JANKOVICH FERENC: BOLDOG AKI ITT ÁLL...

Két havas fenyő közt
- két angyali szárny -
egy pufók kis templom
lélekzete száll.

S mint deres pásztor, ki
kalapot emelt,
fülhegyezve hallgat
a pusztai csend.

Ugy dudol a templom,
mint egy kisgyerek -
fején ül a ferde
betlehem-süveg.

Párolog az ének
s merre utja visz,
meghatódva károg
még a varju is.

Erdőből kifordul,
uj világba tér:
szinte felkiált a
nyikorgó szekér.

Boldog, aki itt áll
s kifelé figyel -
míg a fej alácsüng
és sóhajt a mell.

Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 5. szám