A Nemzet Színésze - Berek Katalin

A Nemzet Színésze/Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.

 Részlet az alapító okiratból:

„A címet, amely a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha ez a létszám bármely okból csökken, a megüresedett helyre a címben részesülők egyhangú szavazással tehetnek javaslatot.

A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött.”


Berek Kati (Berek Katalin, Makó, 1930. október 7. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész.

 
Szülei: Berek József és Rauch Karolina. 1948-1952 között a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) tagjaként a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. A Főiskola „nagy” osztályába járt: évfolyamtársa volt többek közt: Buss Gyula, Czigány Judit, Hacser Józsa, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre, Váradi Hédi.
1952-ben a Főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek tizennyolc éven át volt rendes tagja. 1970-ben Gyurkó László íróval és Szigeti Károly koreográfussal alapító tagja volt a 25. Színháznak, ahol 1974-ig dolgozott. Mellette előadóesteket tartott, tanított, rendezett és írt. 1974-1985 között újra a Nemzeti Színházban játszott.
1985-től a győri Kisfaludy Színház, majd 1991-1993 között a kecskeméti Katona József Színház színésze volt. Játszott az egri Gárdonyi Géza Színházban és tanította színészmesterségre a balettiskola növendékeit.
A Nemzeti Színház vezető színésznőjeként – sokoldalú jellemábrázoló képességét jól kamatoztatva – mind a hősnői, mind pedig a karakterszerepeket hitelesen formálta meg. Kiváló versmondó, avatott József Attila-előadó: 1972-ben „Játszani is engedd…” címmel közös zenei albumot adott ki a Sebő Együttessel. Kedvenc költője Nagy László, akinek rendszeresen szavalta verseit előadóestjein: „…Nagy Lászlót mondott, akitől most önéletrajzi könyvének címét is kölcsönözte. A hatalom vádja éppen az volt ellene, hogy 'beleugatta Nagy Lászlót az egyetemisták fülébe', ezért kénytelenek voltak a költőnek Kossuth-díjat adni. A művésznőt azonban megbüntették: soha nem kapott Kossuth-díjat!…”
1993-ban súlyos agyvérzést szenvedett, de szívósságával, erős akaratával, több éves távollét után visszaküzdötte magát a színpadra; „…semmihez sem fogható boldogság volt számára ott állni az újonnan felépült Nemzeti Színház nyitó előadásán. Ő képviselte a folytonosságot a régi, Blaha Lujza téri épület és a mostani, új Nemzeti között.”
2000-ben a Nemzet Színészévé választották, 2007-ben pedig Örökös Tagja lett a Halhatatlanok Társulatának.

Forrás: Wikipédia