Komját Aladár

E napon született Komját Aladár költő és szerkesztő (1891)

KOMJÁT ALADÁR
(1891-1937)

Komját Aladár volt az első magyar kommunista költő. Kassák ugyanis sohase lett igazi kommunista, az ő szocializmusa mindvégig körvonalazatlan maradt; Gábor Andor és Barta Sándor pedig csak az emigrációban lett kommunista, addig a kommunista mozgalomnak csak lelkes harcostársai voltak, de még innét a marxizmuson. A többi, aki eljutott a marxizmus-leninizmushoz, és pártszerűen kommunista költő vagy író lett, időrendben csak ezek után következett. De Komját Aladár már a tanácsköztársaság idején harcos kommunista, s híven kitart eszméi és eszményei mellett korai haláláig.

Harcos költő volt morális meggyőződésből és a történelmi igazság felismerése folytán, holott egyéniségénél fogva szelíd lírikus lélek, aki más korban, más körülmények között az elmélázó hangulatok szép szavakat kereső művese lett volna. Neki azonban útmutatónak kellett lennie, példának kellett lennie, agitátornak kellett lennie. És lett is.

Tisztviselő-polgári család gyermeke volt, az apja adóhivatalnok, akit ide-oda helyeznek a felettesei. Ezért azután a Kassán született költő szinte minden évben másutt járja iskoláit. Viszonylag leghosszabb időt Fiuméban töltenek. Itt ragad rá az olasz nyelv. De hamarosan megtanul németül és franciául is. A diákkori élmények sok mindenre megtanítják: látja a vidéki szegénység különböző formáit, Fiuméban szembekerül a kivándorlás problémájával. Már érzékeny a társadalom ellentmondásaira, amikor érettségi után jogásznak megy. Felismeri, hogy a megoldást csakis a munkásmozgalomtól lehet várni. Lelkesen érdeklődik tehát a budapesti munkásság élete iránt. Ekkor már költő. Verseket ad a Népszavának, a munkásság napilapjának, amely szívesen is fogadja a komoly hangú, forradalmi indulatú, kulturált költeményeket. 1913-ban pedig egy Dózsa Györgyről írt Komját-vers miatt elkobozzák a Népszavát. Ettől kezdve hivatalosan is forradalmi költőnek tartják. Holott ekkor még nem is találta meg saját költői hangját.

A döntő hatás Kassák volt. Az ő költészetéből ihleti meg Komjátot az avantgardizmus szelleme. 1915-ben azonnal odacsatlakozik A Tett, majd a Ma köréhez, szabad verseivel a Kassák körüliek legjelentékenyebbjei közé tartozik. Holott valójában csak formáira hat a futurizmus és az expresszionizmus; igazán nem, vagy csak pillanatokra volt igazi avantgardista. Számára ugyanis mindig fontos a közérthetőség. Sohasem szabadítja úgy fel gondolattársításainak áradását, hogy amit mond, ne legyen világos. Ahol egyáltalán szimbólumokban szól, jelképrendszere ott is azonnal érthető. Csak kiáltványszerűsége, harsogó közéletisége, jelzőinek nyomatékossága és persze a szabad vers formavilága tartja közel az avantgardistákhoz. Kifejezésmódja jobban emlékeztet a későbbi, a futurizmusból már kilábalt, de a futurista stílushatásokat magával vivő Majakovszkijra, mint a vele együtt feltűnő és oly gyakran együttműködő Barta Sándor gomolygó képáradatára. Komját mindig megmarad racionalista költőnek.

1917-ben jelenik meg első önálló verseskönyve, a Kiáltás. Mozgalmi verseskötet ez: antimilitarista, forradalmat idéző agitáció. Az oroszországi forradalom idején azonnal a bolsevikokkal vállal azonosságot, és 1918 novemberében az elsők egyike, akik belépnek a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Költészetében vállalja a napi agitáció feladatait is, az ideológiai publicisztikát is, de igazi költő: amit ír, az valódi költészet; a szabad versek gördülő sorain is jól lehet érezni a műgondos csiszoltságot, a kultúrát, a verstani felkészültséget. A Komját-verseket kitűnően lehet szavalni, jól ritmizáltak, és megfelelnek a magyar beszéd lélegzetvételének.

A tanácsköztársaság idején a párt hivatalos lapjának, az Internacionálénak az egyik szerkesztője, és ekkor jelenik meg második verseskönyve, az Új Internacionale. A bukás után menekülnie kell, családjával (feleségével és újszülött fiával) Olaszországba megy, de ott mint felforgató elemet letartóztatják, majd kiutasítják. Így kerül Bécsbe, ahol az emigráció egyik szellemi vezéralakja. Megalapítja az Egység című folyóiratot, ennek köre jelenti a bécsi emigránsok kommunista balszárnyát. Hatására hagyja el Barta Sándor is Kassák körét, és találja meg útját a kommunista párt felé.

A folyóirat azonban örökös anyagi bajokkal küzd, 1924-ben meg is szűnik. Akkor felajánlják Komjátnak, hogy költözzék Berlinbe, ahol a Kommunista Internacionálé hét nyelven megjelenő folyóirata, az Inprekorr megjelenik. A sok nyelven értő Komjátot jól lehet használni a szerkesztőségben. Közel tíz, viszonylag nyugalmas esztendő következik a számára. A politikai élet ugyan egyre feszültebb, de amíg a német demokrácia el nem bukik, biztosított az élete. A nemzetközi munkásmozgalom eszméit kell szolgálnia újságíróként, és nagyon alkalmas erre. Igen használható szerkesztőségi ember. Szelíd, kedves modoráért, rendkívül nagy, sohasem hivalkodó műveltségéért, készséges munkavállalásáért mindenki kedveli. És közben írja új verseit. Négy idegen nyelven is fogalmaz cikkeket, de verset csak magyarul. A költészet az ő számára a magával hozott haza, a vigasz a mindig gyötrő honvágy ellen. Egyre több köze van a magyar költészet hagyományaihoz is. És egyre jobban távolodik az avantgardizmustól. Szabad versei közé egyre jobban vegyülnek a csiszolt formájú rímes költemények. Verseiben egyszerre tartja fenn a tanácsköztársaság emlékét és a proletariátus reménységét a jövőben. Irodalmi kritikákban vitatja a szocialista irodalom feladatait. Erről vitázik 1930-ban a Szovjetunióban, a harkovi írókongresszuson. Álláspontja már a szocialista realizmusé. 1931-ben Moszkvában jelenik meg a következő verseskötete, a Mindent akarunk!

1933-ban menekülnie kell Hitlerék elől. Előbb Svájcba megy, ahol az Internacionálé német nyelvű folyóiratánál, a Rundschaunál dolgozik, majd amikor a lap szerkesztőségét áthelyezik Párizsba, Komjáték is oda költöznek.

Párizsi korszakában érik ki teljesen költészete. Nagy, ódai jellegű versekben fejezi ki a század nagy eszméit, amelyek elválaszthatatlanok saját leglíraibb élményeitől (Fiatalok, Öregek, Gyermekkor stb.).

Közben kitört a spanyol polgárháború, Komját is aggódva figyeli a spanyol eseményeket, kapcsolatot tart a Nemzetközi Brigád magyar kommunistáival, nekik írja, nekik küldi talán legismertebb költeményét, a Nemzetközi brigád indulóját. ("Madrid határán állunk a vártán...")

Ahogy az idő halad, úgy csúszik jobb felé a francia közélet is. Gyanúsak a külföldi kommunisták. Komjátra szükség van Párizsban, de el kell tűnnie Párizsból. Tehát más lakásba költözik, és hamis papírokkal, álnéven él: Jules Sommerfeldnek hívják.

Jules Sommerfeld, a német nevű francia azonban gondosan készíti elő Komját Aladár magyar költő új verseskötetét, a Megindul a földet. Nyomdába is adja, de megjelenését már nem éri meg.

1937 januárjában hirtelen összeesett és meghalt. Az ősi párizsi Père-Lachaise temetőben fekszik, ahol annyi híres embernek van nyughelye és emlékműve. Neki csak nyughely adatott, emlékművel adósa maradt az utókor.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár