Pünkösd után

A Lélek-áradás, az első pünkösd után a keresztyénség az utakra került. A tanítványok Samáriába és Gáza felé indultak, Pál a Római Birodalom egészét bejárta, hittérítők mentek a mindenfelől érkező barbár népekhez, misszionáriusok indultak útnak újonnan felfedezett kontinensek felé. Vitték a halál legyőzésének, Isten szeretetének örömhírét.

Pünkösd ünnepe után különböző utakat bejárva indulunk és érkezünk meg a templomba, az Isten közösségébe. Miután pedig otthonaink felé indulunk, lelkünkben és emlékezetünkben az elhangzottakkal, nagyon változatos irányokat veszünk.

De ha életünkké válik a krisztusi szó, szétfutó utaink ellenére mindannyian egy irányba tartunk, mert a legnagyobb találkozás csodálatos helyszínén mind ott leszünk. Ott lesz, aki nem engedte, hogy céltalanok és tévelygők legyünk és ott leszünk mi, akik minden egyenesben és kanyarban, göröngyös és sima úton elhittünk, hogy végül nála teljesedik ki életünk.

Forrás: Bakonyszentlászlói Evangélikus Egyházközség