1886. november 20-án halt meg Laborfalvi Róza

"Laborfalvi alt hangja a legszebb muzsika, amit hallottam valaha" Széchenyi István

 

1837-ben Kántorné helyett ő lett a megalakuló Nemzeti Színház tragikája. 1848. március 15-ének nevezetes estjén találkozott a Nemzeti színpadán Jókai Mórral, aki nem sokkal később családja akarata ellenére feleségül is vette. Legendává lett házasságuk kapcsán a szabadságharc nagy napjának egyik eleven emlékeként tisztelték személyüket halálukig.
A Nemzetiben a természetes játékstílus tudatos előretörésével a magyar realista színpad úttörői közé tartozik, Lendvayék, Telepi, Egressy Megyerivel együtt. Legjobb szerepei a parancsoló királynői alakok voltak; emlékezetes szerepei még a számára írt Jókai- drámák hősnő-alakításai. Ő volt az első a magyar színésznők közül, aki tiszta hangsúlyozással mondott verset.

Laborfalvi Róza fontosabb szerepei: Gertrudis (Katona József: Bánk bán) Volumina (William Shakespeare: Coriloanus) Stuart Maria (Friedrich Schiller: Stuart Maria) Lady Macbeth (William Shakespeare: Lady Macbeth) Goneril (William Shakespeare: Lear király) Orsina (Gottfried Lessing: Emilia Galeotti) Lady Milford (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem) Predzlava (Szigligeti Ede: A trónkereső)

 

Vörösmarty vezette őt pódiumra először, és az ő szárnyaló ütemein tanult költeményt mondani, s ennek a művészetnek élete végéig csodált mestere maradt. Egyebek közt Arany balladáit ő vitte elsőnek színpadra és pódiumra. Hangját egy nemzet hallgatta gyönyörűséggel. Nem volt félreismert színésznagyság, reális értékelése már életében kialakult. Tekintélye inkább halála után csökkent, jórészt, mert Jászai Mari nagysága árnyékba borította az ő művészetét, de neve kitörölhetetlenül és mélyen összeforrt a magyar színházművészet történetével, hiszen a nagy első nemzedék korában indult pályája, és még a modern időkben is tündökölt csillaga.

forrás: Jókainé Laborfalvi Róza (szineszkonyvtar.hu)