Rendszerváltás, 1989

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: A szovjet csapatok kivonása Magyarországról
1989-1991

A Szovjetunió a szocialista tábor országai közül egészen a rendszer felbomlásáig az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon állomásoztatott jelentős katonai erőt. E négy szatellit állam közül katonai szempontból a kitüntetett szerep kétségtelenül Kelet-Németországé volt. Moszkva itt mintegy 550 ezer főt tartott "hadrendben". Ennél lényegesen kisebb erőt képviselt az 1968-as bevonulás után Csehszlovákia területén fölállított katonai kontingens (136 ezer fő). Ennek durván felét tette ki a Lengyelországban állomásozó (67 ezer fő), és a Magyarországra telepített hadseregcsoport (65 ezer fő). Jellemző módon máig rendkívül nehéz meghatározni a Kelet-Európában állomásozó szovjet katonai erő pontos létszámát, a létszámban és fegyverzetben bekövetkező változásokat. Erre vonatkozóan a szovjet fél nyilvánosan soha nem adott tájékoztatást, és az is kérdéses, hogy a "befogadó" államok vezetése, illetve annak legszűkebb köre, tudott-e a mindenkori tényleges helyzetről. A fent idézett számok egy a '90-es évek végén közreadott orosz tanulmányból származnak. És ezek az adatok nincsenek ellentmondásban a két évvel később, a csapatkivonások során kiderülő számokkal sem. Ekkor ugyanis már nehéz lett volna eltitkolni a pontos és hiteles adatokat. Ezek szerint az 1990-1991-es teljes kivonás során 100. 380 szovjet állampolgárnak kellett elhagynia Magyarországot (ennek fele polgári szolgálatos, illetve családtag volt).
A '80-as évek második felében már sem fontosnak, különösebb aktivitást igénylőnek, sem pedig olyan területnek nem tűnt Kelet- és Kelet-Közép-Európa, ahol Moszkvának továbbra is aktív irányító szerepet kellene betöltenie. Gorbacsov az 1988 júniusában ülésező XIX. pártkonferencián előadott főtitkári beszámolójában nyilvánosan felmondta a Brezsnyev-doktrínát, kijelentve, hogy Moszkva ezen túl tiszteletben tartja a minden államot megillető "függetlenség és szuverenitás elvét". Az ENSZ 1988 decemberében megtartott közgyűlésén Gorbacsov bejelentette, hogy a Szovjetunió kész katonai doktrínájának tisztán védelmi jellegűvé alakítására és a Kelet-Európában, valamint a Szovjetunió európai részén állomásozó szovjet haderő jelentős, mintegy félmillió fővel történő csökkentésére.
Magyar részről hivatalosan - legalábbis a rendelkezésre álló dokumentumok szerint - először 1989 tavaszán vetődött fel a szovjet csapatok további kivonásának ügye. A teljes kivonás gondolata moszkvai oldalon először csak 1989 őszén bukkan fel egy szakértői anyagban. A teljes csapatkivonást követelő egyre inkább erősödő magyarországi közhangulat 1990 elejére arra bírja a budapesti kormányt, hogy a kérdésről tárgyalásokat kezdeményezzen Moszkvával. Moszkva végül vállalta, hogy a harci egységeket még 1990 végéig, míg a technikai eszközöket 1991. június 30-áig kivonja. Míg a teljes csapatkivonást az előzetesen kitűzött határidőnél korábban, 1991. június 19-ére sikerült teljesíteni, vagyis ezen a napon az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, addig a felek közti vagyonjogi, illetve pénzügyi vitát ekkorra még nem tudták lezárni. Még csaknem másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy aláírásra kerüljön az egymással szembeni követelésekről való kölcsönös lemondást rögzítő megállapodás. E dokumentumot Borisz Jelcin orosz elnök első magyarországi hivatalos látogatása során 1992. november 11-én írták alá.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható.

Ha a képet nagyobban szeretné látni, kattintson rá.

Forrás: História - történelmi folyóirat 2009/5-6.