Bejegyzések
Ez nem útmutató az internetes társkereséshez, csak tanácsok, amiket érdemes megfogadni vagy legalábbis elgondolkodni rajta! Pláne ha sikertörténeteket hallunk, talán nem adjuk fel ideje korán...
Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.
Mégis sok ember próbálkozik internetes társkereső klubokban, mert rettentő a választék és előbb utóbb csak találnak olyat, aki megfelel az elvárásoknak. Máris elérkeztünk a fő problémához, az elvárásokhoz: a nőknél és férfiaknál általában lényeges a különbség, bár ez a korosztályoktól is függ. Személyes tapasztalataim alapján, a fiatal lányok, nem sokban különböznek az azonos korú fiúktól, általában mind csak kalandot keres. De idősebb társaiknál már változik a dolog, főleg a hölgyek akarnak tartós kapcsolatot, persze magasra teszik a lécet, aminek ha száz férfiból egy, ha megfelel.(később kiderül az sem egészen olyan, mint hittük) Tökéletes férfi? Álmaink lovagja? Vajon tényleg érdemes álomképeket hajszolni? Az biztos, hogy nem lehet, hogy saját nézeteinket megváltoztassuk, csak azért mert magányosak vagyunk. Tény az egyik legszörnyűbb állapot magányosnak lenni, de ha nem hagyja magát el az ember és elég kreatív le tudja kötni magát. Viszont eljön az a pont egy idő után, amikor már semmi sem nyugtat meg, amikor úgy érezzük, valami vagy valaki még mindig hiányzik az életünkből. Mondanák, ketyeg a biológiai óra! Lehet, de ez azért többről szól. Annyi minden van, amit kettesben sokkal jobb csinálni, mint egyedül, nem igaz! Alapvetően az ember, társas lénynek van megalkotva, mégis sokan beletörődnek, hogy egyedül maradtak vagy, hogy nem találták meg, akit kerestek, ha egyáltalán keresték valaha is. Mert az igaz, hogy a várjuk a sült galambot, nem fog magától a szánkba repülni!
Tehát keresni kell, kitartóan! Valaki a közvetlen ismerkedésre esküszik, de valljuk be többségünk nem olyan bátor, hogy csak úgy leszólítsunk bárkit is az utcán vagy akár egy szórakozóhelyen. Véleményem szerint ott nagyon csekély az esélye, hogy olyan partnerre akadunk, aki beleillik az elképzeléseinkbe, főleg ha komoly kapcsolatra vágyunk. Akkor miért is jobb az internet? Talán mert kényelmesebb, és ha alapvetően bízunk a partnerben, több információt megtudhatunk levelezés útján, mintha csak összefutnánk vele és a külső alapján ítélnénk. Mert az emberek többsége, valóban a külső megjelenés alapján választ. Valakinek a belső értékek másodlagosak, vagy egyáltalán nem is fontosak.
Kétségtelen kudarcok nélkül nem ússzuk meg, bármennyire is alaposak vagyunk. Mert mindenre nem lehetünk felkészülve. Viszont ha sokat csalódunk, könnyen elmehet a kedvünk az egésztől. Akkor mégis, hogy lehet megtalálni a szerelmet? Általános recept nincsen, valakinek könnyen megy, valakinek igazi küzdelem. De egy a fontos, nem szabad feladni! Sokáig kerestem én is, alapvetően a kényelem, elfoglaltság és a földrajzi helyzet miatt választottam a netes ismerkedést. Sok féle emberrel hozott össze a sors, sok csalódás is ért. És talán igaz az, ha erőlteti az ember, akkor biztos, hogy nem jön össze, amit akar, legalábbis nálam ez volt. De épp amikor ott tartottam, hogy abbahagyom, megismerkedtem egy férfival, aki nem hitegetett. És nem hagyta kihűlni a remény parazsát. Mert már tényleg csak kis parázs volt.
Bár igaz, hogy levelezés útján sok minden kiderül a másikról, azért a személyes találkozás elengedhetetlen, és ha lehet, minél előbb kerüljön sor rá, mert kár ámítgatni egymást, ha élőben nincs meg az a bizonyos szikra. Én is jártam úgy, hogy levelekben minden szép és jó volt, aztán mikor találkoztunk jött a hideg vizes zuhany. Félreértés ne essék, fénykép csere megtörtént, én most a kisugárzásról beszélek. Nem az álnok csalókról, akik mások képeit használják maguk helyett. Bár én ilyennel nem akadtam össze szerencsére! Tehát, ha már túl vagyunk az első találkozáson és több levélből megtudtuk, nagyjából hasonló az ízlés, az érdeklődési kör, akkor kezdhetünk reménykedni. Bár van, aki arra esküszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást, egyéne válogatja. Minden ember más, mások a szokások, az ízlés a gondolkodásmód, mégis a net segítségével talán könnyebben találhatunk azonos beállítottságú embereket. Persze a megfelelő oldalt sem könnyű megtalálni, mert a legtöbb oldalon csak kalandvágyók vannak regisztrálva, így olyan mintha tűt keresnénk a szénakazalba. Annak a legnehezebb, aki már nem jár közösségekbe (pl. iskola, klub, diszkó,) ezért válasszák a netet. A már meglévő barátok közül, nem akad senki, aki számításba jöhetne, nem marad más, mint vadidegenekkel kell próbálkoznunk, de ebben is nagy a kockázat. A csalódás kockázata!
Az internettel bármilyen távolságokat áthidalhatunk, egyetlen kattintással, de célszerűbb mégis a lakóhelyhez közelebbi partnert keresni, mert ha nem csak egyszer szeretnénk találkozni vele, akkor lényegesen olcsóbb és kényelmesebb, ha nem az ország másik felébe kell utazni. Persze ha hajlandóak vagyunk mindenről lemondani és teljesen új életet kezdeni, ahol megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor ez sem számít!
Ez nem útmutató az internetes társkereséshez, csak tanácsok, amiket érdemes megfogadni vagy legalábbis elgondolkodni rajta! Pláne ha sikertörténeteket hallunk, talán nem adjuk fel ideje korán a keresést, mert megéri kivárni a végét! Mindenkire vár valahol valaki! Én megtaláltam!
Sylvia Boom rovata (sylviaboom.virtus.hu)Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális környezetben. Ahol mindenki azt ír magáról, amit akar, ill. álarcot öltenek, hogy jobb cégért csináljanak maguknak. Sok a szélhámos, a félrevezető ember, de vannak egyértelmű nyíltan színt vallók is, akik nem kertelnek és megmondják, ha csak egy alkalomra vágynak is.
Mégis sok ember próbálkozik internetes társkereső klubokban, mert rettentő a választék és előbb utóbb csak találnak olyat, aki megfelel az elvárásoknak. Máris elérkeztünk a fő problémához, az elvárásokhoz: a nőknél és férfiaknál általában lényeges a különbség, bár ez a korosztályoktól is függ. Személyes tapasztalataim alapján, a fiatal lányok, nem sokban különböznek az azonos korú fiúktól, általában mind csak kalandot keres. De idősebb társaiknál már változik a dolog, főleg a hölgyek akarnak tartós kapcsolatot, persze magasra teszik a lécet, aminek ha száz férfiból egy, ha megfelel.(később kiderül az sem egészen olyan, mint hittük) Tökéletes férfi? Álmaink lovagja? Vajon tényleg érdemes álomképeket hajszolni? Az biztos, hogy nem lehet, hogy saját nézeteinket megváltoztassuk, csak azért mert magányosak vagyunk. Tény az egyik legszörnyűbb állapot magányosnak lenni, de ha nem hagyja magát el az ember és elég kreatív le tudja kötni magát. Viszont eljön az a pont egy idő után, amikor már semmi sem nyugtat meg, amikor úgy érezzük, valami vagy valaki még mindig hiányzik az életünkből. Mondanák, ketyeg a biológiai óra! Lehet, de ez azért többről szól. Annyi minden van, amit kettesben sokkal jobb csinálni, mint egyedül, nem igaz! Alapvetően az ember, társas lénynek van megalkotva, mégis sokan beletörődnek, hogy egyedül maradtak vagy, hogy nem találták meg, akit kerestek, ha egyáltalán keresték valaha is. Mert az igaz, hogy a várjuk a sült galambot, nem fog magától a szánkba repülni!
Tehát keresni kell, kitartóan! Valaki a közvetlen ismerkedésre esküszik, de valljuk be többségünk nem olyan bátor, hogy csak úgy leszólítsunk bárkit is az utcán vagy akár egy szórakozóhelyen. Véleményem szerint ott nagyon csekély az esélye, hogy olyan partnerre akadunk, aki beleillik az elképzeléseinkbe, főleg ha komoly kapcsolatra vágyunk. Akkor miért is jobb az internet? Talán mert kényelmesebb, és ha alapvetően bízunk a partnerben, több információt megtudhatunk levelezés útján, mintha csak összefutnánk vele és a külső alapján ítélnénk. Mert az emberek többsége, valóban a külső megjelenés alapján választ. Valakinek a belső értékek másodlagosak, vagy egyáltalán nem is fontosak.
Kétségtelen kudarcok nélkül nem ússzuk meg, bármennyire is alaposak vagyunk. Mert mindenre nem lehetünk felkészülve. Viszont ha sokat csalódunk, könnyen elmehet a kedvünk az egésztől. Akkor mégis, hogy lehet megtalálni a szerelmet? Általános recept nincsen, valakinek könnyen megy, valakinek igazi küzdelem. De egy a fontos, nem szabad feladni! Sokáig kerestem én is, alapvetően a kényelem, elfoglaltság és a földrajzi helyzet miatt választottam a netes ismerkedést. Sok féle emberrel hozott össze a sors, sok csalódás is ért. És talán igaz az, ha erőlteti az ember, akkor biztos, hogy nem jön össze, amit akar, legalábbis nálam ez volt. De épp amikor ott tartottam, hogy abbahagyom, megismerkedtem egy férfival, aki nem hitegetett. És nem hagyta kihűlni a remény parazsát. Mert már tényleg csak kis parázs volt.
Bár igaz, hogy levelezés útján sok minden kiderül a másikról, azért a személyes találkozás elengedhetetlen, és ha lehet, minél előbb kerüljön sor rá, mert kár ámítgatni egymást, ha élőben nincs meg az a bizonyos szikra. Én is jártam úgy, hogy levelekben minden szép és jó volt, aztán mikor találkoztunk jött a hideg vizes zuhany. Félreértés ne essék, fénykép csere megtörtént, én most a kisugárzásról beszélek. Nem az álnok csalókról, akik mások képeit használják maguk helyett. Bár én ilyennel nem akadtam össze szerencsére! Tehát, ha már túl vagyunk az első találkozáson és több levélből megtudtuk, nagyjából hasonló az ízlés, az érdeklődési kör, akkor kezdhetünk reménykedni. Bár van, aki arra esküszik, hogy az ellentétek vonzzák egymást, egyéne válogatja. Minden ember más, mások a szokások, az ízlés a gondolkodásmód, mégis a net segítségével talán könnyebben találhatunk azonos beállítottságú embereket. Persze a megfelelő oldalt sem könnyű megtalálni, mert a legtöbb oldalon csak kalandvágyók vannak regisztrálva, így olyan mintha tűt keresnénk a szénakazalba. Annak a legnehezebb, aki már nem jár közösségekbe (pl. iskola, klub, diszkó,) ezért válasszák a netet. A már meglévő barátok közül, nem akad senki, aki számításba jöhetne, nem marad más, mint vadidegenekkel kell próbálkoznunk, de ebben is nagy a kockázat. A csalódás kockázata!
Az internettel bármilyen távolságokat áthidalhatunk, egyetlen kattintással, de célszerűbb mégis a lakóhelyhez közelebbi partnert keresni, mert ha nem csak egyszer szeretnénk találkozni vele, akkor lényegesen olcsóbb és kényelmesebb, ha nem az ország másik felébe kell utazni. Persze ha hajlandóak vagyunk mindenről lemondani és teljesen új életet kezdeni, ahol megtaláljuk az igaz szerelmet, akkor ez sem számít!
Ez nem útmutató az internetes társkereséshez, csak tanácsok, amiket érdemes megfogadni vagy legalábbis elgondolkodni rajta! Pláne ha sikertörténeteket hallunk, talán nem adjuk fel ideje korán a keresést, mert megéri kivárni a végét! Mindenkire vár valahol valaki! Én megtaláltam!
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése