A jövő múzeuma - Új Tate Modern

Világszerte napirenden van a sikeres múzeumok bővítése. Itthon a Szépművészeti Múzeum után most a Nemzeti Múzeum került terítékre, Londonban a Tate kezdett újabb növekedésbe. Az Art Newspaper májusi számában két cikk (itt és itt) is megjelent a Tate Modern, a londoni kortárs művészeti múzeum leendő átalakításával kapcsolatban, mivel idén januárban elkezdődtek a földmunkák a már évek óta tervezett átalakítás első lépéseként.

A 2000-ben nyílt Tate Modern bővítését tulajdonképpen az elejétől fogva tervezték. A Temze parti volt-erőmű épület olyan hatalmas, hogy maradtak olyan részei, amiket az első beépítésnél kihagytak. Ezeket a tereket felhasználva (köztük három földalatti, korábbi olajtartályt) épül majd fel az új épületszárny, 215 millió fontos költségvetésből, amiből 76,5 millió már most rendelkezésre áll.

A Tate Modern új szárnyának látványterve © Herzog and de Meuron and Hayes Davidson 2009

A bővítést a 2012-es londoni olimpia nyilvánosságán kívül, a nem-várt látogatószám, a gyűjtemény bővülése és az intézmény eddigi sikerei indokolják. Hiszen valóban Anglia második leglátogatottabb helyszíne, a tervezett 2-2,5 millió helyett évi 5 millió körüli látogatóval. Valóban életet lehelt Londonnak egy korábban elhanyagolt negyedébe, valóban képes arra, hogy a populáris és a szakmai figyelmet egyaránt a Tate-ben megjelenő művészetre fókuszálja. A siker egy részének titka a gondos előkészítés volt: a létrehozandó kortárs művészeti múzeumról – Nicholas Serota (a Tate Gallery igazgatója) által kezdeményezett – nyilvános civil és szakmai párbeszéd folyt.

A második fázis előkészítésénél nem nagyon volt tartalmi párbeszéd, legfeljebb az építészetről. Ebben a fázisban a múzeumi vezetés inkább a saját elképzeléseit próbálja megvalósítani, aminek alapvető célja, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak. Ezt a múzeumi szárnyat egy olyan közönség számára építik, ami már a web2-es világban szocializálódott, vagyis sokkal komolyabb elvárásaik vannak az interaktivitás, az információcsere és az aktív részvétel tekintetében. Nem passzív befogadók többé, akik azt várják, hogy a kurátorok mindent a szájukba rágjanak, hanem aktív alakítók, akik társsá szeretnének válni, persze csak bizonyos határok között. De Serotának az is a kimondott célja, hogy a művészvilág, az értelmiség és az egész civil lakosság bevonásával olyan múzeumot hozzon létre, ahol a gondolatokat nemcsak tálalják, hanem azok ott születnek meg, a múzeum adta lehetőségeknek köszönhetően.

Az új épület megtervezésével is a svájci Herzog & de Meuron építészstúdiót bízták meg, akik az eredeti átalakításokat is végezték. A 2009-ben bemutatott második, végleges terv szerint az épület egy alapjaiban szabálytalan, majd négyzetes formává összeálló, összecsavarodó torony lesz, amit „tégla-hálóval” borítanak be, hogy látványában illeszkedjen az eredeti Giles Gilbert Scott által tervezett erőmű épülethez. Az új szárny 64,5 méter magas lesz, 11 emelettel emelkedik ki a földből. Az épület belsejében, mint egy város közepén, az egészen végigvezető, boulevard-szerű „lépcsőházat” terveztek, aminek kiszélesedéseit pihenő-, találkozó helyeknek képzelték el a tervezők. A fölső három szint közösségi tér lesz: legfelül terasz, kilátó, alatta étterem, a 9. szinten pedig a Tate baráti körének pihenő terei.

További célja az új épületnek a változatosabb kiállítóterek kialakítása: a három olajtartály nyersen, „talált” formájában szolgálja majd a kortárs művészet kísérletezőbb műfajait, a performanszot és az installációs művészetet. Az ebben a három térben zajló program, mint az új épület alapja, nemcsak fizikailag, de szellemiségében is meghatározónak tűnik a Tate honlapján olvasható leírás alapján, tehát, mintha az egész új Tate alapja a kortárs vizuális művészet gyakorlatának és a kortárs gondolkodásnak a vizsgálata lenne majd, olyan kísérletező módban, mint ahogy azt a performansz műfaja gyakorolja.

Lesznek intimebb terek és hatalmas, 5,85 méter belmagasságú grandiózus terek is. A kiállítási programban szerepelnek majd vendég kiállítások, monografikus tárlatok és nagy hangsúlyt kívánnak fektetni a gyűjtemény bemutatására is, aminek a fele most raktárakban porosodik. Két emeletnyi területet (1300 nm) szánnak a múzeum új oktatási funkcióinak, köztük olyat is, ahol a konkrét alkotást lehet majd figyelemmel kísérni. Mindezeken kívül pedig rendkívül környezetbarát épületet terveztek, ami figyelembe veszi a fenntarthatóság elvárásait: energia felhasználása a szabványnál 54%-kal kevesebb, széndioxid kibocsátása pedig 44%-kal. A cél tehát továbbra is a teljesség, a szakma, az építészet, az idő és a nép elvárásainak teljesítése, a megvalósulást pedig webkamerán át lehet figyelni: itt.

Szerző: Entz Sarolta Réka - artmagazin