Időskori érzelmi elsivárosodás

Nem bírom tovább, kiégtem!


A kiégés (burn out) nem csak a túlhajszolt menedzserek betegsége: mindenkit fenyeget, aki munkáját és magánéletét huzamosabb ideig nem tudja összehangolni.

Egyre gyakrabban vagy rosszkedvű, néha úgy érzed „elment” az életkedved? Amit régen odaadóan és lelkesen csináltál, az most kifejezetten nehezedre esik? Kerülöd mások társaságát, akár még az együttlétet is családtagjaiddal? Egyre többet szorongsz, önértékelési problémáid miatt gyakran vagy feszült, ingerült, vagy éppen egyre többször közönyös, cinikus? A lelki és érzelmi problémáidhoz „testiek” – alvászavar, állandósult fásultság, táplálkozási zavarok, esetleg vérnyomásproblémák is – társulnak?
Amennyiben a fenti tünetek valamelyikére, illetve közülük néhányra „ráismertél”, érdemes változtatnod. Lehet, hogy életpályát, lehet, hogy életmódot, lehet, hogy életszemléletet.

A tűzzel játszunk valamennyien?

A burn out szindróma, vagyis tünetegyüttes lényege: a megterhelések, a szellemi túlterhelések, a negatív stresszek nyomán fizikai, érzelmi, mentális kimerülés lép fel, amely reménytelenségérzettel, az addigi életcélok, törekvések „leértékelődésével”, elvesztésével jár. Az ezzel a mentális problémával küszködő embereknél csökken az önértékelés, a munka eredményessége, viszont nő a mások iránti negatív beállítódás és a depresszív állapot állandósulásának esélye.
A kiégés azért veszélyes állapot, mert a különböző pszichés problémák mellé jelentős életminőség-romlás, majd pedig szomatikus, azaz jellegzetes egészségügyi problémák társulhatnak, vagyis a kezdeti pszichés tünetek nyomán, megfelelő kezelés híján, előbb-utóbb jelentkeznek a különféle betegségek. A teljes kiégettség állapotában érintett ember munkaképtelenné, önpusztítóvá válhat.
Bár a „kiégést” sokáig elsősorban menedzserbetegségként emlegették a pszichológusok, pszichiáterek, az elmúlt 30 év kutatásai kiderítették: a felgyorsult élettempó, a félelem az állás elvesztésétől, a családi kapcsolatok „fellazulása”, az állandó teljesítmény- és helytállási kényszer – megannyi olyan tényező, amelyek miatt egyre többen érzik úgy, hogy belefáradtak a hétköznapi küzdelmekbe, tehát érintettek a burn outban.
Kifejezetten veszélyben azonban elsősorban azok vannak, akik hivatásszerűen foglalkoznak embertársaikkal (pl. az ügyfélszolgálati dolgozók, közszolgálatban tevékenykedők, a segítő foglakozásúak, vagyis az egészségügyi középkáderek, szociális munkások, illetve a pedagógusok, az orvosok, az ügyvédek).
A túlhajszoltságon, az állandó „készenléti” állapoton és megfelelési kényszeren kívül a kiégést előidéző tényezők sorában előkelő helyet foglal el a rossz munkahelyi légkör is.

A nők önmagukat égetik ki?

Az utóbbi néhány évben a burn out kutatásával foglakozók arra a felismerésre jutottak, hogy a kiégés leginkább a nőket érinti. Ennek feltehetőleg a több oldalról érkező nyomás az oka. A kiégés tüneteire panaszkodó, vagy azzal szakemberhez forduló nők kikérdezéses vizsgálataiból kiderült: energiájuk nagy részét a munkájukra fordítják, ezenközben azonban maximálisan igyekeznek megfelelni a maguk támasztotta, illetve velük szemben támasztott családi elvárásoknak, családanyai, nagyanyai szerepkörükben. Mivel „a gyertyát a két végéről égetik”, a saját magukra, a szellemi, érzelmi, fizikai feltöltődésre fordított idejüket, energiájukat minimalizálják (ébren töltött idejükből csupán 25-30 percet tudnak magukra szánni).
Márpedig aki nem képes arra, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus munka- és életritmust alakítson ki, aki már nem ura az életének, az úgy érzi: maguk alá temetik a hétköznapi teendők. Beszűkül a gondolatvilága, a környezeti befolyásokkal, változásokkal, kihívásokkal szemben elkezd védekezni, gondolatai, érzelmei is beszűkülnek, egyre gyakrabban tér ki a hétköznapi kihívások/akadályok elől, csökken az önértékelése, vagyis egyfajta apatikus, depresszív állapotba kerül.
Ez az állapot azzal a veszéllyel is járhat, hogy az emberi kapcsolatokban csökken a személyes kötődés igénye és aktivitása. Ez kihat a párkapcsolatra is. A párkapcsolati burn out főleg azokat veszélyezteti, akik tisztázás helyett hosszú ideje hurcolják magukban a gondjaikat, nem képesek szavakba önteni problémáikat, megoldásukhoz pedig egyre kevésbé érzik magukat erősnek. Egy kiégett társsal nehéz együtt élni, mert egyre „magánakvalóbb”, egyre befele fordulóbb, egyre frusztráltabb, türelmetlenebb, lehangoltabb lesz.

Kiket érinthet az időskori érzelmi elsivárosodás?

Nem eléggé köztudott, hogy az élet alkonyán is felléphet ez a pszichés krízishelyzet.
Az érzelmi reakciók ellaposodása, a közömbösség érzésének, a világgal szembeni érdektelenségnek az elhatalmasodása gyakran azoknál az idős embereknél jelentkezik, akik fiatalabb, aktív éveikben az úgynevezett „A” típusú személyiségek közé tartoztak. Rájuk az „állandó” cselekvési kényszer, örökös készenlét, a versengésre való késztetés, a tökéletességre törekvés, a magukkal és másokkal szembeni fokozott elvárás volt a jellemző. Az ilyen, már korosodó ember nehezen fogadja el fizika és szellemi teljesítőképessége fokozatos leépülését, ezért – védekezésképpen – szinte „kivonul” az életből, mert mentálisan is, fizikailag is elfáradt, elveszítette az „énjét”.

5 tipp, hogy megelőzhesd!

• A krízisállapot „kimenetele” szempontjából fontos átgondolnod a személyes motivációidat, attitűdödet, az önmagadról kialakított kép valódiságát! (Valóban olyan terhelhető vagy-e, mint amilyennek gondolod magad?)
• A kiégést végső soron azzal is elkerülheted, ha kilépsz a számodra alkalmatlan munkahelyről. A bizonyos szakmákban 5-7 évenként ajánlott szerepváltás (pl. a Nyugaton jellemző „alkotó évek” beiktatása) szintén megelőzheti a kiégést, elsősorban a tanároknál, illetve a segítő foglalkozásúaknál.
• A kiégés folyamatának megállításában fontos, hogy ne aprózd el magad, ne vállalj erődön felüli feladatokat, tudj nemet mondani.
• Önmegfigyeléssel tudatosítsd magadban, mely helyzetekben tapasztalod a túlterheltség jeleit, rá kell szánnod magad a munkahelyi, magánéleti problémáid megoldását jelentő „tisztázó beszélgetésekre”, felül kell vizsgálnod mindennapi rutinjaidat, a teljesítménykényszered okát, okait (pl. több pénz, előmenetel stb.), és meg kell keresned (és ki kell próbálnod) a számodra legkevésbé megterhelő, új munkamódszereket.
• Időt kell szakítanod a számodra fontos, örömmel járó tevékenységekre, a napi pihenésre, kikapcsolódásra. A hosszabb szabadság időtartamát pedig ajánlatos úgy „alakítanod”, hogy valóban regenerálódást, feltöltődést okozzon (tehát ne két-három napot, hanem hetet nyaralj, üdülj egyfolytában).
• 
  

Forrás: T. Puskás Ildikó - ötvenentúl.hu