BÍRÓ LAJOS: Szeptember - Egy jó férj története - I. -II.

BÍRÓ LAJOS: Szeptember
- Egy jó férj története -
I.

Az asszony még egyszer elmondta a rendelkezéseit:

- Az összes szobákat bezártam ezen a szobán és a hálószobán kívül. A kulcsokat becsukom az íróasztalod fiókjába, Julcsának a bérén kívül minden elsején adsz harminc forintot kosztra. Ha egyszer itthon akarnál valami egyszerűbb dolgot csináltatni, ő főz is neked. Vigyázz, hogy a vendéglőben el ne rontsd a gyomrodat... Tésztát ne egyél...

Vajda bólogatott a fejével, kezébe vette a kalapját és várt rá, hogy az asszony elkészüljön. Az asszony feltette a kalapját, fátyolt kötött, a karjára vette a köpönyegét, a kezébe fogta a kesztyűjét, körülnézett, és azt mondta:

- Indulhatunk.

A két gyerek lent ugrált már a kapu előtt; a kisasszony vigyázott rájuk. Az első fiákerbe beült az asszony, Vajda és az egyik gyerek, a másikba a kisasszony, a másik gyerek, a szakácsné és a szobalány. Vajda az úton belefűzte a karját az asszony karjába és gyöngéden megszorította. Az asszony rámosolygott. Összesimulva ültek a vasútig.

A váróteremben könyörögve mondta az asszony:

- Gyere le minél előbb.

- Az első szabad napomon.

- Hátha mégis lejöhetnél két-három hétre...

- Nem lehet. Idén nem enged az üzlet.

- Borzasztó, hogy itt kell lenned a forró Budapesten. Amikor mi lent vagyunk a jó tenger mellett...

- Csak legyetek ti lent. A gyerekeknek tengerre van szükségük.

Az asszony hálásan nézett fel rá, Vajda lemosolygott az asszonyra. Az asszony azután elhelyezkedett a gyerekekkel a vasúti kocsiban. Vajda felment hozzájuk, segített nekik, megcsókolta a gyerekeit, azután átölelte az asszonyt. Az asszony hozzátapadt.

- Most megyek el tőled először - súgta félig sírva - ilyen hosszú időre.

Vajda meg volt hatva.

- Hermin! - mondta melegen és szeretettel.

A vonat indult. Vajda leugrott a kocsiról. A gyerekek csókot dobáltak az apjuknak, az asszony kinézett az ablakon és a kendőjét lobogtatta, Vajda sokáig látta a libegő fehér foltot a vonat fekete testén. A vonat azután eltűnt. Vajda utána nézett még egy kicsit, azután zavarodottan és fanyar kedvvel visszament a városba.

BÍRÓ LAJOS: Szeptember
- Egy jó férj története -
II.

Az irodájában rossz kedvvel fogott munkához. Egy csomó fontos levelet kellett azonban megírnia, a hivatalnokai parancsokért futkároztak hozzá, egyszer lehívták a posztóraktárba, bejött hozzá Bánó, a társa, és lassanként megfeledkezett a szomorúságról. De este, amikor az üzleti kabátját levetette és amikor a munka kellemes és kedvelt fáradtságában örömmel fordult a felé a megszokott gondolat felé, hogy most megy haza a feleségéhez és gyerekeihez, akkor egyszerre újra elszomorodott. Lement az utcára és ostobán és haragosan nézett körül. Nem tudta, hová menjen. Fogalma sem volt róla, mit csinálhatna. Hét óra elmúlt, de vacsorázni még korán van. Lefeküdni még inkább. A sétálást gyűlölte, az okos és kellemes semmittevésnek a legegyszerűbb fogásaihoz sem értett és dühösen ment ki a Fürdő utcába, onnan a Duna-partra, ádázul unatkozott és sírni tudott volna mérgében, mikor arra gondolt, hogy az egész nyarat így kell eltöltenie a felesége és a gyerekei nélkül.

A Duna-parton ismerősökkel találkozott. Ügyvédekkel és kereskedőkkel, akik nagy ujjongással fogadták. Odajött Bánó is, a társa, aki még jobban felderítette a társaságot.

- Uraim - mondta -, Vajda hat év óta most lett először szabad ember. A tapasztalatlan kezdővel meg fogjuk ismertetni a szalmaözvegység örömeit.

A társaság vidáman hurrázott. Vajdát azután elvitték egy nyári vendéglőbe vacsorázni; mindnyájan odavoltak tőle, milyen jó a kirántott csirke és a fiatal liba; Vajda étvágytalanul evett, bizalmatlanul forgatta a piszkos késeket és villákat és undorodott a nyirkos asztalkendőtől. A társaság azután kihajtatott egy nyári mulatóhelyre. Egy kávéház teraszán itták meg a feketéjüket és félóra múlva bevonultak egy külön szobába. Bánó francia pezsgőt rendelt és a pincérnek azt mondta, hogy küldje Melanie-t. Három perc múlva bejött egy nagy szőke lány, akit Bánó leültetett Vajda mellé. A lány két pohár pezsgőt hajtott le gyorsan és szomjasan, vacsorát rendelt és a lábait feltette az asztalra. A többiek mind ismerték és harsogva tréfáltak vele, Vajda azonban nem tudott szólni hozzá, zavarban volt és utálta a kegyetlenül erős parfümszagot, amelyet a lány maga körül árasztott.

A társaság lelkesen biztatta Vajdát, Bánó félig becsípve magasztalta a lány szépségeit és ügyességét, Vajda azonban zavarodottan mosolygott, kényelmetlenül ült és rosszul érezte magát. Később még három lány jött be, a mulatás egyre zajosabbá vált és éjfél tájban az urak közül ketten elvonultak egy-egy lány kíséretében. Bánó ekkor összesúgott a társasággal, hívta a pincért, fizetett, azután az egész társaság felkerekedett és Bánó halkan megsúgta Vajdának:

- Magatokra hagyunk.

Vajda tiltakozott, erre Bánó jóindulatúan magyarázta neki:

- Itt is maradhatsz vele. Beülhetsz egy fiákerbe is egy órai kocsikázásra. Elmehetsz a lakására. Nagyon csinos lakása van a Csengery utcában.

Vajda még mindig tiltakozott.

- Jó, jó - mondta erre Bánó és az egész társaság vidáman elvonult.

Vajda egyedül maradt a lánnyal. A lány az ölébe ült. Vajda keserves zavarban volt. A lány terhére esett, kellemetlen volt neki, zavarta és kínozta. Megpróbálta egy percre kívánatosnak látni, de kiábrándulva kellett tőle elfordulnia. Festéknyomokat fedezett fel a lány arcán, undorodott a vásári mivoltától és piszkosnak érezte. A lány fickándozott az ölében; csak a fizikai súlyát érezte, melege volt és verejtékezett a homloka.

Egy gyors elhatározással lecsúsztatta magáról a lányt és azt mondta:

- Menjünk.

- Jó - válaszolta a lány. - Hozzám jössz?

- Nem - mondta Vajda -, haza megyek.

A lány csodálkozva nézett rá.

- Engem nem viszel? - kérdezte meglepetve.

- Nem.

A lány végigmérte, azután vette a kalapját, kezdte feltűzni és haragosan kérdezte:

- Miért?

Még mielőtt választ kapott volna, megvetően és dühösen, kihívóan és veszekedést provokálva mondta:

- Szép alak vagy... Kövér ember... Micsoda pocak...

Vajda megrettent a fenyegető veszekedéstől és ijedten és gyáván mentegetőzött:

- Bocsáss meg. Rosszul vagyok.

A lány még mindig dühösen és megvetően méregette. Vajda benyúlt a zsebébe, kivett egy tízforintost és a kezébe nyomta a lánynak. A lány megszelídülten nézte a pénzt, Vajda erre sietett menekülni.

- Na szervusz kövér - mondta kacagva a lány.

- Szervusz - válaszolt félénken Vajda és sietett kifelé.

Átment a kávéházon, nemsokára talált egy üres fiákert, beleült és hajtatott haza. Álmos volt, fáradt volt - ilyen tájban máskor már aludni szokott -, az inge izzadtan tapadt a testéhez, a gyomra émelygett a pezsgőtől, amelyet megivott, még mindig az orrában érezte a mulató szobának pezsgőből, parfümből és emberi testekből összeszűrődött szagát, nagy undorodás kínozta és álmosan és fáradtan és utálattal kérdezte magától, hogy lehet az, hogy a többiek kedvüket találják az ilyen életben. A mocskos vendéglőkben, a külön szobákban és a berúgott, otromba lányokban.

Boldog volt, mikor hazaért. Sietve és mohón nyitotta ki az előszoba ajtaját, hogy minél előbb bent legyen a lakása üde és tiszta levegőjében és minél előbb bebújhasson - úgy érezte, hogy szeretettel fog belésimulni - a tiszta és kényelmes ágyába.

Az ajtót kinyitotta. Az előszoba világos volt. Egy kékruhás nő jött feléje. Vajda elámulva állott meg.

- Julcsa maga az? - kérdezte azután meglepetve.

- Igen. Én vagyok.

- Hát mit csinál maga itt? Miért nem feküdt le?

- Vártam, hátha szüksége van valamire a nagyságos úrnak.

- Köszönöm. Semmire sincs szükségem. Csak feküdjék le.

Vajda azután bement a hálószobába, gyorsan levetkőzött és öt perc múlva mélyen aludt.

Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám · / · BÍRÓ LAJOS: Szeptember