A 18. századot joggal nevezték a „pedagógia századának”

A felvilágosodás a 18. század európai filozófiája és eszmeáramlata. Több forradalmat készített elő a világon, valamint hozzájárult a kapitalizmus megszilárdulásához és a szocializmus megszületéséhez. A kor meghatározó és nagyhatású történelmi eseménye a nagy francia forradalom. A művészetekben a kor uralkodó stílusa a neoklasszicizmus, szentimentalizmus, és a rokokó. Jellemző rá a liberalizmus, a szabadgondolkodás, amely az emberi értelem teljes autonómiáját, függetlenségét hirdeti. Tagadják a vallási dogmákat, a keresztény hitből csak az emberi ésszel felfoghatókat fogadják el. A felvilágosodás jellemző felfogása a deizmus is.

Követelik az alapvető polgári jogokat, mint a törvény előtti egyenlőség, a szólás -, gondolat-, sajtószabadság, a szabad tulajdonbirtoklás. Úgy tartják, hogy minden fajta társadalmi rendszer emberek megállapodásának eredménye, éppen ezért megváltoztatható. A felvilágosodásra jellemző gondolkodás rendkívül optimista. A világot megismerhetőnek tartja. A természetben vannak elrejtve a társadalom és a gondolkodás törvényei. A tudás megszerzésében a megfigyelés, tapasztalat és a gondolkodás játsza a fő szerepet. A világ a megvalósítható lehetőségek világa.
A felvilágosodás jellemző és fenséges erkölcsi nézeteit jól kifejezi a Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! hármas jelszava. A kor erkölcse tiszteli a munkát, tekintettel van az egyén és közösség érdekeire egyaránt. Meggyőződésük, hogy az egyén kívánt erkölcse, jelleme neveléssel alakítható ki.
A 18. századot joggal nevezték a „pedagógia századának” is. Franciaországban szinte nem is volt olyan filozófus, aki ne foglalkozott volna pedagógiai kérdésekkel.
Emil, avagy a nevelésről a francia felvilágosodás nagy gondolkodójának, Rousseaunak a nevelésről szóló gondolatait foglalja össze. Neveléselméletének alapja az, hogy az ember, mint a természet része, eredendően jó, csak a társadalom rontja meg. Ez szemben áll azzal a keresztény felfogással, mely szerint az ember az eredendő bűnben születik.
Rousseau a gyermekorról alkotott ezen felfogásával kopernikuszi fordulatot hozott a pedagógiában. „Minden jó, midőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei között.” - írja az Emil, avagy a nevelésről című művében. Emil boldog, mert nevelője hagyja hogy gyerek legyen. „A természet azt akarja, hogy a gyermek gyermek legyen, mielőtt felnőtt lenne.” Csak így válhat boldog, szabad, erényes felnőtté.
Fordulat következett be abban is, hogy míg eddig az elsajátítandó műveltséghez „igazították” a gyereket, most a gyerekhez „szabták” az elsajátítandó műveltséget. Ehhez azonban alaposan meg kell ismerni a gyermek természetét és jellemzőit. Rousseau az érzelmeken keresztül akar hatni a gyerekre: „A szellem hangja a szíven keresztül szóljon, mert csak így talál meghallgatásra. A hideg érvek meghatározhatják véleményeinket, de cselekedeteinket nem; elérhetik, hogy higgyünk, de azt nem, hogy cselekedjünk.” A tanító feladata, hogy a társadalomtól távol, a természet közelségében olyan környezetet, élethelyzeteket teremtsen, amelyben a növendék tapasztalatokat szerezhet, s ennek nyomán kialakíthatja erkölcsi értékeit.
A nevelés tartalmát az életkori szakaszokhoz igazította Rousseau. Ezek az életkori szakaszok azonban nem mechanikus felosztás eredményei.

• Az első szakasz: a születéstől a beszédig (körülbelül kétéves korig) tart, ez a testi nevelés.
• A második szakasz: kétéves kortól tizenkét éves korig tart, ez az érzékszervek nevelése.
• A harmadik szakasz: tizenkét éves kortól tizenöt éves korig tart, az értelmi nevelés kora ez.
• A negyedik szakasz az erkölcsi nevelés időszaka: tizenöt esztendős kortól a házasságkötésig tart.
• Rousseau ötödszörre Sophie neveléséről, azaz a nőnevelésről szól.

„Az 'Emil' hatása rendkívüli: elementáris erővel befolyásolta a rá következő évszázadok pedagógiai gondolkodását és a nevelés gyakorlatát. A huszadik század reformmozgalmai nem érthetőek meg gondolatvilágának ismerete nélkül. Századunk reformpedagógiai mozgalmának képviselői közül szinte valamennyien kötődnek Rousseau pedagógiai elképzeléseihez.”

Forrás: etkf.hu ( Eszterházy Károly Főiskola) weboldala