A fokhagyma

Sok más pikáns fűszerféléhez hasonlóan, a fokhagyma őshazája is az ázsiai messzeségekben keresendő. Őshazája Kirgízia, innen indult el diadalútjára Kína főzőfazekaiba. A kínaiak „su-an”-nak nevezték, s fűszereik között megkülönböztetett helyet biztosítottak számára. Hamarosan már Indiában és a Közel-Keleten se dolgozott szakács e fűszeres hagymaféle nélkül. A fokhagymaillat már a Kheopsz-piramis építési területét is belengedezte, mert a fáraók építőmesterei a robotolók seregét extra fokhagymaadagokkal tartották jó erőben – ez mutatja, hogy ebben az időben már tudtak arról, hogy a fokhagyma nemcsak finom, de jó hatással van a testi kondícióra is. A hagyományok szerint a Szentföldről elüldözött zsidók különösen a hagyma- és fokhagymatartalékaik elvesztését panaszolták fel. A görögök skorodonnak nevezték, a rómaiak adták neki az allium nevet, s ez maradt mai napig is a botanikai megnevezése: Allium sativum. A hűvös Közép-Európában sokáig nem tudták ezt a Földközi-tenger vidékén annyira kedvelt fűszernövényt megszeretni. Még a húszas években is ez állt egy német társalgási lexikonban a fokhagyma címszó alatt: „Fűszerként húsokhoz és mártásokhoz különösen zsidók, oroszok és törökök használják, mivel kellemetlen kipárolgást okoz.” A fokhagyma legjobb és legfűszeresebb oldalát Olaszországban, spanyol és francia földön, és nem utolsósorban Görögországban ismerhetjük meg. A magyar konyha kedveli, és sok ételhez használja a fokhagymát, de talán még találhatunk új ötleteket is ennek a délies hangulatú, egészséges és finom növénynek a használatára.


Forrás: Arany Hegy magazin 10. szám