Kner Izidor pajzán aforizmáiból ...

Kner Izidor

Gyoma, 1860. febr. 5. – Gyoma, 1935. aug. 19.

nyomdász, könyvkötő és kiadó

Kner Imre apja. Szolnokon könyvkötőmesterséget tanult, majd Aradon, Bp.-en, Egerben, Komáromban, Tatán és a székesfehérvári Számmer-nyomdában dolgozott. 1882-ben alapította gyomai műhelyét, amelyben kezdetben egyetlen kézisajtó volt csak. Először a kor ízlését tükröző báli meghívók tették ismertté (Röpke Lapok címen jelent meg e meghívókat tartalmazó mintakönyv). A nyomda az ő vezetése idején emellett a közigazgatási nyomtatványok terén is kitűnt (1898-tól kiadta a Közigazgatási Mintatárat).
Az 1914-i lipcsei kiállításon aranyérmet nyert. A művészi könyvtervezés és könyvnyomás úttörője Mo.-on. 1932-ben céhmesteri címet és oklevelet kapott. Szakcikkei a Graphicában, majd a Graphicai Szemlében, valamint a Vidéki Nyomdászok Országos Szövetségének hivatalos lapjában jelentek meg; ismertek voltak önéletrajzi írásai is. Anekdota- és aforizmagyűjteményt is állított össze.

M. Eszmék és viaskodások (Összegyűjtött szakcikkek, Gyoma, 1906); Félévszázad mesgyéjén (önéletrajz, Gyoma, 1931);
Kner Izidor agyafurt alakjai (Gyoma 1926); Keserves kenyér (Gyoma, 1928).

Irod.
Kner Imre: A K.-nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története (Gyoma, 1941);
Kéki Béla: A K.-nyomda és a magyar könyvművészet (Bp., 1957).


Írott vagy ábrázolt perverzitástól túlosan ne féltsétek a zsenge ifjuságot, mert nincsen köztük csak bárgyú, ki oly ártatlan, hogy legfiatalabb korában is eleven disznóságot nem bámúlt.

Ahol szükségét érzik a fügefalevélnek: rejtegethetlent rejtegetnek.

A Múzsa nagyon jól tudja, hogy homlokon csókoltjait világteremtése óta leginkább mi inspirálgatja s azért őket kegyében csak megtartotta: gyarló ember tehát ne kifogásolgassa.

A rossz vég nem képes oly rémképet festeni, hogy az embert fékezze, ha kergeti a jó vére.

Ki a nemi felvilágosítással el nem akar késni, annak az ovodában kell kezdeni.

Szerelemben az illegitimitás a szépségnél is nagyobb varázs.

Az érintetlenség a nők egyetlen kincse, mégis hányan sietnek idő előtt eltekinteni tőle.

A szerelmet nem lehet konzerválni semmivel. A szeretetet a szerelem rezerválásával igen.

Fogalma sincsen sok embernek róla, hányszor szeret per-prokura.

Asszonyban, időjárásban, bármilyen – mindíg jobb volna másmilyen.

Amely asszony verve jó, annak a férje van megverve.

Ha csak véletlenül is összekerül nő és miliczia: menten melléjük szegődik a maliczia.

Kevesebb erőszak esne, ha mind erőszakolni kellene.

Szegény nők mást sem igen tesznek, minthogy gerinczüket strapálják s a bamba férfiak őket mégis gerinczteleneknek tartják.

A túlsűrűn érintkező emberek érintkeznek népmozgalmi szempontból a legkevesebbet.

Ha vezekelni mégy a pusztába, ne vállalkozz kecskepásztorságra.

Szerelmeskedő szépséges asszonyok bizonyos korig saját rózsaszínü szép körmeiket gondozzák, ápolják. Aztán még gondosabban: keshedt szeladonjaikét maniküroztatják.

Az asszonynak leginkább akkor excellál az agya, ha nem szellemi tárgyakon koptatja.

Férfinál mi sem pótolja a tehetség hiányát. A nő mindétig kelletheti magát.

Ha a pesztra-mosoly nem intonálna, a kedves hitvestárs be sokszor társtalanul maradna.

Ne hordja túl nagy fenn az orrát, kinek nincs más becsvágya, minthogy vadásszák.

Szerelem keletkezésénél az isteni szikrát az ördög szítja.

Csak férfiak lehetnek oly botorak, hogy tárt-nyitott szívekhez válogatnak kulcsokat.

A másénak az emeli roppantul a becsét, hogy ideig-óráig kölcsönben a miénk.

Az ördög nem alszik, mégis mindig költögetik.


Forrás: http://www.magyarnyomdasz.hu/kner-izidor -- MEK
Fotó: Kner Imre és Kner Izidor -- Wikipédia