Keleti gondolatok

  Buddha: Tanítás a boldogságról

- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték: – Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!

 Tendzin Gjaco (a dalai láma) gondolatai

Lustaság és létforgatag

Mi a törekvés? Az értelmes tevékenységből származó örömteli késztetés. Ahhoz, hogy a világon mindent ami jó, ezzel az örömmel tegyünk, el kell hárítani az útjából minden akadályt, elsősorban a lustaságot. Mert aki lusta, az inkább a semmittevésben, az alvásban leli örömét és nem törődik a létforgataggal, mint a szenvedések lakóhelyével.

(…)

Az állatok egymás viselkedéséből általában jól tudják, hogy mit él át a másik, mire készül. Az emberi lény ennél sokkal bonyolultabb. Egy bizonyos határig követhető, ám gyakran megtévesztő a viselkedése. Van, aki kezdetben igen jó színben tűnik fel, aztán kiderül róla, hogy utálatos. De megtörténik az is, hogy valaki eleinte szörnyű ellenszenves, később viszont jószívűnek, megbízhatónak bizonyul.

A változásról

Általános jelenség, hogy azok az emberek, akik kis falukban, vagy valahol a nagyvárosoktól távol élnek, vonzóbb, mozgalmasabb életre vágynak egy nagyobb városban, vagy nagyobb országban. Azok pedig akik nagyvárosokban élnek, gyakran szeretnének csendes, vidéki helyen lakni. A vágyak különbözőek, s lényegük a változás. A szenvedés a vágyak változásából ered. A szenvedés valójában: változások szenvedése.

Magunkba szállni

Tapasztalható, hogy hajlamosak vagyunk magunkat önelégülten szemlélni. Általában elnézőnek, engedékenynek látjuk magunkat, és amikor valamilyen kellemetlenség ér bennünket, mindig készek vagyunk érte másokat, a sorsot, a rossz szellemeket, vagy éppen Istent okolni. Érdemes olykor magunkba szállni, ahogy Buddha ajánlja. Attól egy kicsit megrémül az ember.

Megelégedettség, boldogság

Ha az ember egyszerűen él, akkor elégednek kell lennie. Az egyszerűség rendkívül fontos a boldogsághoz. Létfontosságú, hogy teljesüljön néhány vágyunk, és hogy elégedettek legyünk azzal, amink van.
Legyen éppen elég élelmünk legyen ruhánk, legyen tető a fejünk fölött, amely megvéd az elemektől. Végül igen nagy boldogság származik abból is, hogy az egyszerűségből adódóan elkerüljük a szellemi konfúziót és elmélyülhetünk segítőkészségünk kimüvelésében.

Forrás: Gondolkodom.hu