Ezen a napon született Hans Habe ( Békessy János )

Százhárom évvel ezelőtt született Hans Habe, a titkok írója.

  Írt szórakoztató regényeket, filmforgatókönyveket, rádiójátékokat, de legismertebb műve a John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolása után megjelent Halál Texasban című dokumentumkönyve lett. Regényei egytől egyig az élet titkait próbáltak megfejteni.
Békessy János, írói nevén, Hans Habe magyar születésű osztrák újságíró, író 35 éve, 1977. szeptember 29-én (egyes dokumentumok alapján szeptember 30-án) halt meg.
Hiába keressük, mikor született Hans Habe, hiszen ilyen néven 1911-ben senkit nem anyakönyveztek 1911-ben.  Viszont egy Budapesten 1911. február 12-én született egy nemesi magyar nevet viselő fiú, Békessy János, aki aztán egy elnémetesített néven váljon világhírű íróvá. Hans Habe nem mindennapi sorsot tudhat maga mögött. Élete 66 éve alatt 6 felesége volt, 18 napilapot alapított, 23 regényt írt, amelyek szerte a világon több mint 15 millió példányban, több mint 20 nyelvre lefordítva jelentek meg. Thomas Mann született regényírónak nevezte, s ennél talán nem is kell jobb ajánlólevél.
Békessy János = H. B. = Hans Habe
Apja, Békessy Imre hírlapíró volt, aki a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált családjával. János előbb

német filológiát, majd jogot tanult, de az írást választotta hivatásául. 1929-től egy bécsi lap riportere, majd az osztrák szövetségi kancellária sajtófotó osztályának vezetője volt. Több magyar lapot tudósított Bécsből, írásait H. B. monogrammal jegyezte, így „hábé” néven kezdték szólítani. Ez adta az ötletet, s írásait Hans Habe néven publikálta.
1932-ben megírta, hogy Hitler apját Alois Schicklgrubernek hívták, tulajdonképpen törvénytelen gyermek volt. A családi dolgait gondosan leplező Hitler tajtékzott, és az arcátlan újságíró fejét követelte. Habe nem hagyta magát megfélemlíteni, továbbra is harcos cikkekben figurázta ki a náci eszméket.
1936-ban megjelent első regénye, a Hárman a határon át elsőként szólt egy kényes témáról, egy nem kevésbé kényes, zűrzavaros korszakban: a náci idők menekültjeiről szól. Így nem meglepő, hogy az először 1937-ben megjelent könyvet az Anschluss után két másik könyvével egyetemben nyilvánosan elégették a nemzeti szocialisták.
Elhagyta Ausztriát, jelentkezett a francia hadseregbe. Franciaország megszállása után német hadifogságba került, ahonnan megszökött, s akkori feleségével kalandos úton az Egyesült Államokba menekült. Itt jelent meg 1941-ben a saját háborús élményeit feldolgozó műve, a Ha elesnek mellőled ezeren... című regény, amely világhírűvé tette nevét. Később 24 nyelvre fordították le, köztük japánra, kínaira és héberre is.
Habe a Ha elesnek mellőled ezeren című könyve a második világháború első dokumentumregényének tekinthető, 1940 nyarának, a németek franciaországi villámháborújának eseményeiről tudósít. Habe, aki külföldi önkéntesként harcolt a nácik ellen, érdekes és lendületes epizódok sorában meséli el az ál-háborúban, a fejvesztett visszavonulásban és a hadifogságban átélt kalandjait. A kitűnő publicista a riport frissességével hozza emberközelbe a francia frontszakasz köznapi szereplőit. Habe könyve világszerte lelkes kritikai fogadtatásban részesült; “Az ön könyve maradandó” - írta Thomas Mann, míg Ernest Hemingway szerint “Az első könyv erről a háborúról, melyet valószerűnek és szükségesnek találok, eltekintve attól, hogy csodálatosan van megírva és nem lehet letenni.”
Mister Habe
A siker nem kerülte el, ő pedig úszott a dicsőségben. Ismert volt, hogy nehezen viselte, ha egy társaságban nem róla és műveiről van szó, vagy ha nem tudta valaki, kicsoda ő a katonai egyenruha alatt. Molnár Ferenc drámaiírónk egy rendezvényen így mutatta be: “Mister Habe, a nagy katona.”
Belépett az amerikai hadseregbe, szolgált Afrikában, majd sajtótisztként Németország amerikai zónájában ő szervezte újjá a sajtót, s ebbéli minőségében ő alapított meg 18 német lapot. Amerikába visszatérve egy ideig Hollywoodban élt, s forgatókönyvíróként is sikereket ért el. 1953-ban visszaköltözött Európába, s hatodik, egyben utolsó feleségével, Balla Lici színésznővel előbb Ausztriában, előbb Ausztriában, majd Svájcban, Asconában telepedett le. Itt írta mindmáig legismertebb, legkedveltebb regényeit: Halál Texasban, Az ördög ügynöke, A háló, A küldetés. Ez utóbbiból Szántó Erika rendezett filmet. Ugyancsak film készült a Tarnovszka grófnő című regényéből, Visconti rendezésében, Romy Schneider főszereplésével.
„Remélem, világossá tettem a regényben – írja a szerző a könyvhöz fűzött megjegyzésében –, hogy nem azonosítom magam a professzor különleges küldetésével: átengedem az olvasónak a küldetés emberi és erkölcsi jogosultságának megítélését, amennyiben ez egyáltalán lehetséges. A konferencia tartama alatt beavatott körökben élénken vitatták a küldetést: akkor, sok évvel a magyarországi emberkereskedelem megvalósulása előtt, kevéssé hitték el. […] Nem „szenzációk” leleplezése volt a szándékom, hanem annak a szinte emberfölötti konfliktusnak az ábrázolása, amelybe a történelem e foglya sodródott. A könyvben Heinrich von Bendának nevezett férfi meg volt győződve róla, hogy az aljas emberek uralma alá került zsidók számára nincs más mentség, mint az áldozatok „megvásárlása” vagy a kolumbiai megmentési terv elfogadása. A regényíró számára, aki az emberben keresi az igazságot, ennyi elég.” (Hans Habe: A küldetés)

1970-ben Habe ellátogatott Izraelbe is, s benyomásaiból, élményeiből megszületett a Mint hajdan Dávid című riportregénye, amely csak a rendszerváltás után jelenhetett meg nálunk. Nem sokkal halála előtt írta meg a három nemzedék sorsát nyomon követő Ilona című nagyregényét, amelyet a kritika “a magyar Elfújta a szélnek” nevezett, Habe nevét pedig a francia romantika legnagyobb alakjai, Balzac, Hugo és Dumas mellett emlegette. Ebben a nagyregényben megelevenedik a századforduló és a második világháború utáni évek történelme az 1956-os forradalom leverését követő évekig. A mű három nő anya, leánya és unokája életútját ábrázolja. Középpontjában Ilona áll, egy magyar állomásfőnök leánya, aki már gyermekkorában kiválasztottnak érzi magát, s tudja: különleges sorsot él majd meg. Amennyire a három asszony jelleme eltér egymástól, annyira különbözőek az eléjük tornyosuló problémák és a férfiak, akik életük alakulásában szerepet játszanak.
Élete végén hivatalos elismeréseket is kapott, 1976-ban az NSZK nagy érdemkeresztjét, 1977-ben pedig a Konrad Adenauer irodalmi díjat. Nem sokkal ennek átvétele után, 1977. szeptember 29-én Locarnóban meghalt.

Forrás: Cultura