email címen tehetnek meg az érdeklődők.

A Pocheon Város Népművészeti Együttest (Pocheon Folk Art Company) 2013-ban a régió tradicionális néptáncainak és népzenéjének reprezentálása céljából hozták létre. A társulat nevéhez már több előadás bemutatása is fűződik, így az Ezer Fény, a Muak (tánc és zene), vagy a Hét barát egy Hölgy szobájában. Darabjaik minden korosztály tetszését elnyerik, férfiak és nők egyaránt kedvelik és mivel kisebb városokban is turnéznak, mindenki számára elérhetővé teszik műsoraikat.
Az együttes 2012-ben megnyert egy, a Külügyminisztérium által indítványozott művészeti versenyt, mely külön előadást mutatott be a Korea és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok 20. évfordulójára, valamint képviselte Koreát a Kambodzsában rendezett Ázsiai megállapodást ünneplő rendezvényen.
2013-ban megjelent az együttes a Flower Expon részt vett a Pocheon város és a kínai Goyang város csereprogramban, mely a két város 600 éves történelmét ünnepelte, valamint fellépet Hangzhou-ban.
2014-ben a formáció külföldön való bemutatására kerül sor, így színpadra lépnek Oroszországban, Hong Kong-ban, Kínában, Spanyolországban, Magyarországon, hogy bemutassák a koreai kulturát szerte a világon.

A Program:

Taepyeongseongdae (Udvari tánc)
A Taepyeongseongdae egy udvari tánc, melyben az előadók színes ruhát viselnek és egy Hansam nevű fehér kendőt lengetnek. A táncon keresztül az uralkodónak hatalmat, az országnak békét és gazdagságot kívánnak.

Hallyangmu (Szelleműző tánc)
Ez a tánc egy előkelő tanult ember szellemét mutatja be, ahogy visszatekint múltjára és rádöbben milyen törékeny az emberi élet. A Hallyangmu egyik legismertebb változatát, az úgynevezett Jinju Hallyangmu-t, ma már Korea Gyeongsangnam vidékének szellemi kulturális örökségeként tartják számon.

Buchaechum (Legyező tánc)
Ez a műsorszám a Mudangchum nevű szelleműző táncból meríti szépségét. Az előadók Hanbok-ot (hagyományos koreai ruhát), illetve Dangui-t (hagyományos mellényt) viselnek és virágokkal valamint tollakkal díszített legyezőt tartanak kezükben, mellyel elegáns kézmozdulatok kíséretében különböző alakzatokat formálnak.

Sanjo ensemble (Három hagyományos hangszer)
A Sanjo ensemble három fő hangszere a geomungo (húros hangszer), a daegeum (bambusz fuvola) és az ajaeng (vonós hangszer). A szóló részekkel a nézők felfedezhetik minden egyes hangszer egyedi hangzását, majd élvezhetik az összhangot, amikor a zenészek együtt játszanak.

Puzzling (Maszkos tánc)
A Puzzling egy hagyományos koreai maszkos táncból származik. A táncosok elöl férfi, hátul pedig női ruhát viselnek és humorosan fejezik ki a koreai hagyományos táncművészetet.

Ezer év köszöntője (Többféle hagyományos hangszer)
Ez a zene ezer évig tartó életet kíván a nézőknek. A Joseon dinasztia idejében nagy sikernek örvendett műfaj három részből áll: gyemyeon dodeuri, yangcheong dodeuri, oozo dodeuri.

Janggochum (Dob és tánc)
A művészek a nyakukba akasztott Janggo nevű dobon különböző ritmusokkal kísérik a hangzáshoz illő táncokat. Bár eredetileg ezt a fajta zenét csak egy-két fős formációkban játszották, ma már jobban elterjedt a nagy létszámú, látványos verziója.

Sarangga (Ének és tánc)
Ez az elegáns ritmusú tánc a Pansori nevű lírai éneket kíséri a Chunhyangjeon című, Korea egyik leghíresebb szerelmi történetben, amely Idoryeong and Chunhyang szerelmét mutatja be.

Arirang Dalok (Korea megyéinek különböző énekei)
Az Arirang dalok Korea megyéinek jellemző népi énekei (Szöul, Gyeonggi, Kyongsang, Kangwon, Jeolla stb), melyeket különböző fúvós és vonós hangszerek kísérik. Az Arirangnak több változatát is megkülönböztetjük az ének szövegének és dallamainak különbözősége alapaján: arirang, heaju arirang, milyang arirang, kangwondo arirang és jindo arirang. 

Jaenggangchum ( Legyező tánc)
Ez a Kim Hae-Chun által feldolgozott műsorszám Choi Seung-Hui (Kim Hae-Chun mestere) szelleműző táncából meríti stílusát, kibővítve modern elemekkel a mai fiatalabb generációk ízlésének megfelelően. A táncosok vas karkötői, valamint legyezői kellemes ritmussal kísérik ezt az észak-koreai származású zenét.

Ensemble (Európai zenék hagyományos koreai hangszeren)
Ebben a zenei összeállításban a Pocheon Város Népművészeti Együttes a visegrádi négyek országainak egy-egy dalát játsza el, üde stílusban, koreai hangszereken: geomungo, daegeum, haegeum, ajaeng.

A harcosok lelke +Cheongeomjiae (férfias tánc)
A harcosok lelke egy férfias tánc, míg a Chengeomjiae egy erősen leszabályozott mozdulat sorozat, mely az égieket és földieket ábrázolja. A performansz során a művészek színes kosztümökbe bújva, különböző tánctechnikákat ötvöznek a színpadon. Az előadás fénypontjaként egy piros rhododendron jelenik meg.

2014. október 31. 19 óra
Koreai Kulturális Est - Pocheon Folk Art Company
MOM Kulturális Központ
1124 Budapest, Csörsz u. 18.

www.koreaikultura.hu

Lantai József - EuroAstra

Déri Miksa - az elektrotechnika magyar úttörője

160 évvel ezelőtt született Déri Miksa mérnök, feltaláló, erőmű építő.

Déri Miksa

(1854 - 1938)

 Déri Miksa 1854. október 27-én született a délvidéki, - egykori Bács-Bodrog megye- déli részén fekvő Bács községben. Gazdag kereskedőcsalád sarja. Műszaki tanulmányait a budapesti József Műegyetem mérnöki szakosztályán kezdte el, és 1877-ben szerzett vízépítő-mérnöki oklevelet a Bécsi Műegyetemen.  1878-1882 között a közlekedési minisztérium folyamszabályzási hivatalában kezdte munkáját. A Duna és a Tisza szabályozásának tervezésével foglalkozott. Ő maga mai szakmegjelöléssel építőmérnök volt, de rabul ejtette az elektrotechnika csodája. Munkájával párhuzamosan elektrotechnikai tanulmányokat is folytatott. 1882-ben a Ganz-gyár mérnöke, később pedig igazgatója lett, ahol ebben az időben rendkívül tehetséges szakemberek dolgoztak együtt.
Az 1880-as években előtérbe került az energiaelosztás, ahogyan akkor nevezték, a fény elosztásának problémája. Egy-egy áramfejlesztővel meg tudták oldani egy színház, pályaudvar vagy szálloda áramellátását, de ekkor már az volt a cél, hogy egy erőművel nagyobb városrész, távolabb eső területek világítását is lehetővé tegyék. Ismert volt, hogy - adott vezeték-keresztmetszet esetén - a feszültség növelésével négyzetesen nő a kívánt teljesítménnyel elérhető távolság, de az egyenáram feszültsége egyszerű eszközökkel nem volt alakítható. Ezért új utat kellett keresni. A Ganz-gyár mérnökei a váltóáram használatát tartották célravezetőnek Edisonnal és munkatársaival szemben. Zipernowskyval közösen, 1882-ben kidolgoztak egy 1350 V-os, 70 Hz-es öngerjesztésű váltakozó áramú generátort, amelyet 1883-ban kezdtek gyártani. Déri Miksa dolgozott Mechwart Andrással is, akivel közösen alkották meg azt a gépet, ami a budapesti Keleti Pályaudvar világítását szolgálta. 1883-tól Bécsben dolgozott a Ganz-gyár villamos osztályának ausztriai képviselőjeként, de a kutatói munkát ekkor sem hagyta abba.  Zipernowsky irányításával 1884-ben elkezdte egy párhuzamos kapcsolású villamosenergia-elosztórendszer  kísérleteit.
A váltakozó áramú generátor sok problémát megoldott, de feszültsége a technikai lehetőségek miatt nem lehetett nagyobb néhányszor tíz kilovoltnál. A nagy távolságra való energiajuttatás, elosztás problémáját ezek a gépek sem tudták jó hatásfokkal közvetlenül megoldani. Egyértelmű volt az is, hogy a fokozott érintésveszély miatt a háztartásokban több ezer volt feszültségű energiaforrást sem lehetett alkalmazni. Új eszközre volt szükség. Ezért a váltóárammal együtt elkezdtek a vasmagos tekerccsel is foglakozni.

Az első transzformátorok (Déri-Bláthy-Zipernovski, Budapest 1885.)

Bláthy ötletére 1885-ben Bláthy Ottóval és Zipernowsky Károllyal megalkották a zárt vasmagú transzformátort, amelynek megalkotásában Déri a kísérleti munka oroszlánrészét végezte. Szabadalmukat - mely külön mag- és köpenytranszformátort is ismeret - Zipernowsky-Déri-Bláthy transzformátor, de még inkább ZBD transzformátor néven ismerte meg a világ. A megvalósított példány 100 V fölötti, változtatható áttételű toroid transzformátor volt, melyet bemutattak a műegyetemen, sőt az 1896-os párizsi világkiállítást is beleérve a világot körbejárta.
Az akkori mérések 98%-os, rendkívül jónak számító hatásfokot állapítottak meg. Megszületett tehát az eszköz, aminek segítségével megoldották a villamos áram nagy távolságra történő gazdaságos, jó hatásfokú szállítását és elosztását.  Az áramellátás sikeres gyakorlati alkalmazásának oly látványos eredményei voltak, mint Bécs kivilágítása, vagy a pesti Nemzeti Színház ellátása villamos fényforrásokkal.
A világszerte ismertté vált közös találmány után Déri Miksa új feladatokon dolgozott. Ilyen volt az örvényáramú (eredeti nevén: Foucaultáramú) fékkel kiegészített fékszerkezete, melyet akkor vasúti kocsikhoz fejlesztettek ki. A találmány jelentőségét mi sem méltatja jobban, hogy még ma is szép számmal találkozni korszerű megoldásokkal, ahol fékekben, tengelykapcsolókban az örvényáramú erőhatás adta lehetőséget használják ki. A fékszerkezet szabadalmát 1897-ben jelentette be.
1889-től az akkor alapított bécsi Internationale Électricitäts Gesellschaft vezető igazgatója lett, és még ebben az évben megszervezte és berendezte a bécsi villamos-erőművet. Az Internationale Électricitäts Gesellschaftnak, (IEG) - az első vállalkozásnak Európában, amely kizárólag villamos erőművek létesítésének pénzügyi szolgáltatása céljából létesült - 1896-ig volt az igazgatója. 1898-1902 között kompenzált egyenáramú gépén dolgozott. Az 1903-1904. években hozta létre azt a kétkefe-rendszerű egyfázisú repulziós motort, amelyet Déri-motor néven ismert meg a világ. A Déri-féle repulziós motor nagy hiányt töltött be. A felvonókat ugyanis a használatban lévő egyetlen motortípussal sem tudták biztonságosan üzemeltetni. Az első motortípust az osztrák Union E. G. és a német Helios A. G. gyártotta, míg a Déri-motor gyártási jogát a svájci Brown-Boveri Co. (BBC) vásárolta meg, de a német Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft (AEG) is alkalmazta az egyfázisú vasutaknál. Keferendszerű motorját sorozatban gyártották és az egész világon használták. 1898 és 1902 között fejlesztette ki a róla elnevezett kompenzált egyenáramú gépet. Ennek lemezelt állórészében, hornyokban helyezkedett el az elosztott kompenzáló tekercselés, amellyel akkor a legtökéletesebb kompenzációt lehetett elérni. A rendszert sok helyen alkalmazták nagy teljesítményű reverzáló hengersor-hajtásokhoz.
Déri Miksa 1938. március 5-én hunyt el 84 éves korában Meranóban, ahol visszavonultan élt a munkával eltöltött, sikerekben kivételesen gazdag, alkotó évek fáradalmai után.

 Forrás: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (http://www.sztnh.gov.hu/)

Kazinczy Ferenc emléke

255 évvel ezelőtt megszületett Kazinczy Ferenc író, a magyar nyelvújítás vezéralakja.

 Joseph Kreutzinger festménye (1808)

Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 22.), író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.

Schöpflin Aladár: Kazinczy emléke

«Végre fellépénk a Belvedereben minden magyarázó nélkül. Bátyám, kinél a természet nem fösvényen pótolá ki s minden nemben, a mit a tanulás nem adott, vezeté társait s a márvány szálából balra tért által, az Alföld Iskolája felé. Tudta, hol áll Hoogstraten zsidója, s nem álla meg, a míg hozzá nem jutott. De rám mingyárt az első szoba faláról egy dagadt szemhéjú fej tekinte alá s én ettől el nem tudék mozdúlni. Bátyám elijede, nem látván a zsidó csodálgatóji közt, s értem jöve, feddett, hogy elmaradtam, hogy gondokba ejtettem. Most a Denner öregéhez vivének; már számlálgaták annak szakálszálait, már csudálgaták a harmatcseppeket a Van Huysum virágain, s ismét nem valék a csoportban. Úgy hitték, gyermeki nyugtalanságból a Rubens Ferencze és Ignácza felé mentem el, de én másodszor és harmadszor is a dagadt szemhéjú fej előtt állék s alig hallám elragadtatásomban, hogy nevemen szólítának. Bátyám pirúla értem, tompábbnak talála, mint reménylé. De midőn önszeretetem elszédít, hogy kevélykedve emlékezem, mint érzém többnek a Van Dyck festését, minekelőtte megtudtam, hogy volt a világon valaki, akit Van Dycknak hívtak, mint a bátyám által csodálgatott Hoogstratent, Van Huysumot, Dennert, Handekvetert, Steinwicket, kevélységem ellohad, arra is emlékezvén, hogy a dagadt szemhéjú fej nekem akkor még becsben vala, mint a Correggio Jója, és mint mind az, a mit az Olasz-iskola szobájiban láték.»

Ezek a sorok, melyekkel a Pályám emlékezete elmondja Kazinczy 17 éves korában tett bécsi útjának legnagyobb élményét, nevezetes eseményt jelentenek a magyar szellem történetében. Az első előttünk ismert eset ez, hogy magyar emberben tudatossá lett a művészi szépség ösztöne. Míg útitársai csak a technikai bravúr kuriózitását keresték a képtárban s elálmélkodtak a zsidó képén, aki fejét kiüti az ablakon, egy öregen, akinek szemöldökében és szakállában kiismerhetni minden szálat, - azalatt a fiatal Kazinczy mindenről megfeledkezve ámult el egy nagy festő képe előtt, amelyről nem is tudta, hogy ki festette, de felismerte benne a genie csodáját. Ez a felismerés és gyönyörködés független volt az ábrázolt anyagtól, a művész prestigeétől, a technika ravaszságaitól és a kuriózitástól, nem jött előzetesen megszerzett műveltségből s ezért tisztán mutatja lelki képét egy fiatalembernek, aki - fajából elsőnek - esztétikai világszemléletre született. A jelenetből, melyet öregedő korában feljegyzett, le lehet vezetni pályájának egész értelmét.

Kazinczy született esztéta volt és minden törekvése arra irányult, hogy az esztétikai szépséget meghonosítsa Magyarországon. Egész élete egy esztétikai programm megvalósításáért folyó küzdelem. A magyar gondolkodás reformátora akart lenni, belevinni egy addig hiányzó elemet, a szépség kultuszát. Ebben első volt, akik előtte jártak, magyar írók, azoknak csak mintaképeik voltak és iskolai szabályaik, de nem volt programmjuk, az egy Kármánt kivéve, aki azonban sokkal hamarabb meghalt, semhogy programmját kifejthette és megvalósíthatta volna. Rendszeresen a maga programmját Kazinczy sem fejtette ki, de benne van az irodalomról való nyilatkozataiban, egyes irodalmi művekről való ítéleteiben és írói gyakorlatában. Bízvást el lehet mondani, hogy benne jutott először teljes öntudatra a magyar irodalmi gondolat. Ő volt az első magyar esztétikus és alighanem máig is a legnagyobb. Élt benne egy szépség-ideál, amely mértéke volt számára minden irodalmi alkotásnak. Amit pályája során csinált, az mind ennek az ideáljának következése és járuléka volt.

Nála jelenik meg először a magyar irodalomra vonatkoztatva öntudatosan a stílus fogalma. Külföldi példák és olvasmányok során jött rá, de rájött olyasvalamire, amire az előtte járt magyar írók egyike se jött rá. Ezek vagy külföldi mintákat másoltak, vagy egyforma stílusban írtak mindent, ő ráeszmélt arra, hogy minden műfaj, sőt minden mondanivaló más stílust kiván, hogy az írónak modulálni kell a hangját aszerint, amit ír. Ez ma magától értetődő abécéje minden írásnak, Kazinczynál korszakalkotó felfedezés volt, amelynek érvényét ki kell küzdenie. Kortársai közül Csokonai érezte ez, de a Csokonainál népszerűbb és nagyobb költő számba vett Kisfaludy Sándor nem érezte. Az ő Himfyje és Regéi eleitől fogva egy és ugyanazon a hangon vannak írva, minden modulálás nélkül s a Himfy nyelve azonos a Regék nyelvével. Kazinczynak a stílus fogalmán át természetszerűleg el kellett jutni a műfaj-fogalomhoz, minden irodalom-elmélet másik alapkövéhez. Ezzel meg volt vetve az irodalmi gondolkodás alapja, - meg volt adva a tudatos művészi alkotás eszmei lehetősége.

Kazinczy azonban nem elmélet-csináló volt, hanem a gyakorlat embere. Nem a tudós típusból való, hanem a publicista típusból való. Nem érte be az elmélettel, hanem átvitte a gyakorlatba. A maga különböző stílusokban és műfajokban való próbálkozásai, roppant terjedelmű fordítói munkája közben hamar rájött, hogy a magyar nyelv, amely rendelkezésére állott, nem elég hajlékony és modulálni-tudó a számtalan stílus-lehetőséghez képest. Ebből a felismerésből lett az úgynevezett nyelvújítás, amelyet esztétikai szükség kényszerített ki, tehát csak másodsorban volt nyelvújítás, elsősorban stílus-újítás volt, a magyar nyelv esztétikájának történelmi ténye. Hogy helyes volt-e, volt-e benne s mennyi túlzás, az mellékes. Szükséges volt, az írói művészet fejlődésének alapfeltétele. Lehet, hogy operáció volt a nyelven, de meg kellett csinálni. Kazinczy megcsinálta, abból a meggyőződéséből kiindulva, hogy az író nem szolgája, hanem ura a nyelvnek, ahogy a kovács ura a kalapácsának, a hegedűs a hegedűjének. Ezzel szemben minden ortológia, amely az írót a nyelv merev és sokszor mondvacsinált szabályaihoz akarja szegezni, irodalomellenes, ahogy azt már Gyulai is megállapította Szarvas Gáborékkal szemben. Ezt a tételt a modern nyelvtudomány sem tagadja többé, mikor az úgynevezett nyelvhelyesség kérdését a stilisztika hatáskörébe utalja s ezzel elégtételt ad a még nemrég sokat ócsárolt Kazinczynak.

Mindezekkel a tényekkel Kazinczy a magyar irodalmat a világirodalom tagjává tette. Nem emlékszem, kimondta-e valaha a világirodalom szót, amely akkor még nem volt olyan közkeletű, mint ma, de a világirodalom gondolata megvolt az agyában. A világirodalom nagy mestereire függesztette tanításával, fordításával a magyar irodalom tekintetét s ő tűzte ki a célt, amely örök időkre célja minden magyar írói törekvésnek: elérni a szépség lehető teljességét s ezzel résztvenni a népek nagy alkotó munkájában.

A belvederei jelenet világosan mutatja, milyen milieuből kellett neki kiemelkedni és milyen irányba vitte az ösztöne. Harcai, sérelmei, mellőztetései abból a szinvonal-különbségből származtak, mely környezete és törekvései köré meredt. Eredménye: a magyar irodalom gyors fölfelé ivelése azon az alapon, amelyet ő rakott le. A halála óta elmúlt száz év ennek az eredménynek a tükre és mértéke.

Forrás: Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 17. szám · / · Figyelő, Wikipédia

Zenés játék Popper Péterről a Spinoza Színházban

Popper Péter (1933-2010) pszichológus

Popper Péter (1933-2010) pszichológus, klinikai gyermekpszichiáter, pszichoterapeuta, 1984-től egyetemi tanár volt. Magyarország legnépszerűbb pszichológusaként könyveivel, előadásaival, cikkekkel, rádió- és tévéadásokkal segítette az embereket mindennapi gondjaikon felülemelkedni. Számtalan könyvét idegen nyelvekre is lefordították. 2008-ban a XII. kerület díszpolgárává választotta.

A Spinoza Színházban Popper Péter mintegy 100 előadást tartott, most pedig 80. születésnapjára készülve született meg ez a darab. Előzménye, hogy Sándor Anna, a Spinoza Színház igazgatója és tulajdonosa pályázatot hirdetett Szorongásaink legyőzése címmel a boldogságkeresés módozataira. Rengeteg pályamű érkezett, amelyeknek fődíja Csernus Anna festőművész Popper-portréja, amit a nyertes egy évig, a következő Popper-pályázat eredményhirdetéséig magánál tarthat. Ezúttal Valachi Anna lett a nyertes. A beérkezett írásokból Mészöly Gábor és Sándor Anna állította össze a prózai részeken kívül a zenés játékot Henrik Nieland zenéjével és Bradányi Iván dalszövegeivel. A zongorakíséretet és az énekesek betanítását Neumark Zoltán végezte. A darab producereként pedig ismét Sándor Annát említhetjük.

A humoros hangvételű játékban a boldogságát kereső párt Bucsi Annamária (szoprán) és Merán Bálint (bariton), a professzort pedig Hábetler András (bariton) alakítja, aki az összefutó vagy széttartó párt helyre teszi, gyakran szembesíti a félelmeikkel.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     
A gond már a Paradicsomban kezdődik, amikor az ifjú pár összekerül, még boldog lehetne, ám ebben a másiktól való félelem megakadályozza őket. Ragyogó rendezői ötlet a professzor narancsszínű sálja, ami a fiút és a lány vagy összeköti, vagy éppen szétválasztja. Két fiatal lény egymáshoz való sodródásában eleinte paradicsomi állapotban érzik magukat, aminek sokféle dolog vethet véget. Ezt járja körbe a professzorral együtt a néző, miközben kineveti vagy elsírja a saját baját is.

A szorongásainkkal tesszük magunkat boldogtalanná - ha nem beszéljük ki. Az ifjú pár a professzor elé tárja a bajait különféle helyzetekben. Néha unatkoznak egymás mellett, olykor veszekszenek, az identitásukat keresik, az interneten ismerkednek, egészség-mániával gyógyítják a lelki sebeiket, átélik az elhidegülés csöndes folyamatát. Problémaként merülhet fel közöttük az egyéni függetlenség megőrzése, az egyoldalú kötődés, valamint a homoszexualitás kérdése is. A professzor mindig a segítségükre siet, ám megtalálja-e a helyes választ a gondjaikra? Ez foglalkoztat mindnyájunkat, akár akarjuk, akár nem. Nézzük meg a darabot, hogy könnyebb szívvel ismerjük meg önmagunkat is!
   A következő Poppera előadást november 18-án 19 órakor tartják.

A rendkívül sokoldalú Spinoza Színház elsősorban kamaradarabok előadására alkalmas. Ez a háromszemélyes opera éppen megfelelő helyszín a Popperához. Amíg az előadásokra várakozunk, a ház Lámpás nevű meghitt éttermében aktuális fotó- vagy plakátkiállításokat tekinthetünk meg.


Dobi Ildikó - EuroAstra

1896. október 25 - Az Iparművészeti Múzeum átadása

118 évvel ezelőtt Ferenc József felavatta a budapesti Iparművészeti Múzeumot

Iparművészeti Múzeum
(fotó: Gottl Egon)

 

Az Iparművészeti Múzeum alapítását Rómer Flóris kezdeményezte 1864-ben a hasonló jellegű londoni illetve bécsi intézmények példájára. A gyűjtemény megalapozása már 1872-ben megkezdődött, amikor az országgyűlés 50 000 forintot szavazott meg iparművészeti tárgyak vásárlására. 1880-ban megnyílt az Iparművészeti Iskola, de mivel ennek sem volt állandó helye, a két intézmény együttes elhelyezésére alkalmas épület tervezésére1891. május 15-i határidővel pályázatot írtak ki. A bíráló bizottság tagjai között olyan szaktekintélyek voltak, mint Ráth György, Stróbl Alajos, Ybl Miklós, Petz Samu és Steindl Imre. A 12 pályázat közül az első díjat a Lechner Ödön – Pártos Gyula tervezőpáros kapta. Azonban ez a terv sem felelt meg minden szempontból a kivitelezésre bocsátáshoz; költségcsökkentésre és a millenniumi ünnepségek végéig való megvalósíthatóság miatt bizonyos egyszerűsítésekre volt szükség. Lechner a hatalmas, szabálytalan telektömböt a lehető legjobb térkihasználással és a szimmetriát nélkülözni kénytelenül is rendkívül harmonikusan építette be. Az épületelemeket illetően az angol gótika, a korai reneszánsz és legfőképpen a mór stílus elemeit használta fel, a külső dekorációnál pedig jellemzően magyar megoldásra törekedett a Zsolnay kerámiák alkalmazásával, amelyek magyar találmány: a pirogránit felhasználásával készültek. A belső kialakítás különlegessége a kétszintes, üvegtetős kiállítási csarnokot összefogó, ornamentális dísszé formált acél tartószerkezet. Lechner az épület minden részén a rendelkezésre álló legkorszerűbb szerkezeti elemeket alkalmazta. Viszont ő is elismerte, hogy az átfogó stílusjegyek összhatásukban „túlságosan indus” hatást keltenek.

Lechner Ödön: Az Iparművészeti Múzeum bejárata

 
A zárókő letételi ceremóniára 1896. október 25-én került sor, I. Ferenc József jelenlétében. A múzeum ünnepélyes megnyitója 1897. november 20-án volt.


Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Lechner Ödön; Válogatta és szerkesztette Gerle János, Holnap Kiadó, 2003