Segítség, olyan érzékeny vagyok!

Emlékszem egy nőre , aki egyszer a gyülekezetben velem egy sorban, de három székkel arrébb ült, olyan távolságban, hogy nem tudtam őt kézfogással üdvözölni. Emiatt hosszabb ideig került, és nem jött többé az alkalmakra, amíg szóba nem hoztam a viselkedését, és nem tudakozódtam távolmaradásának oka felől.

Az érzelmi fogékonyság értékes adottság. Szakértők becslése szerint az emberek mintegy egyötöde e téren különösen is kifinomult képességekkel rendelkezik. Ezek az érzelmileg nagyon finom érzékű személyek a külvilág ingereit hatványozottabban fogják fel. Így olyasmit is észrevesznek, ami mások figyelmét elkerüli, ugyanakkor viszont hamarabb ki is merülnek, mivel több mindent kell feldolgozzanak, mint másoknak.

Az érzelmi fogékonyságnak van viszont egy beteges oldala is, ez a túlzott sebezhetőség. Az érzékeny ember könnyen megbántva érzi magát. Fél, hogy elveszíti az értékét, emiatt rosszul érzi magát, és úgy gondolja, hogy védekeznie kell.

Sokan agresszívvé válnak, ami abban nyilvánul meg, hogy felemelik a hangjukat, és veszekedni kezdenek, mert az adott helyzetben nem látnak más kiutat. Aztán vannak, akik rosszat mondanak a másikról, mivel forr bennük a méreg, és íly módon állnak bosszút. Mások meg azáltal fojtják el a megbántottságukat, hogy rágódnak a dolgon, és egyedül akarnak megbirkózni vele. Megint mások kitérnek a helyzet elől: néhány napig durcásak, és nem lehet velük szóba állni. Olykor az ilyen sértődöttség már már gyerekes formában nyilvánul meg.

Mit tegyünk?

Először is mindnyájunknak van érzékeny pontjaink. Többnyire ott, ahol az életünk során már ért minket bántás. Akinek például gyermekként a családjában nem volt része kellő figyelemben, azt sokszor felnőttként is érzékenyen érinti, ha kevéssé vesznek róla tudomást. Akit a testmagassága miatt csúfoltak az iskolában, az felnőttként is kényesebb lesz, ha erre vonatkozó bírálat éri. és, ha valaki éppen megszakítani kényszerült egy párkapcsolatot, akkor érzékenyebben fogadja, ha valaki felveti a társkapcsolatok kialakítására való esetleges képtelenségét.

Az, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, pillanatnyi állapotunknak is függvénye. Egy kipihent, nyugodt ember jóval kevésbé sebezhető, mint aki leterhelt és feszült. Aztán olyasvalakinek a bírálata, aki sokat jelent nekünk, jóval élesebben hat, mint egy idegené. Alapvetően azonban sohasem kerülhetjük el, hogy megsebezzük egymást. Különösen azok esetében, akiket jól ismerünk, fordul elő újból és újból, hogy bántó kijelentést teszünk, vagy sértően viselkedünk velük. Annál fontosabb kölcsönösen egymás értésére adnunk, hol vagyunk sebezhetőek. Íly módon rendszerint kivédhető egy hasonló bántás.

Három dolog, ami segíthet:

1. Köszönöm, hogy ezt elmondtad
Jó, ha a bírálatainkat a másik tudomására hozzuk. Ha ezt a háta mögött tesszük, az megterhelheti a vele való kapcsolatunkat, ami lehetetlenné teszi az intést.
2. Megvizsgálom a kifogás jogosságát
Van amikor a bírálat tisztességtelen indítékokon alapszik, mint az irigység és a féltékenység, vagy épp tudatlanságból fakad.
3. Nem azért vagyok, hogy teljesítsem a kívánságaidat
Amikor méltánytalan bírálat ér, akkor légy olyan, mint a gibraltári szikla-volt Eleonore Roosevelt szójárása. Egyikünk sem képes mindenkinek a kedvében járni. A szemrehányás gyakran rossz motívumból fakad, és megalapozatlan. Ilyenkor nyudogtan hagyhatjuk magunkról leperegni.

Forrás: Rolf Traunernicht - Mentalhigiene.eu