Csoóri Sándor Menekülés a magányból

Csoóri Sándor költő, esszéíró, prózaíró… Magyar költő, esszéíró, prózaíró. Született: 1930. február 3-án, Zámolyon.


  Házakat emelt körém a sötétség –
  s a házakban nem lakik senki.


  Fákat ültet körém a képzelődés –
  s a fáknak nem támaszkodik senki.


  Gyerekkoromból egy fekete kutya
  szaglászgat erre, habos a szája széle,


  fölnéz az égre
  s üres az ég, akár egy kinyalt kutyatányér.
 


  Nevetnem kell ezen a buta magányon,
  mint egy kitalált állatfajon,


  nem ezért születtem én a világra,
  nevetnem kell hát magamon.


  Egyetlen titkom van csak: szeretek élni!
  Nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet.


  A képzelt fák közé tévedjen be a Nap
  éles fejszével és sikoltó körfűrésszel.



  Szükségem van az ifjúságra,
  mint útlevélre az utazónak;


  szükségem van a kezetekre,
  hogy minden magányt leromboljak;


  a szátokra, hogy a megromlott
  igazságokat porba köpjem –


  elvész a föld, ha nem élhetek
  boldogítóan s vakmerően.



  Utak röppennek el szemem előtt,
  mint éjjel fénycsóvás bogárkák –


  El kell indulni minden útra,
  az embert minden úton várják.


  Nincs halálos érv a maradásra,
  csak a találkozásra s a kalandra –
 

  Jegenyék, zöld, zöld szökőkútjaim,
  záporozzatok tavaszt a magasba!