Oravecz Imre: Kaliforniai fürj (Könyv)

Meglepően aktuális Oravecz Imre új regényének témája. A huszadik század fordulóján Amerikába emigráló magyarok és más közép-európai népek sorstörténete napjainkban, a huszonegyedik század elején mintha megismétlődni látszana.

Magyarország ma lassan ugyanolyan élhetetlen hely lesz, mint volt száz évvel ezelőtt és egyelőre a leghalványabb remény sem mutatkozik a gazdasági felemelkedésre. Nincstelen, képzetlen, hajléktalan, munkanélküli tömegek nemzete lettünk az elmúlt évtizedben.

Aki nem rendelkezik alaptőkével, vagy nem képes alkalmazni a munkaerőpiacon az agresszív és etikailag sokszor megkérdőjelezhető túlélési stratégiákat, egyetlen utat láthat maga előtt: a biztosabb megélhetést kínáló nyugati országokat. Nem csoda, hogy minden diák külföldön szeretne tanulni és dolgozni, és majdnem ugyanolyan kivándorlási hullám kezdődött, mint egy évszázada.

Időszerű tehát Oravecz Imre új regénye, a Kaliforniai fürj, amely az Ondrok gödre folytatása, és az Árvai-família amerikai letelepedésének története. István és családja a századfordulón hagyja el az országot és próbál boldogulni Amerikában.

Nincs könnyű dolguk ott sem, de legalább békében, emberi méltóságuk megőrzésével, kiszámíthatóan gyarapodnak. A családfő az akkoriban rohamosan fejlődő olajiparban helyezkedik el, új gyerekek születnek, kerékpárt, motorbiciklit, házat vásárolnak, és az évtizedek során, sok-sok nehézség és családi tragédiák mellett végül tisztes amerikai polgárokká válnak.

Az olvasó joggal számít arra, hogy a szerző nemcsak a cselekményt, de az Ondrok gödrében megismert nyelvet és regényvilágot is folytatja. Az elvárások azonban mégsem, vagy egészen másképp teljesülnek. Vaskosabb kötet, mint az elődje, igazi nagyregény a maga nemében, az írói szándék szerint pedig nem kevesebb, mint a kivándorlás krónikája, amelyről átfogó mű eddig a magyar irodalomtörténetben még nem született.

Ez a szándék kétségkívül megvalósul: Oravecz történelmi tudása, környezet- és tárgyismerete tökéletesen hiteles képet rajzol a kivándorolt családok életéről, a dolgos mindennapokról, a küzdelmekről és örömökről, a korabeli amerikai társadalomról, civilizációról és természetről. Ismeretterjesztő szempontból tehát gazdag anyagot kapunk, ám szépirodalmi szemszögből akadnak hiányosságok.
Az Ondrok gödre egyik legnagyobb varázsa épp abban állt, hogy bár Oravecz hajszálpontos történeti hitelességgel és szociológiai precizitással tárta fel egy elsüllyedt társadalmi osztály, a parasztság életmódját és kultúráját, közben a lenyűgözően izgalmas, szikár szóhasználat és a művelődéstörténet kulisszái mögött mégis igazi, hús-vér emberi drámákat, örök érvényű emberi konfliktusokat sikerült felmutatnia.

Megrázó erejű élmény volt, a népi tradíció korszerű örököse, a puritán Oravecz-líra nyelvi univerzumának prózaváltozata, emberiségdráma, ahol valódi sorstörténetek formájában láthattunk rá a létezés fogaskerekeire.

A Kaliforniai fürj sajnos nem tudta beteljesíteni ugyanezt. Bár mintha nem is ez volna a célja. Mintha nem működne vagy nem is akarna működni az a nyelv, az a történetformáló írói vízió, amely az Ondrok gödrében teljes fényében tündökölt. Mintha a szerzőt nem az emberi figurák és sorsok mélységei izgatnák, hanem a kultúrtörténeti, szociológiai ismeretanyag kedvéért gombolyítaná a történetet.

Míg az Ondrok gödrében az Árvai-família minden tagja határozott karaktert öltött, élő-lélegző emberi alakok álltak a nevek mögött, addig az új könyvben István családja inkább csak a kivándorlás illusztrációja. Nincs erőteljes jellemfestés, a regényalakok nem kapnak igazán jellegzetes vonásokat. Talán a legidősebb fiú, Imruska az egyetlen kivétel, akit a szerző feltehetően önéletrajzi élményekkel egyénített, de a többi családtag iránt nem érzünk mélyről eredő érdeklődést vagy ellenállhatatlan rokonszenvet.

A történet során nem is részesülnek egyenlő írói bánásmódban, amire jó példa a két gyermek tragédiája: míg Bözsike halála megrendítő oldalakon jelenik meg, addig Jancsika halálos betegsége mindössze pár szűkszavú sort kap. A különféle cselekményelemekkel sem egészen igazságosan gazdálkodik a szöveg, hiszen sok kevésbé izgalmas mozzanatra hosszadalmas fejezetek jutnak, és egy-egy érdekfeszítő rész kimerül néhány bekezdésben.
Egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy ismeretterjesztő regényt olvasunk, ahol a társadalmi környezet és a történeti háttér fontosabb, mint maga a történet.

Akár a régi, méltóságteljes, korfestő nagyregényekben, hosszú, részletgazdag leírások sorakoznak az amerikai üzemek működéséről, a gyárakban használt gépekről és szerszámokról, vállalatokról, olajkutakról, a bámulatosan szép kaliforniai kanyonokról, az őshonos növényzetről és állatpopulációról.

A Kalifornai fürj az ígéret földjének, a századelő Amerikájának, és abban a magyar munkás- paraszt emigráció hétköznapjainak enciklopédikus igényű feltárása.

Oravecz, akár egy régész, mindent aprólékosan lajstromoz, felcéduláz és megmutat, nyelvileg, a sajátos szóhasználattal és szókinccsel is nyomába ered egy letűnt világnak és kultúrának, csak éppen a legfontosabb tűnik el a regényből: az epikus történet, a hús-vér figurák és a lélektani próza. Akadnak persze jelentős csomópontjai a szövegnek, néha itt-ott megvillan az Ondrok gödréből ismerős drámai erő, nyelvi mágia, de ennek a regénynek már nincs olyan erős sodrása és dinamikája, mint elődjének.

Nem hinném, hogy ez írói kudarc, inkább arról van szó, hogy Oravecz végleg hátat fordított a szépirodalom, a művészi igényű próza, az esztétizálás iskolájának. Ahogy verseiben is egyre inkább észlelhető: nem a forma és a mese, hanem a végső kérdések, az elmúlás, a tárgyakban, a környezetben, a természetben, a fákban és madarakban megtapasztalható, magasabb rendű valóság izgatja.

A láthatón túli világ iránt különösen érzékeny, pesszimista, de a természetben megnyugvást lelő költői alkat másként, nem formaművészként tekint a prózára: a kézműves szerző anyagmegmunkálását, a történet néprajzi igényű megragadását tartja feladatának.
A regényben gyakran felbukkanó, hol panaszosan, hol vidáman, a főhős számára már-már emberi nyelven csipogó kaliforniai fürjcsapat pedig közvetítője az Oravecz által preferált láthatatlan világnak: a madarak hangjában az emberi lélek belső iránytűje, titokzatos dallama nyilvánul meg, amely nálunk hatalmasabb erők köt minket. De ugyanebben a madárdalban ott bujkál a honvágy és az otthontalanság szólama is.

Hiszen bárhogy próbálunk elszakadni gyökereinktől, a legnagyobb trauma mégis az, ha többé nem élhetünk a hazánkban. Ebből a szempontból a Kaliforniai fürj szomorú kérdésekkel szembesít minket.

Miért kell elmennünk szülőföldünkről ahhoz, hogy emberi körülményeket teremtsünk a családunknak? Lesújtó, hogy alig száz évvel később pontosan ugyanezt a kérdést kell feltenni és Oravecz regénye legalább annyira századfordulós történelmi tabló, mint az ezredforduló keserű tükre.

 Forrás:Novics János, 2013. január 7.PORT.hu, Fotó: Bárka Onlie