Így lett a NÁDORTEREMBEN tapintható az egyházzene…

Kéri György és a “tapintható egyházzene”

 

A skótok szerencsétlen 1746-os culloddeni csatavesztését követően az angolok, olyan mérhetetlen vérengzést hajtottak végre a Felföldön, hogy egész megyék váltak lakatlanná. Nem maradtak se férfiak, se nők, se gyerekek, és nem maradt se pap, se orgonista, de még harangozó sem. Ekkor vették át a dudások az összes celebrálást. Esküvő, keresztelő, temetés… Mind-mind a dudások dolga maradt…. Pedig ez sem volt egyszerű! Dudálásért, kilt (skót szoknya) viselésért halál járt.
A dudás keresztel, esket, harcba visz, temet.
Feladatát – miként a pap –
Méltósággal teszi,
Megnyugvást ad.
Kialakult az egyházzene egy különleges szelete, a skót egyházzene, amely a skót dudára épült. Tény, hogy a B-től, B-ig tartó egyetlen oktáv (plusz egy alsó Ász) nem sok mindenre adott lehetőséget a Dudásoknak – de Ők mégis csodát tettek. Máig is fennmaradt műveik között az AMAZING GRACE bejárta a világot.
Mint ahogy a semmiből kivirágzó szépség, a bogáncs virága lett Skócia címervirága, úgy lett a kivégzéssel fenyegetett dudások muzsikája a semmiből virágzó gyönyörűség.
Furcsa véletlen, hogy az egyház orgonája és az őt, itt helyettesítő skót duda rokon hangszerek. Egy tömlőn keresztül befújt levegő, különböző hosszúságú sípokat szólaltat meg. Mi ez? –DUDA és ORGONA.
A skót duda hangereje is hasonlatos a templomi orgonához, azzal „partiban van”.
Ahogy én megtanultam skót dudán játszani, úgy eleve a hangos rock zene vonzott, ráadásul első pillanatban, Edinburghban belebotlottam áldott emlékű Jack Duff jazz tanáromra – és innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy én a skót duda világzene szárnyát képviselem. Szép és nemes a 48-as, 49-es, 50-es, majd (mily meglepetés) 51-es ezredek indulóit játszani, avagy a folk zene évszázadok óta belterjes, mozdulatlan ívein belül maradni. Ezek a kötelező darabok. Engem mindig izgatott, hogy miként lehet jazzt, rockot, operát, pop, calypso – vagy akármilyen, hosszútávon is élvezhető jó zenét játszani skót dudával. Ezek közül is kiemelkedett a skót egyházzene.
Az évek, évtizedek múltak.
Addig – addig piszkáltam a dudáimat, míg a „piacon” rendkívül ritka jelenség lettem: normál, európai hangolású zenészekkel is együtt tudtam/tudok játszani. (A skót duda 4-6 Herz, B flat különbséget mutat az európai B-hez képest. Ez pont idegesítő hamissághoz vezet. Szakértők a méhek zümmögéséhez, avagy inkább az emberi szív dobbanásához igazítják az eredeti B flat hangolást, tehát ősi kelta hagyományhoz.)
Városnagyságú kerületem kulturális ügyeit intézve tapasztaltam, hogy itt közép-Európa legnagyobb orgonái leledzenek. A Bosnyák téri, Kassai-téri, Thökölyi úti, mega méretű orgonák mellett, számos más hangszer felújításában, felépítésében vehettem részt. A helyszínek meglátogatásakor könyökvédős bürokratát vártak. Én viszont beültem a hangszer mögé és a „d- moll Tokkáta és Fúga” első ütemeit lejátszva élvezkedtem az orgonákon és az általam keltett meglepetésen. Sunyi, gonosz módon igyekeztem támogatni, minden orgonafesztivált, koncertsorozatot. Bármely irányból is fújt a politika szele, én megmaradtam Bach és Beethoven, az EMBERISÉG minden kultúrájának csúcsa mellett. (Kaptam is érte.) A Hermina úti, Liszt Ferenc által használt orgona renoválásában is részt vehettem.
Így aztán egyre több orgonaművész lett ismerősöm. Közöttük barátomként tisztelhetem Gesztesi-Tóth Lászlót (Lyon város nagydíjasa).
Egy alkalommal felhívta figyelmemet a Jáki templom süllyedésére, az alapzat elmozdulására. (Ennek javítása nem olcsó dolog. A NASA űrrakétái kerülhetnek annyiba, mint egy megsüllyedt templom.)
Sok-sok kört futottam a turisták által sűrűn látogatott helyért – és közben, mint jam session – játszottunk egy közös számot dudán és orgonán.
Ez valami szexuális élmény volt. Mint egy drogos, úgy kezdtem keresni, a duda-orgona közös koncert lehetőségét.
Gesztesi-Tóth Laci azonban minden zenei nagyszerűség ellenére kénytelen volt magánéletbeli problémák miatt lemondani a közös koncertezést. (Itt most ne valami „valóvilágos” bunkóságra gondoljunk, hanem az életnek-halálnak vannak olyan pillanatai, amikor egy igazi művész nem tud koncentrálni.) A művészet ezen különleges szeletét szívügyeként kezelendően, helyettesítő orgonaművészt ajánlott.
Varga Petra orgonaművész így került a képbe. Petra segítőkésznek mutatkozott. (Mint később kiderült, Ő maga skóciai orgonafesztiválon játszott, Édesapja Skóciában állatorvos volt.) Az első zongorás próba katasztrofális volt. (Valljuk be: templomi orgonát a fogasról leakasztani nehéz, tehát zongorával kezdtünk.) Mint TŰZ ÉS VÍZ olyanok voltunk. Az apró teremben, a skót duda vizet fakasztó hangereje meglepte Petrát. Egyetlen kérése volt: amit Ő játszik, annak a kottáit el fogja kérni.
Igen.
A skót duda kottái.
A skót duda eleve 4-6 Herz eltéréssel játszik az európai hangtól. C dúrban írják, de, 2 B-ben játszik, ugyanakkor, akikkel odáig együtt játszottam, azok két kereszt előjegyzésben találkoztak velem, de bizonyos számok 3 B-ben szólalnak meg… KÁOSZ.
–Ha megdöglök, akkor is megcsinálom! — gondoltam, és nekiálltam összegyúrni azokat a kottákat, amiket nálam jóval szakavatottabb karmesterek sem tudtak megoldani. Először kézzel gyártottam le a dalokat. Ezek már használhatóak voltak, de rondák. (Egyetlen hibánál festegetni kell, az ütemvonalak nem egyenletesek, a HIGHALAND CATHEDRALnál 8 ütem szorul egy sorba — az egész olvashatatlan…) Azután szereztem egy kottaíró programot (egy nap alatt betanultam), ami helyrerakta a zenei világot.
Újabb próba.
Valami elkezdett mozogni.
Ez nem az a hangnem.
– Itt két hang hibádzik.
– Ez nem látszik.
Újabb– és újabb kottázások (ez nem az én világom, de a zene felé vezető úton kezdtem ezt is élvezni).
Újabb próba.
Ez már a NÁDOR TEREMBEN, rendes orgonával.
(Ha valaki nem tudná, a NÁDOR TEREM a Vakok Iskolájában van, ahol is a legjobb füle van a közönségnek.)
Világtalanok gyülekeznek a karzaton és nem mozdulnak.
Köszönnek.
Szólnak.
Bíztatnak.
Nem mennek ebédelni, csak, hogy minket hallgathassanak.
Eljött a NAGY NAP.
Mindig elmondom: a színpadról süt lefelé, hogy ha azt az előadó élvezi. Ostoba műsor, amikor valaki direkte szakmailag nehéz számokat választ és nem figyel a közönségre. Játsszad el a Boci-boci tarkát, de jól! Élvezzed! Élvezze a közönség is!
(Charlie mondta: — Gyurikám! Én csak azt éneklem, ami nekem tetszik! De nekem az a mázlim, hogy amit énekelek, az a közönségnek is tetszik!)
A közönség jön.
A karzaton is vannak.
Tény: nem tapossák el egymást, de egy szerda este, olyan nagy tömegre ne számítson az ember.
TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!
HAGYJÁK NYUGODTAN BEKAPCSOLVA A MOBIL TELEFONJAIKAT!
ÚGYSEM HALLANAK BELŐLE SEMMIT!
KÉRI GYÖRGY SKÓTDUDÁS és VARGA PETRA ORGONAMŰVÉSZ JÁTSZIK!
…és innentől nem egyszerűen a koncert végére érkeztünk, hanem végig élveztem a műsort!!!!
Időnként majd meghaltam a röhögéstől (azért egy egyházzenei program nevetőgörccsel?).
Különös élmény volt, mikor a szóló orgona résznél angolosan akartam távozni a színpadról, de helyette szinte kiestem, majd az ajtófélfának nekibuzdulva mondtam valami vaskosat…
Visszafelé, viszont Petrának hoztam a színpadon átadandó FAMOUS GROUSE ajándékát, amit sikerült „színházi” papírba csomagolni, ami persze minden mozdulatnál zörgött-csörgött.
Az ABIDE WITH ME egyházzenei darabot követően jött az AMAZING GRACE. Ez különleges élmény és történet egyben. Az AMAZING GRACE ősi skót darab, amely az újvilágba költözött. Ott nagyon megtetszett a behurcolt afro-amerikai rabszolgáknak és olyan módon vették át, annyira magukévá tették, hogy később azt hitték, hogy ez eleve valami afro mű. Az AMAZING GRACE, a fekete soul zene alapja lett. A dal később úgy híresült el, hogy Hollywood minden krimijében, minden lelőtt rendőrnek a temetésén ezt játszották. …s a fekete, soul dal elkezdett visszahatni és most már Skóciában is egyre inkább, nem a száraz, takkra ütős, hanem a lélekből jövő teljesen improvizatív előadásmód dívik. Én most végre teljesen soul módon játszhattam (szegény Varga Petra, meg nem győzött kísérni).
Ez a dal így nagyon jól szólt!
Ezután jött a Highland Cathedral fényes orgonazuhatagával és fortisszimo dudajátékkal.
A koncert végére maradtak a klasszikusok: Bach, illetve Beethoven és Charpentier.
2012-ben Csehországban voltunk, mikor az összevont nagyzenekar (uszkve 1000-1500 fő)valamit bazsevált és később rájöttem, hogy Beethovent játszunk. Egyből beszálltam és szuper volt. A nézők üvöltöztek a karmester örült, nekem is jól esett, de megkérdeztem, hogy mi volt az a borzalom, amit az elején játszottak.
– Ja! Ivanova Gomulkova (ez a magyar Szabó 300. Béla cseh megfelelője) túl rövidnek találta a művet és elé írt egy bekezdést.
Uram-atyám! Vette a merészséget és Beethoven elé írt!
Mint a villám hasított belém hogy 2004-ben Németországban ugyanez történt Charpentier: Te Deum művével. (Akinek elsőre nem ugrik be a zene: az Intervízió zenéje volt régen, a kapcsolás ideje, a monoszkóp alatt szólt.) Niebelungen Halle. Vagy ezer európai muzsikus valamit cincog, és amikor tényleg Charpentier-hez érkezünk, akkor bevonul a Skótdudás és megmenti az előadást. A nézők üvöltöznek, a karmester őrül stb.
…hm. A régi Európa himnusz és az új Európa himnusz külön-külön rövidnek bizonyulnak, de együtt –anélkül, hogy kegyeletsértő, zenesértő módon hozzá, avagy eléírnék — összerakható.
Jelentem: Beethoven: Örömóda — Charpentier: Te Deum igen jól szólnak együtt! Vissza is tapsolták!
Itt lett volna vége a koncertnek,
de ekkor több különleges kérésnek kellett eleget tenni.
A hallgatóságunk egy része vájtfülű, ám világtalan volt.
Meg akarták érinteni a dudát, a dudás ruháját, az orgonát,
magát a muzsikát…
Így lett a NÁDORTEREMBEN
tapintható
az egyházzene…
Kéri György

Forrás: Skócia.hu (Albannach)