A macskafeleség - japán népmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy becsületes parasztember. Egy esős éjszakán kintről kopogást hallott. Kinyitotta az ajtót, és kinézett. Egy bőrig ázott macska emelte fel rá szomorú tekintetét. - Nicsak, te nem a gazdag ember macskája vagy?? Ó, te szegény, hát elkergetett? A paraszt ember beengedte a macskát a házba, és enni adott neki. Utána így szólt hozzá kedvesen: - Bár az én házam szegény, azt a kevés rizst amim van szívesen megosztom veled. Így aztán a macska a földművesnél maradt. Néhány nap elteltével egy reggel, amikor a földre indult, így szolt a parasztember viccelődve a macskához: - Te, mi lenne ha megőrölnéd a rizst amíg én elleszek? Későre járt, mire hazaért az egész napi munkából, és ahogy a házához ért, furcsa hangok hallatszottak ki bentről, ezért bekukucskált. "Nahát, a macska a malomkövet forgatja!!" - a földműves meglepődve lépett be a házba. - Ügyes vagy! - mondta és magához ölelte a macskát. Ezután az ember a rizslisztből, amelyet a macska őrölt neki, finom rizssüteményt készített, melyet megfeleztek, és jócskán belakmároztak belőle. A macska a következő napon és az azt követő napon is őrölt liszttel várta a hazatérő parasztembert. A földműves egyre jobban megszerette a macskát. Reggel együtt keltek este együtt feküdtek, és amikor a macska beteg lett, a parasztember egész éjjel mellette virrasztott. Így teltek múltak a napok, de az egyik este a macska illedelmesen leült, és így szólt: - Én most zarándokútra megyek Iszébe. Mivel macska formájában nem tudom meghálálni a kedvességedet, ezért asszonnyá fogok változni. Kérlek, várj rám, amíg vissza nem térek! Már az is elég meglepő volt, hogy a macska tud beszélni, de attól végképp leesett az álla a parasztembernek, hogy elgyalogol egészen Iszéig, és emberré változik. A földműves meg se tudott mukkanni a meglepetéstől, csak szótlanul meredt maga elé. A macska illedelmesen elköszönt, és futásnak eredt a sötét éjszakába. A földműves nem hitt a szemének, azt gondolta álmodik. De nem álom volt ez, hanem valóság. A macska tényleg elment, a parasztember pedig reggeltől estig várta. Jó pár hónap is eltelt, míg nem megérkezett, és ahogy megígérte, asszonyként tért vissza. - Mostantól rajtam áll a sor, hogy megháláljam a jóságodat. A macska ezután a földműves felesége lett és sokat segített neki. A földműves is szerette asszonyát, és boldogan éltek mindketten míg meg nem haltak.