Georg Friedrich Händel (1685-1759)

E napon született Georg Friedrich Händel zeneszerző (1685)

Felmerül ismét a szokásos kérdés: milyen nemzetiségű Georg Friedrich Händel? Angol vagy német? Az angolok saját nemzeti zeneszerzőjükként tartják számon, és kétségtelen, hogy az élete túlnyomó részét Angliában élte le. De javasolom, olvassátok el Szabó Magda: A hallei kirurgus című regényét, ahol Händel, gyermekkoráról, családjáról, pályakezdő éveiről oly gyönyörűen ír.

Georg Friedrich Händel (1685-1759)

A barokk kor egyik legnagyszerűbb komponistája (Bach mellett) Halléban született ugyanabban az évben, mint J. S. Bach, a másik óriás. Még egy hónap sincs a születési dátumaik között. Micsoda véletlen! És abban az évben hunyt el, amikor Schiller, Robert Burns, vagy a mi Kazinczy Ferencünk született. Érdekes lett volna abban a korban élni. Mindössze 27 éves, amikor Angliába utazik és ott is telepedik meg.

És milyen véletlen: kb. egy év múlva I. György néven az a hannoveri választófejedelem lett az angol uralkodó, akit Németországban mintegy cserbenhagyott, egyszerűen megszökött tőle. Nem túl jó kezdet egy fiatal zeneszerzőnek. De a tehetség itt is utat kért magának. Megtalálja a helyét Londonban, és a nagy bécsi klasszikusok: Haydn, Mozart és Beethoven elődjeként meghatározó alakja lett a barokk zenének.

Händel - élete:

Édesapja 63 éves volt, amikor megszületett. Szülei jogásznak szerették volna taníttatni, tulajdonképpen tiltották is a zenéléstől. Egy clavichordot (a zongora egyik elődje) azonban titokban a szobájába vitt, és azon gyakorolt. A szász-weissenfelsi herceg egy alkalommal meghallotta a kiszűrődő muzsikát, és ez döntő volt későbbi sorsa szempontjából: az udvari zenekarban állást kapott.

Igen fogékonynak mutatkozott az operák iránt, ezért a hallei egyetemen folytatott jogi tanulmányait és a templomi orgonista állását otthagyva Hamburgba költözött. Ott az Opera társulata csembaló- és hegedűtudását felhasználva a zenekarban kapott állást. Már húsz évesen itt mutatták be első operáját. Ezután azonban Itália következett. Firenzében, Rómában és Nápolyban is szeretettel fogadták, ami részben zenei fejlődését határozta meg, részben olyan barátságokat kötött, mint pl. a két Scarlatti (apa és fia), Vivaldi vagy Corelli. Egymás után mutatták be új operáit és oratóriumait: a siker egyértelmű volt. Egy karrier megkezdődött.

Németországba ezután már csak rövidebb időszakra tért vissza, viszont Londont az európai zene egyik központi városává fejlesztette. Érdekes, hogy talán legismertebb művét, a Messiást mégis Dublinban, Írországban mutatták be. De a brit közönség a Halleluja-kórust azóta is állva hallgatja, sőt többször a kórussal éneklik végig.

Élete végén a sorsa tragikusra fordult. Megvakult, de érdekes módon optimizmusát nem veszítette el: továbbra is megtartotta a hangversenyeit. A Westminster apátságban nyugszik, ami egyfajta Pantheonja az angol szellemi élet óriásainak. Amikor Londonban jártam, külön megtekintettem a sírját (a többi angol szellemi és politikai nagysággal együtt), amely mintegy tiszteletadás kívánt lenni a zenei óriás előtt. Nektek is nagyon javasolom, hogy – ha nem is csak Händel kedvéért, de – ha módotok van, látogassatok el ebbe az építészetileg, de kultúrtörténetileg és politikailag is meghatározó templomba, emlékhelyre.

Händel - művei:

Händel mítosza közvetlenül a halála után tovább élt. Lehet, hogy ez csak angol mentalitás? Szobrot kapott, műveit zenetörténészek méltatták és elemezték, születésének centenáriumára ünnepségeket rendeztek. Mindezt vajon miért?

Nagy mennyiségű műveinek sora igencsak sokrétű – talán ezért. De nem a mennyiség számít. Legjelentősebbeknek én az oratóriumait és operáit tartom: ebben a műfajban alkotott talán akkorát, mint senki más. Romain Rolland írta, hogy a Händel-oratóriumok csak abban különböznek az operáitól, hogy fokozott mértékben zenedrámák. Ráadásul a bibliai történeteket az angol polgárság a saját életére értelmezte, így a nemzettudat növelésére igencsak alkalmasak voltak.

Első angol nyelvű oratóriuma az Eszter. Az öt énekhangra komponált mű engem meglepett: régebben nem ismertem, most pedig majdhogynem a legszebb Händel-oratóriumnak tűnik. És következett sorban (csak a legnagyobbakat, a számomra legkedvesebbeket említem: ezekből is van rendesen) a Saul, az Izrael Egyiptomban, a már említett Messiás, a Sámson, a Judás Makkabeus, a 32 nap alatt készült Józsua, és a 65 éves korában komponált Jephta (lehet, hogy ez a legszebb?), amelynek megalkotásakor következik be nagy tragédiája, szeme világának elvesztése. És ez az a mű, amely a nagy bécsi klasszikusokhoz vezető utat kijelöli.

Nagyszerűek versenyművei (én elsősorban oboaversenyeit és az orgonaversenyeket szeretem), valamint zenekari művei. Remélem, sokan ismeritek a népszerű Vízizené-t és a Tüzijáték-szvitet. Képzeljétek csak el a Temzén a hajókat kellően kivilágítva, mindegyiken más hangszercsoport, és ezek egymással mintegy beszélgetnek. Szenzációs lehetett! Nem csodálom, hogy a király, de a polgárság körében is óriási sikert arattak.

Én azonban legtöbbre a 12 concerto grosso-t tartom. Ezek vonószenekarra készült művek, amelyek teljes pompájukban mutatják be Händel szinte egész művészetét. Nagyon hasonlítanak a versenyművekre, amennyiben párbeszédes formában szólaltatják meg a zenekart és a szóló hangszert, de a műfaj sajátosságai szerint közéjük illeszkedik a csembaló pihentető, összekötő szólama. És szinte mindegy, hogy melyiket hallgatod: csaknem egyformán gyönyörűek. Hol vannak akkor még a kihagyhatatlan kamaraművek? És én nem is tudok, nem is nagyon akarok többet mondani ezekről: mint minden zenénél, itt is a legtöbbet mond, ha amelyiket csak tudjátok, meghallgatjátok. Megéri az időráfordítást!

Közben és előtte-utána is természetesen lehet fejteni a „Komolyzene – komolyan” kvíz termeit. Talán könnyebben fog menni.



Forrás: Kvíz-kaszinó