Anton Grigorjevics Rubinstein

120 évvel ezelőtt meghalt Anton Grigorjevics Rubinstein orosz zongoraművész, zeneszerző, karmester.

Anton Grigorjevics Rubinstein; 1829. november 28. – Szentpétervár, 1894. november 20.) zeneszerzőként, karmesterként és tanárként is meghatározó jelentőségű volt a korabeli orosz zenei életben. A zongorista és zeneszerző Nyikolaj Grigorjevics Rubinstein fivére.

Anton Grigorjevics Rubinstein

(1829-1894)

Orosz zongorista és zeneszerző, Csajkovszkij tanára. Ő alapította a szentpétervári konzervatóriumot, testvére, Nyikoláj a moszkvait.

Az alábbiakban anekdotákat, rövid történeteket olvashatnak a zeneszerzőről.

A hamburgi próbák során annyira meg volt elégedve a zenekar játékával, hogy így fordult hozzájuk:

- Uraim, ha az opera sikert arat, mindannyiukat pezsgős vacsorára várom a szállodámban. A mű azonban hűvös fogadtatásban részesült. A közönség olyan érdektelen volt, hogy Rubinsteinnek minden kedve elment. A második felvonás után letette a pálcát, és a helyi másodkarmesterre bízta az előadás többi részét. Visszavonult szállodai szobájába, és lefeküdt. Tizenegykor kopogtattak az ajtaján.

- Ki az? - kiáltotta bosszúsan.

- Én vagyok az, Herr Rubinstein, a zenekar nagybőgőse.

- Mit akar?

- A pezsgős vacsorára jöttem.

- Maga tréfál? - dühöngött Rubinstein. - Az opera csúfosan megbukott.

- Nos, ami engem illet, Herr Rubinstein – válaszolta a szomjas és elszánt nagybőgős –, nekem tetszett.

Sarasate és Rubinstein lipcsei szállodájában kártyázott, amikor az emberek kezdtek hazaszállingózni egy új szimfónia bemutatójáról.

- Milyen volt? - kérdezte Rubinstein.

- Ő, nagyon muzikális – felelte a koncertigazgató.

- Akkor megette a fene – csapott az asztalra Rubinstein. - Ha a németek azt mondják egy műről, hogy „muzikális”, akkor az biztosan unalmas.

Rubinstein nem ivott. Más kedvtelése volt, amely az évek során bűnös szenvedéllyé vált: a szoknyavadászat.

Egyszer bizalmasan megvallotta nekem:

- Ha minden gyermekemet nekem kellene taníttatnom és elindítanom az életben, két Rothschild vagyona sem lenne elegendő.

Louse Héritte- Viardot (1841-1918), alténekesnő

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse 180-181.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9