1943-ban a vajdasági Bajmokon láttam meg a napvilágot. Szüleim nemzeti kisebbségben született emberek. Édesapám, Kóka István bukovinai székely származású asztalosmester, édesanyám, Gyurcsik Mária bácskai magyar. Ő varrónő volt. A bukovinai székelyeket 1941 májusában telepítették Bácskába, onnan 1944 októberében menekülniük kellett. 1945 márciusában telepítettek le bennünket a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán. Itt végeztem el az általános iskolát, majd a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanultam tovább. A Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben szereztem tanítói oklevelet. 1962-ben a szüleimmel, számos rokonommal és bukovinai székely falumbélivel Érdre költöztünk. 1964 -ben férjhez mentem Szentes Jánoshoz és az Érddel szomszédos Tárnokon lettem tanító. 1965-ben született a leányom, Szentes Erika Csilla. 1968-ban elváltam a férjemtől. 1965 és1979-ig kisebb megszakításokkal tanítottam az Érdi 5. sz. Ált Iskolában, az Érdi 1. sz Ált Iskolában és a Diósdi Általános Iskolában. Közben 1974-1977-ig a Budai Járási Művelődési Központ főállású munkatársa voltam. 1979-ben súlyosan megbetegedtem és két évre leszázalékoltak. 1985-ben vállaltam ismét főállásban munkát. A Kisdobos c. gyermeklap újságírója lettem. Újságunk 1990-ben megszűnt, ekkor az érdi Liget Termál Szállóban kulturális igazgatóhelyettesként helyezkedtem el. 1992-ben meghívtak a Magyar Művelődési Intézetbe, ahol 2000 decemberéig dolgoztam népzenei főelőadóként. 1998-ban Budapestre költöztem. |
II.
|
| | | |
Eddigi életem során meséltem óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban, aranyozott színháztermek deszkáin, szénapajtákban, bűzös kocsmákban, templomokban, laktanyákban, börtönben, elmegyógyintézetben, erdei tisztásokon, autóbuszokon, vonatokon, még vásárban is. Meséltem vidám és boldog embereknek, árváknak és elhagyottaknak, nyomorult, megalázott vendégmunkásoknak, árvíztől, háborútól elűzötteknek, idegen országba szakadtaknak, kicsiknek és nagyoknak. A mesék mindenkinek adtak valamit. Örömöt, vigaszt, reményt, szabadságot. Mint valami lelki "hamuban sült pogácsák" segítettek élni, segítettek a nehézségeket legyőzni, kinek-kinek élethelyzete szerint. Segítettek nekem is. Boldog vagyok, hogy megajándékozhatom velük az embereket.
Érd, 2005.december
Forrás: Kóka Rozália énekes és mesemondó honlapja - Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése