Olyan vagy, mint a gyermekleányka:
Csak száll-száll feléd a távolon át egy-egy illat,
Beárnyékol - s te azt se tudod,
Mi történt, hogyan is történt.
Ártatlanul, riadtan csak úgy érzed,
Hogy áldott lettél az asszonyok között.
Külön valóság, idegen. Illatokból fogant
Idegen testecske dobog a szíved alatt.
S aztán, egyszerre, kiszakad a Vers,
A Vers, s rádnyitja szirom-szemeit.
De te ezt már nem látod, boldog anya,
Ki megszülted magzatod és belehaltál.
S az most tetemedre rózsállva aláhull.
Forrás: Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 18. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése