Alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja - de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a

Klasszikus P. Howard kezdősorok...
-- Uram! A késemért jöttem! -- Hol hagyta? -- Valami matrózban. -- Milyen kés volt? -- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? -- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? -- Kagyló. -- Hány részbõl? -- Egy darabból készült. -- Akkor nincs baj. Megvan a kés! -- Hol? -- A hátamban. -- Köszönöm... -- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem.Egy darab húszcentis kagylóritkaság. -- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem... -- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem. -- De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza. -- Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket. -- Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon. -- Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés.
.................................................................................................
Piszkos Fred a kapitány.
Amikor Maud visszatért a szobába, egy úr lépett ki a szekrényből, pizsamában, fején egy ízléses zöld selyem lámpaernyővel, és barátságosan mosolygott. -Bocsánat - mondta, és udvariasan megemelte a lámpaernyőt -, nevem Van der Gullen Félix. A leány csak most lett úrrá elzsibbadt idegein. Az ajtóhoz hátrált. Az ismeretlen bizonyára őrült. - Mit akar itt? Hogyan került a szekrényembe...? - Kérem önt - mondta az őrült idegen -, ne kiáltson, mert ezzel vesztét okozná egy jólelkű, vidám embernek, aki amúgy is nyomban távozik. - Hogy került a szekrénybe? - A... szobából... - Eh! Nem így értem! - Az ablakon keresztül jöttem. Hajnalban. Menekültem... és a szálló elhagyott kertjében megpillantottam a nyitott ablakot. Felhúzódzkodtam a párkányra, és benéztem... Láttam, hogy az ágy üres... Nosza, beugrottam, a szekrénybe rejtőztem, és izgalmamban mélyen elaludtam. Csak most ébredtem fel. Közben egy sportkabát akasztójánál fogva leszakadt, ezért elnézését kérem... Mivel a nő nem felelt, az idegen letette a fejére hullott lámpaernyőt, meghajolt és elindult az ajtó felé. - Megálljon! - kiáltotta Maud. - Parancsoljon! - felelte a rejtélyes ifjú, összecsapva papucsa sarkát. - Csak nem akar... egy szál pizsamában kilépni tőlem, a folyosóra?!! Az idegen szolgálatkészen elindult az ablak felé. Maud szinte felsikoltott: - Megálljon!
.............................................................................................
Vesztegzár a Grand Hotelben
Forrás: Kaláka - (2006)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése