Luxembourgtól Nagyszebenig

Horváth Andor

Magyarul Nagyszeben, románul Sibiu, németül Hermannstadt. „Város a Cibin patak mellett az egykori Szászföldön” – írja 1994-ben a Korai magyar történeti lexikon.. A tizenkettedik század közepén II. Géza király telepített ide németeket, utóda rövidesen már prépostságot alapít, s később a nevét viselő ispánság központja. Arról is tudunk, hogy „első ismert ispánja 1210-ben szász, román, székely és besenyő csapatokkal bolgár hadjáratot vezetett”. A 14. századtól Erdély legjelentősebb városa (Benkő Elek szócikke az idézett lexikon 478. lapján).

Története bizonnyal fontos érv volt, amikor elnyerte az „Európa kulturális fővárosa” címet, amely 2007-ben Luxembourggal együtt emeli azon városok sorába, amelyeknek előtte már odaítélték 1985 óta, amikor Melina Mercouri görög kulturális miniszter javaslatára az Európa Tanács ezt a programot útjára indította. Athénnal kezdődött, Firenzével folytatódott, majd jöttek sorra földrészünk fővárosai (Amszterdam, Párizs, Dublin, Madrid, Lisszabon, Stockholm, Reykjavík), de mások is, a „csupán” szellemiekben elsők (Weimar, Rotterdam, Bruges, Genova), és azt is tudjuk, hogy 2008-ban az angliai Liverpool és a norvég Stavanger a soros, egy évre rá az osztrák Linz és a litván Vilnius, s készülődhet már a 2010-es év kijelölt hármasa is: a német Essen, a török Isztambul és a magyar Pécs.

Az új évezred első két évtizedére szóló vonatkozó dokumentum, amelyet 1999. május 25-én fogadott el az Európai Parlament és az Európa Tanács, indoklásában kontinensünk kulturális örökségének rendkívüli gazdagságára hivatkozik, a program céljaként pedig a címet elnyerő város, az őt övező térség és az illető ország jobb megismerését jelöli meg abban a reményben, hogy a kulturális identitások párbeszéde előmozdítja a földrész nemzetei közötti közeledést és az európai integrációt.

Gondolom, lesz majd érdeklődő, akit az események felkeltette kíváncsiság arra késztet, hogy átszelje Európát, és a Luxembourgban való időzés után megforduljon Nagyszebenben is (vagy fordítva). Bizonyára talál majd látnivalót itt is, meg ott is. Megvallom, ha engem kérdeznek, mire lennék kíváncsi, legszívesebben egy olyan film megtekintésébe neveznék be, amely a két város és vidéke történetét elevenítené fel a századok során. Népek, mesterségek, egyházak, háborúk ott és itt, mondjuk 1350-ben, majd százötven év s újra évtizedek, századévek múltán. Pillanatképek villannának arról, hogyan volt olykor közelebb, máskor hogyan távolodott két város, két régió, hogy most, a program jóvoltából egymásra találjon, kissé jelképesen, kissé turisztikai célzattal, de azért komolyabb üzenettel is a kortársak felé, jelzéséül annak, hogy legalább a történelmi folyamatot tekintve ismét egyazon politikai és földrajzi térben helyezkednek el.

Forrás: Korunk 2007 Január