Mióta füstölgünk? Milyen ártalmakat okoz a dohányzás?

.

A nemzetközi Füstmentes Nap célja, hogy minden november harmadik csütörtökén egyetlen napra minden dohányos letegye a cigarettát. Az eredeti ötlet 1971-ből, Massachusetts állam kormányzójától származik, amelyet néhány évvel később az Egészségügyi Világszervezet is magáévá tett és nemzetközi nappá nyilvánított.

De mióta is dohányzunk?
A dohányzás szokása az Amerikában élő indiánoktól ered, akik a szárított dohányleveleket szívtak el növények levelébe csavarva. A szokást az Amerikába érkező telepesek hozták át Európába. Magát a dohány növényt Jean Nicot honosította meg Európában, innen ered a dohánytermékek alapjául szolgáló dohánycserje (Nicotiana tabacum) elnevezése is. A dohányzás szokása először Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Kelet-Európában, Angliában, Németországban, Svájcban, Ausztriában, majd a Török birodalomban, Lengyelországban és Oroszországban is elterjedt. A dohányt eleinte élvezeti szerként használták a bódító füstje miatt, de gyógynövényként és dísznövényként is számon tartották.
Az idők során a kezdetben növényi levélbe csavart „cigaretta” több átalakuláson, fejlődésen esett át: tubákolás, pipázás, szivarozás, szivarozás és végül a cigaretta ma is ismert és elterjedt formája, de ez már a XIX. század közepére tehető.
Azonban csak lassan, az 1920-as években született meg az a felismerés, miszerint a dohányzás összefüggésben lehet a tüdő megbetegedésével, a tüdőrákkal. Az azóta eltelt időszakban egyre több kutatás folyt a témában, és immár bizonyított a dohányzás és a tüdőbetegségek közötti összefüggés.
Tulajdonképpen mi okozza az ártalmakat?
A cigarettában – vagy a többi dohánytermékben – alapvetően háromféle káros anyag található: nikotin, valamint az égés során keletkező kátrány, szénmonoxid. A nikotin a függőséget alakítja ki a szervezetben, az égéstermékek közül a kátrány gyulladást, daganatokat okoz, a szénmonoxid pedig gátolja a szervek oxigénellátását. A káros anyagok azonban nem csak a dohányosra hatnak, hanem a környezetében élőkre, azaz a passzív dohányosokra is.
A dohányzás több mint húszféle megbetegedés kialakulásában és e megbetegedések okozta halálozásban játszik vezető szerepet. A szív- és érbetegségek 25-30%-a, a krónikus hörgőgyulladás és tüdőtágulat okozta halálozások 75%-a, a tüdőrákos halálozások mintegy 90%-a tulajdonítható közvetlenül a dohányzásnak[1].
A dohányzás okozta leggyakoribb betegségek – a COPD és a tüdőrák
A COPD (krónikus, obstruktív tüdőbetegség) egy hosszan tartó, a tüdő fokozatosan súlyosbodó, visszafordíthatatlan károsodásával járó betegség. Kiváltó oka elsősorban a dohányfüst, de egyéb tényezők - a tartós légszennyezettség, a kemikáliák, az allergia, légúti fertőzések - is elősegíthetik a kialakulását. A COPD fő tünetei a krónikus köhögés és a nehézlégzés, de a tünetek könnyen összetéveszthetők a hörghurut vagy a tüdőgyulladás tüneteivel.
A COPD jelenleg nem gyógyítható, a kezelése az állapot rosszabbodásának megakadályozására és lassítására, illetve a rohamszerű állapotromlások, az úgynevezett exacerbációk megelőzésére szolgál. A megelőző, fenntartó kezelés során alkalmazhatók különböző hatásmechanizmusú hörgőtágítók és gyulladáscsökkentők.
A tüdőrák világviszonylatban a leggyakrabban előforduló rákféleség, amely az esetek 90%-ában[2] a dohányzás számlájára írható. A tüdőben megjelenő daganat eleinte nem jár fájdalommal, a beteg tünetmentes. A tünetek fokozatosan jelennek meg, elsőként sok esetben tartós, száraz köhögés, véres köpet jelentkezik.
Minél korábbi stádiumban sikerül a tüdőrákot diagnosztizálni, annál nagyobb az esély arra, hogy személyre szabott, célzott terápiával legyőzhető a betegség, vagy hosszabb ideig fenntartható a megfelelő életminőség.
1 daganatok.hu
[1] Rákliga, http://www.rakliga.hu/