Thomas Mann emlékére

136 évvel ezelőtt, ezen a napon megszületett Thomas Mann, Nobel-díjas német író (Varázshegy, Mario és a varázsló).


Lübeckben született (1875.06.06), teljes nevén: Paul Thomas Mann A 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Bátyja, Heinrich, és a hat gyermeke közül három (Erika, Klaus és Golo) szintén jelentős írók voltak. 1901-ben jelent meg Mann első regénye „Buddenbrooks. Verfall einer Familie” (Buddenbrook-ház. Egy család hanyatlása) címmel. A mű rögtön kedvező fogadtatásra talált az olvasóknál és az irodalmi kritikusok között egyaránt. Lübeckben ugyanakkor gyorsan terjedni kezdett a pletyka, hogy ezen nagycsalád és a regényben említett figurák nem teljesen fiktívek, hanem a város élő személyeiről mintázták őket. Már röviddel a könyv megjelenése után hozzáférhető volt egy lista, amelyik azonosította a regény alakjait. Egy élelmes lübecki könyvkereskedés különösen nagy forgalmat bonyolított azáltal, hogy vevőinek a regényhez dekódoló listát adott. A „Buddenbrook-ház” Thomas Mann legjelentősebb művei közé tartozik: 28 évvel megjelenése után a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Thomas Mannnak ítélte az irodalmi Nobel-díjat, és az indoklásban elsősorban az író ezen művére hivatkozott. Thomas Mann sosem titkolta férfiak iránti vonzalmát, de a polgári életnek megfelelően megnősült. 1905. február 11-én feleségül vette Katharina (Katja) Pringsheimet, a feminista Hedwig Dohm unokáját. Házasságukból 6 gyermek született: Erika (1905-1969), Klaus (1906-1949), Golo, azaz Angelus Gottfried Thomas (1909-1994), Monika (1910-1992), Elisabeth (1918-2002) és Michael (1919-1977). 1955. jaugusztus 12-én a nyolcvanéves korában Svájcban halt meg. Egész életén át vezetett naplót. Nyilvánosságra hozni azokat kívánságára csak 1975-ben lehetett – születésének 100 évfordulóján.


József Attila: Thomas Mann üdvözlése



Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: "Ne menj el, mesélj" - (igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. jan. eleje


Forrás: Ezen a napon - Magyar Elektronikus Könyvtár
Illusztráció: Thomas Mann és József Attila
Salamon Konrád: A csonka ország.
Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 54. oldal.